Van egy vasárnapi repülőjárat, aminek az ablakán akár be is láthatok, olyan alacsonyan száll. Múlt héten még ijesztő volt, most már csak érdekes.

Bámulatos, ahogy a természet teszi a dolgát.
Két nap langyos idő után a hóvirágok kibújtak a kertben a munkahelyemen.
Nem latolgattak, hogy lesz-e még meleg holnap is, nem fontolgattál, hogy mi lesz, ha még sem, nem törték a fejüket, mégéri-e januárban szirmot bontani, nem kifizetődőbb márciusban befektetni az új portfolióba inkább
Jöttek , láttak és győztek. Ha csak egy napra is, de ővék volt a tavasz összes bizalma, reménye.
A szememmel simogattam őket.

Fogyásom szépen halad. Kilóban és centiben is mérhető.
A kedvem, energiám is van elég.

Figyelemre méltó pánikrohamom volt ma délelött.
Kisebbik gyermekem kulccsal bezárta magát a hálószobánkba. Tömör a ajtó, kissé nehezen fordítható zárnyelv, hirtelen jött magány odabenn, riadalom idekinn.

Használhatatlna voltam, mire magamhoz tértem a gyerek már kint volt. Ügyesen, az apja utasításait követve visszadugta a kulcsot, talán kivülről az ajtót támasztva, könnyebben fordult a zár.....

Ugyazez a szitu megtörtént a régi lakásunkban a nagyobbikkal. Mentünk oviba reggel és mindenféle kulcsozás nélkül sikerült úgy becsapódnia az ajtónak, hogy beszorult a retesz. Na, ott is elkapott a hiszti.... Nem vagyok rá büszke, lehet, tényleg van helyzet, amikor elkéne egy pofon???

Ebéd utánra lecsillapodott mindenki, elmentem edzeni, a fiúk szülinap, uncsitesó stb....

Arra végképp nem számítottam, hogy Csíkszentmihályi ídézetet fogok olvasni a konditerem falán, miközben ég a zsírom Teljesen meghatódtam, erre nem találok más szót, hirtelen olyan személyes és családias lett minden, elöntötte az agyamat a flow

Nutella, a jó barát , subidubiduuu

A gyerekeket leültettem a tészta mellé, mert AZ hízlal

Lehangolt vagyok, mint az időjárás. Csak ámulok, ahogy a röpke világos órákkal együtt elmegy a kedvem a munkahelyemen, hogy kimenjek az utcára, préselődjek, vakoskodjak a könyvemmel utázván stb. stb...
Egy darabig küzdöttem, hogy a január ennyire leteperjed, de ma megadtam magam. Csupa betegség, halál jött elő az interneten, belémakasztotta körmeit pár blog, amiket nem kellett volna érintenem se, mert süppedős ragaccsá duzzasztotta bennem a mindig is jelenlévő félelmet.

Az óvónő azzal fogadott, hogy b. bepisilt alvás helyett. Fogalmam sincs miért nem megy ki, miért teszi ezt csendesen az ágyikóban. Illetve van!!!!!
Nem szeret alundni és mikor ez megesik utána a csereberével el is megy az idő, van mozgás, illékony lehetőség az alávás kikerülésére
Nem hiszem, hogy bármi orvosilag megfogalmazható dolog lenne, mert ha véletlenül alszik is az oviban, nincs baleset, itthon éjjel is csak nagynéha, ébren megy egyáltalán.... Asszem vacak volt ma M. néninek is és gondolta továbbadja a felgyülemlett sz--rt egy kis anyaparára reciprokálva. (ezt a szép szót ma hallottam)

Holnaptól konditerembe járunk a szaladgálós társammal hetente kétszer.
Holnap felmérik zsírom és izmom arányát az agyamhoz képest

Pár hónapja, egy film kapcsán, mondtam a Páromnak, hogy gondoskodom az utódomról, ha idő elött feldobnám a pacskert.
Két jelöltem volt:
egyik a sportkocsis, hosszú, szőkecombú lakkcsízmás a másik a kutyamentő lány a szembeházból.
Az elsőt szinte rögötön megvétózta, hiába ecseteltem, hogy milyen jó is lenne, nem kéne a pénzügyekkel foglalkoznia , de a másik lányban tényleg több a lélek,
El is kezdtük az ismerkedést. Fújta a szél a lányt felénk az utcán, közben 5 változatos méretű, fajtájú kutya húúúúzta őt a hólepte járdán, köszöntünk, mosolyogtunk. A második találkozásnál a Párom éppen futásból jött hazafelé....
De valami nem stimmel, mondja, nagyon morózus ez a lány....
Téma lezár, azért az ablakát szemmel tatom.....

