Olvasói kérdés
Kedves Melinda,
lányom 3 és fél éves, az óvodát szeptemberben kezdte Németországban. Sajnos az oviban egy magyar gyermek sincs és az óvónők sem beszélnek magyarul. Még másfél évig biztosan maradunk Németországban, de a kislányom minden nap elmondja, hogy nem érti, mit mondanak neki a többiek. Az óvónők is azt mondják, hogy a kislány csak magyarul hajlandó megszólalni. Némi fejlődést látunk rajta, mert mindig egy-egy új német szóval tér haza. Mi is próbáljuk tanítani, de nem vagyunk nyelvtanárok, és a lakásban magyarul beszélgetünk. Mostanában nem veszi ki a részét a közös játékokból és nem barátkozik a többiekkel, nem hajlandó semmit sem csinálni. Kérdésem, hogy érdemes-e erőltetni a német ovit ilyen körülmények között? Másik kérdésem, hogy másfél éves koráig a játszótéren bátran odament a gyerekekhez, de ez megváltozott, félénk lett. Mindenkitől fél először és nehezen oldódik társaságban, nem akar elszakadni tőlünk. Miként lehet változtatni ezen? Válaszát előre is köszönöm. Tisztelettel: Eszter.
lányom 3 és fél éves, az óvodát szeptemberben kezdte Németországban. Sajnos az oviban egy magyar gyermek sincs és az óvónők sem beszélnek magyarul. Még másfél évig biztosan maradunk Németországban, de a kislányom minden nap elmondja, hogy nem érti, mit mondanak neki a többiek. Az óvónők is azt mondják, hogy a kislány csak magyarul hajlandó megszólalni. Némi fejlődést látunk rajta, mert mindig egy-egy új német szóval tér haza. Mi is próbáljuk tanítani, de nem vagyunk nyelvtanárok, és a lakásban magyarul beszélgetünk. Mostanában nem veszi ki a részét a közös játékokból és nem barátkozik a többiekkel, nem hajlandó semmit sem csinálni. Kérdésem, hogy érdemes-e erőltetni a német ovit ilyen körülmények között? Másik kérdésem, hogy másfél éves koráig a játszótéren bátran odament a gyerekekhez, de ez megváltozott, félénk lett. Mindenkitől fél először és nehezen oldódik társaságban, nem akar elszakadni tőlünk. Miként lehet változtatni ezen? Válaszát előre is köszönöm. Tisztelettel: Eszter.
Szakértői válasz
Kedves Eszter!
Ez inkább gyermekpszichológiai kompetencia, de mint anya az tudom mondani, hogy valószínű, a zárkózottság oka lehet a környezetváltozás. Ha meg tudják oldani, én azt tanácsolnám, hogy heti 2-3 nap vigyék csak oviba a gyereket, ha 1,5 év múlva haza jönnek. Ha azonban kint tervezik a jövőt hosszabb távon, úgy a gyereknek is az a jobb, ha minél előbb megtanul németül.
Próbáljanak beszélni az óvónőkkel, hogy inkább szavakkal kommunikáljanak a gyerekkel, és mindent mutassanak meg neki. Képzeljék el, hogy a saját gyerekük tanul beszélni. Pl. Ha rajzoltatni akarják, mondják neki, hogy papier, és adják a kezébe a papírt, hogy Bleistift-ceruzát, illetve rajzoljanak valamit, és mondják hozzá, hogy zeichnen. Próbálják ugyanúgy tanítani a gyereket a németre az óvónénik, mintha pici baba lenne. A folyamatos beszédet meg úgyis hallja a gyerekektől. Arra azonban mindenképp figyeljenek, hogy nehogy elfelejtsenek visszaállni a folyamatos beszédre, ha már sok szót ismer a gyerek.
Remélem, tudtam segíteni, de azért kérdezzenek meg egy gyermekpszichológus kollégát is.
Üdvözlettel:
Ez inkább gyermekpszichológiai kompetencia, de mint anya az tudom mondani, hogy valószínű, a zárkózottság oka lehet a környezetváltozás. Ha meg tudják oldani, én azt tanácsolnám, hogy heti 2-3 nap vigyék csak oviba a gyereket, ha 1,5 év múlva haza jönnek. Ha azonban kint tervezik a jövőt hosszabb távon, úgy a gyereknek is az a jobb, ha minél előbb megtanul németül.
Próbáljanak beszélni az óvónőkkel, hogy inkább szavakkal kommunikáljanak a gyerekkel, és mindent mutassanak meg neki. Képzeljék el, hogy a saját gyerekük tanul beszélni. Pl. Ha rajzoltatni akarják, mondják neki, hogy papier, és adják a kezébe a papírt, hogy Bleistift-ceruzát, illetve rajzoljanak valamit, és mondják hozzá, hogy zeichnen. Próbálják ugyanúgy tanítani a gyereket a németre az óvónénik, mintha pici baba lenne. A folyamatos beszédet meg úgyis hallja a gyerekektől. Arra azonban mindenképp figyeljenek, hogy nehogy elfelejtsenek visszaállni a folyamatos beszédre, ha már sok szót ismer a gyerek.
Remélem, tudtam segíteni, de azért kérdezzenek meg egy gyermekpszichológus kollégát is.
Üdvözlettel:
Szőke Melinda