|
Kérdezz-felelek
5 évvel ezelőtt, kislányom születése után derült fény autoimmun pajzsmirigygyulladásomra. Akkoriban testszerte csalánkiütéseim voltak, rendszeresen visszatérő jelleggel. A vérvizsgálat derített fényt arra, hogy magas a pajzsmirigyellenes antitestek aránya a szervezetemben. Szakorvosnál kétszer jártam akkoriban vizsgálaton, aki ezután visszautalt a háziorvoshoz azzal, hogy ezentúl évente a háziorvos ellenőrizze a TSH szintemet. A TSH azóta normális, a csalánkiütések megszűntek, egyedül a hajhullás az egyetlen panaszom. 35 éves vagyok, szeretnék még egy gyereket emiatt helyi ÁNTSZnél bárnyhimlő szűrést kértem, melynek során kiderült,hogy gyerekkoromban nem estem át a ezen fertőző betegségen. Szeretném az oltásokat beadatni, de a háziorvosom sajnos nem tud választ adni arra, hogy nem ellenjavalt-e az oltás ebben az alapbetegségben ?
A másik kérdésem konkrétan arra vonatkoznak, hogy teherbeesés esetén milyen rendszerességgel kell a pajzsmirigyműködést ellenőriztetnem, ehhez elegendő a háziorvos által elrendelhető TSH vizsgálat, avagy egyéb vizsgálatok is szükségesek, amelyket csak szakorvos tud elvégezni?
Köszönettel
A kérésee összetett és részben meghaladja ennek a rovatnak a terjedelmét. Igyekszem röviden válaszolni:
A legújabb, nagy európai populációban végzett vizsgálatok azt mutatták, hogy a pajzsmirigy betegségei népbetegségnek számítanak, mivel a teljes lakosságban a csökkent működés (hypothyreosis) 4,4%-ban, a fokozott működés (hyperthyreosis) 1,4%-ban fordul elő. A pajzsmirigy csökkent működése a lakosság 0,4%-ban feltűnő formában van jelen és viszonylag könnyű diagnosztizálni. A probléma az, hogy a betegség gyakran, (4,0%-ban) enyhe, nehezen kimutatható formában van jelen. A fokozatosan, látszólag minden ok nélkül kialakult csökkent pajzsmirigyműködés „idiopathiásnak” (ismeretlen eredetű, olyan kórkép, melynek a kiváltó okát nem tudjuk pontosan megállapítani) tartott formája az immunrendszer betegsége miatt jön létre, u.n. „autoimmun” eredetű. Az autoimmun pajzsmirigygyulladások u.n.„thyreoiditisek”nőkben a betegség lényegesen gyakoribbak, mint férfiakban (4-5:1).
Milyen kockázatot rejt egy fel nem ismert pajzsmirigy rendellenesség nők esetében?
A betegség korai felismerése azért is fontos, mert jelentős rizikófaktora számos betegségnek, többek között a meddőségnek, a gyakori vetéléseknek, a csökkent étvágy melletti hízásnak.
Orvosi szempontból a magzat fiziológiás “transzplantátum”, azaz olyan, mint egy átültetett szerv (pl. a vese, szív stb), amelyről tudjuk, hogy a legnagyobb veszély a szerv kilökődése. A természet csodája, hogy egy immunológiai értelemben félig “idegen” magzat egyáltalában megtapad a méhben és később pedig nem minden esetben lökődik ki. Ennek a védelemnek immunológiai és hormonális okai is vannak. Kiderült, hogy a meddőség és a gyakori abortuszok okai között gyakori a pajzsmirigy csökkent működése és a pajzsmirigy autoimmun betegsége.
A hajhullás gyakran társul a pajzsmirigy autoimmun betegségeihez, ezért az autoimmun folyamatot kell kezelni.
Az oltást illetően a válaszom: tisztázni kellene az immunológiai státuszát ((pl van-e IgA hiány? stb.)
A teherbeesés esetén 3 havonta célszerű ellenőrizi a betegságét immuno-endokrin szakrendelésen.
Jó egészsgéget kívánok: