Szeretem a férjemet. Nagyon jó fej pasi. Okos. Ő az első ember az életemben, akiről elhiszem, hogy elfogad olyan gyagyásnak, mint amilyen vagyok. Miatta még nem kellett másnak lennem.
Ő szerény, én olykor fennhéjázó vagyok. Ő lassú, én gyors. Ő részletes, én felületes.
E két utóbbival persze simán megőrjít. Ha kérek tőle egy pohár vizet, ő menet közben is képes elveszni a részletekben. Előveszi a poharat, de közben meglátja, hogy a pulton hever az előző napon ott felejtett csavar. Azt felveszi, kiviszi a szerelőtáskájához, de ha már ott van, elkezd egy kicsit pakolgatni is. A vizet pedig úgy felejti el, mint a pinty.