Olvasói kérdés
Kedves Melinda!Van egy két éves kisfiam,aki nemrég kezdett el szavakat mondani.minden utasításomat megért és végrehajt.De ha nem akarja ,befogja a fülét és akkor is,ha rászólok. akaratos,hisztizni kezd,ha valami nem úgy alakul,ahogyan Ő szeretné.Beszélni is csak akkor beszél,ha Ő úgy gondolja.Itthon legtöbbet építőkockákkal játszik,de ha nem sikerül egymásba illesztenie két kockát egyből hisztizik,és eldobja.Puzzle játékot is rakosgatunk,autókázik,szereli az autókat,firkálgat,utánozza a mondókáimat.a leírt számokat felismeri,nem csak sorrendben.Szeretném Öntől megkérdezni,hogy a leírtak alapján van-e okom aggodalomra?Előre is köszönöm válaszát!Üdvözlettel:Bea
Szakértői válasz
Kedves Bea!
A kisfia a leírtak alapján teljesen jól fejlődik. Aggodalomra semmi oka. A hiszti szintén teljesen normális, bár bizonyos alkalmakkor kissé kellemetlen jelenség. A gyerekek 2-3 éves koruk körül beérnek egy dackorszakba (van belőle bőven :)). Ezt szeretetteljes, de határozott módon át lehet vészelni. A lényeg, hogy mindig konzekvensek legyünk. Ha a gyereknek egyik alkalommal tiltunk valamit, azt máskor is tiltani kell. Ez a legnehezebb, hiszen vannak egyértelmű helyzetek (nem megyünk át a piros lámpán, nem nyúlunk a konnektorba), és vannak nehezebben betarthatók (naponta csak 1 csoki jár, fürdés után nincs tv-nézés, stb.). Fontos, hogy beszéljék meg a párjával, mit engednek meg, és mit nem. Így elkerülhetik, hogy a gyerek kijátssza Önöket egymás ellen. Amit apa nem enged meg, biztosan anyától fogja kérni. Vagy ha anya nem engedi meg, de apának sír egy kicsit, akkor megkaphatja. Ezeket a "kiskapukat" a gyerekek gyorsan felfedezik, és megtanulják, kinél mit érdemes kérni, követelni.
Üdvözlettel:
A kisfia a leírtak alapján teljesen jól fejlődik. Aggodalomra semmi oka. A hiszti szintén teljesen normális, bár bizonyos alkalmakkor kissé kellemetlen jelenség. A gyerekek 2-3 éves koruk körül beérnek egy dackorszakba (van belőle bőven :)). Ezt szeretetteljes, de határozott módon át lehet vészelni. A lényeg, hogy mindig konzekvensek legyünk. Ha a gyereknek egyik alkalommal tiltunk valamit, azt máskor is tiltani kell. Ez a legnehezebb, hiszen vannak egyértelmű helyzetek (nem megyünk át a piros lámpán, nem nyúlunk a konnektorba), és vannak nehezebben betarthatók (naponta csak 1 csoki jár, fürdés után nincs tv-nézés, stb.). Fontos, hogy beszéljék meg a párjával, mit engednek meg, és mit nem. Így elkerülhetik, hogy a gyerek kijátssza Önöket egymás ellen. Amit apa nem enged meg, biztosan anyától fogja kérni. Vagy ha anya nem engedi meg, de apának sír egy kicsit, akkor megkaphatja. Ezeket a "kiskapukat" a gyerekek gyorsan felfedezik, és megtanulják, kinél mit érdemes kérni, követelni.
Üdvözlettel:
Szőke Melinda