Tegnap aztán jött egy köremail kutyakínzásról. A kéőek borzasztóak, belegondolni is rémes, hogy mennyi szenvedés, szomorúság esik meg nap mint nap......... Ha ennek a töredékézel kell szembesülnie ennek a lánynak, nem csodálom, hogy utál minket, embereket, főleg talán a férfiakat nyomatékosabb ellenérzéssel...............

Nagyon BÚÉK!

Jó sokáig aludtunk, hála annak, hogy a kisebbik Karácsonyra megtanult 10-ig szunyálni. Rájött, micsoda mámorító érzés lustálkodni, pizsamában várni az ebédet
Ehhez már bónuszként jött, hogy elmentünk egy csendes, eldugott helyre, ahol a termálvizes medencét egy üvegajtó választotta el a nevesincs befagyott tó jegétől. Úgy éreztem, hogy egy ipari vasalóval simítoták ki az idegeimet végre.


A pályán, a kiadós hóeseés ellenére futnak. Mindig futnak. Tegnap este 10-kor is róta valaki a köröket. Mondta is a Párom, hogy lehet a saját szellemét látja
Nekem is le kéne vonszolnom habtestemet.... vagy legalább előszedni a dvd-ket...ennek csak kisebb akadálya, hogy a nappaliban két autópálya feszít büszkén, nem férnék el ugraálni, a nagyobb kifogás az én vagyok, magamnak...


A lencse fő anyuéknál, a Párom dolgozik egy kicsit ma is..... a nagyobbikat Apa1 hozza....esik a hó.... jó is ez..

Babonás öregasszonyként kergetem előre a perceket. Mindjárt vége az évnek!!!

Persze, az idő, mint olyan, nem is létezik, és az egész fogadalmasdis újrakezdésnek sincs semmi értelme, tuuudom, hogy az egészből a naptárkészítők szűk rétege profitál, mégis, kívánom, hogy hozzon az Isten szép új évet.

Esik A hÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ!!!!!

20 éves érettségi találkozón voltam tegnap

Nem is tudom, mit írjak.
Megkaptam, hogy réges-réges mekkora volt a derekam (és mutatták a kezükkel, hogy át lehetett érni) Na, jó, most jó markos legény kéne hozzá.

Ja, meg azt is megtudtam, hogy se nem közgazdász, se nem bölcsész nem vagyok. Nem nagyon tudtak mit kezdeni velem, lángoló, szélsőséges és elvont is voltam egyszerre.

Mindenesetre óóóriási engergiát kaptam ettől az estétől, hajnalban jöttem haza felpörögve, éber ragadozóként a közlésvágytól.

Éjjel 3.kor az előszobában találkoztam a Kisebbel (éppen pisilni ment) Mint egy kikapós feleség, zavartan toporogtam a kopogós csizmámban, bőrkabátban hogy most mit mondok neki
Végigmért és iszkolt az ágyába.

http://www.tar.hu/kincskereso-ovoda/hupi/evkezdes_07.jpg

Boldog születésnapot, kicsim.

Az Opera elé már nem mentünk..... A Szabadság téren ott voltunk egy darabig. Hazafelé szembe néztünk megint és újra a rend őreivel. Szép kis gettót csináltak a városból pár db. díszütyi miatt, akik jelenleg a hatalmat képviselik.

Látom, hogy mialatt folyik odabenn a megrendezett bál, kint fuldoklik pár ezer ember, akiknek már semmi sem drága, mert el lehet jutni odáig..... nem is nehéz....

Az Apró villát kellett volna szögesdróttal körbe.... milliók egy-két-há-né miatt... sohasem lesz ez másképp.....

Anyu még mindig kórházban. Volt némi riadalom, mert belázasodott, de már már erősebb, vidámabb.
Apu pörög ezerrel. Szobabicaj, vásárlás, látogatás. Kicserélték, nagyon akar élni.
Ma nálunk ebédelt. Virággal jött és borral és csokival a gyerekeknek. Sírtam, mint egy vásári malac. Ő, akire egy fillért sem... mert bizony elitta a múltban.... Tudtam, mindig is tudtam, hogy nagyon szeret, de nem talált rá ilyen gesztusokat. Nagyon meglepődtem.

A kórházban megszerelte a zuhanyt, a tévét és az ablakot anyunál.

Szeretnék egy kicsit fellélegezni.... kibukni a víz alól, megrázni magam.... az aggódás emésztőbb a szerelemnél.........

Úgy szép, ha zajlik... ja, persze....

Ma A Katéteres Értágító Műtét volt a soron. Éppen anyu volt az alany.

Egy hete kiderült, hogy a jobboldali nyaki ere gyakorlatilag el van záródva. Ettől a vérnyomása egekben, a feje fáj, nyűgős... És ha már ott fekszik, akkor a szívét is megnézik, mert ez olyan egyszerűűűű...

Nem ígértek csodát. A nyitott műtét ott lebegett, de szerencsére egy beültetett hálóval sikerült utat törni a nyaki szűkületen... A szíverek nem betegek.

Pffffff............................

Ide egy Pina Colada-t, de gyorsan és sokat.

Rengeteg munka itthon, sok-sok odabent. Arra próbálok összpontosítani, hogy ne legyek se túl lenn, se túl fenn. Bennem a létra, teszem a dolgom.

Az angoltanár még mindig

Arról álmodom, hogy belátható időn belül lesz egy hely, ahol nadival fogok kezelni minden betérőt.
Ha erre gondolok, izgatott leszek és tudom, így lesz.

A most a felkészülés időszaka, még magocska vagyok.... no meg van dolgom épp elég itthon és a munkahelyemen.

Kezeltem ma Aput... élvezem, ahogy a kezem alatt pihen.... Erős érzetei vannak, folynak a könnyei, beszél, hallgat.

Két hete a Barka vizsla, aki felesben a miénk, betegeskedett. A törénet banális. Hányás, orvos, nincs sok esély, kezelés, jobban van.
Kiderült lenyelt egy barackmagot a drága Megműtötték, jól viselte, okos jószág.
Ahogy az állatok és a gyerekek fogadják az energiát, elvárás, fenntartás nélkül!!!! Nem agyalnak, hogy mit is kéne, hogyan is kéne.... Elveszik, ami jár, aztán továbbállnak ha elég.

Holnap két éve, hogy meghalt az egyik nagymamám, aztán pár hét és a nagypapám. Kemény az ősz azóta, zizi anyu is....

Ma Polcz Alaine, a múlt héten Szepes Mária.......

Szinte látom, ahogy viháncolnak, mint két tinilány, az égi mezőkön, ismerve, tudva, csak egy hosszabb éjszaka a halál, a lélek örök, megyünk tovább......

Addig meg? Ezer dolog és bosszúság. Ezer öröm és hála......

... és azóta sem vagyok magamnál, mert mennék vissza, ha nem is Olaszországig, de Szlovéniáig biztosan. És zavar a sok szemét itthon, az elhanyagolt épületek, a szomorúság, a kilátástalanság, a behúzott nyakak, vállak, ahogy görnyednek a cipelt súlyok alatt... és bánt, hogy tényleg több a mosoly odaát, bárhol, bárhol , bárhol..........valahogy természetes az önbecsülés, büszkeség és ezáltal jobban észreveszik a másokban is az embert... két napig mosolyogtam, aztán észrevettem, hogy itt ez szokatlan, idegenekre nem bazsaj/ly?gunk...végtelen depis vagyok.... ha tudom, maradok a seggemen..... ritka egy érzés, mennék el, remélem elmúlik, ahogy lejár a szabim, nem lesz időm észrevenni, mekkora egy balfék nemzet vagyunk...