Meghalt Albert Györgyi...
Volt szerencsém személyesen ismerni, néhányszor interjúztam vele.
Sosem volt gőgös, fennhéjázó a kollégákkal, közvetlensége, egyszerűsége, manírtalansága ismert volt a szakmában.
Nekem Ő IKON volt. A tudásával, a műveltségével, a stílusával.
Nyugodjék békében!

Tudtok valamit Borkáról és evinene-ről? Aggasztóan eltűntek

Miért van az, hogy a pasik azt hiszik, nekik alanyi jogon jár minden? Miért gondolják, hogy nekik automatice jár az elfogadható külsejű nő, aki bónuszként még jó háziasszony, istenien főz és még a gyerekkel is jól bánik? (Na és az ágyban ő maga az erotika papnője ))
Az agyuk persze egy kan-trombózis miatt már a születésükkor félig elhalt (na persze kivéve a kisfiamat ), így képtelenek használni az empatikus-emocionális bal lebenyt. Ezért nem fogják fel, hogy egy kismama milyen szépen képes leépülni mellettük, kivéve persze ha harcosan kiáll a jogaiért.
Hogy miről beszélek? Hát lássuk csak, leltár szerint.
A hajam több mint egy centire van lenőve, mert nem jutok el egy fodrászhoz. A fogaimmal gyakorlatilag a szülés óta nem jártam el egy jól fúró embernél ( ó, istenem ).
Edzőteremben, szaunában, kozmetikusnál, úgyszintén vagy ezer éve. A lábam olyan, mint egy ősasszonyé. Időnként szőrös, nagykörmű és tisztességes méretű.
Ehhez képest tegnap előáll a férjem azzal, hogy két hét múlva két napig nem lesz itthon, mennek céges csapatépítő tréningre.
Az anyádat! - gondoltam csak úgy, kontroll nélkül.
Mert neki ez neki egy jó kis pihit jelent, luxusszállodában, extra kajákkal, esténként sörözgetéssel a kollégákkal, meg talán egy-két céges mucival. Nekem meg dupla szívás itthon, egyedül a gyerekkel.
Az anyádat! - gondolom újból (és igazság szerint még vagy százszor aznap)