Prof. Dr. Balázs Csaba

Tisztelt Professzor Úr!
40 éves nő vagyok. Korábban semmilyen komolyabb egészségügyi problémám nem volt. Kb. 1,5- 2 éve menstruációs problémáim kezdtek jelentkezni. Ezek a problémák egybeestek egy halmozottan stresszes időszakkal (anyám halála, nagymamám halála, munkahelyi gondok, magánéleti problémák stb.) Mindehhez társult egy gyomorfekély, illetve alvászavarok, letörtség, fáradtság, emésztési gondok stb. Összefoglalva, az egész szervezetem lázadt a túlzott stressz ellen.

Eleinte kimaradtak, ritkultak a menstruációim, majd 3 hónapra leállt. A nőgyógyászati vizsgálatok (cytologia, UH, stb.) nem mutattak problémát. 2-3 orvos véleményét is kértem, akik bagatellizálták a problémámat, és azzal nyugtattak majd rendeződik.

Arra is egyedül kellett rájönnöm, hogy az endokrinológia foglalkozik ezekkel a problémákkal.

Kórházi endokrinológia vizsgálat után (vérvételek) korai petefészek kimerülést diagnosztizáltak, ami számomra nem csak azért nehezen elfogadható, mert fájdalmas lenne ilyen fiatalon – bár tudom, hogy ez lehetséges a nők minimális százalékánál ebben a korban-, hanem mert meggyőződésem, hogy nem korai menopauzáról van szó, hanem egy stresszel terhelt időszak következményeként reagált így a szervezetem.

Mivel nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy esetleg a diagnózis nem helyes, ezért keresgélni kezdtem a szakterületen, és így akadtam az Ön írására, ami a stressz és az endokrin zavarok összefüggéseit részletezi.

Sajnos, csak augusztus 31-re kaptam Önhöz időpontot, de addig is az a kérdésem, hogy Ön szerint a Trisequens tablettát, amit a hormonpótlásra írtak fel indokolt –e szednem (most a harmadik adagot kezdtem el szedni)?? Azért is kérdezem ezt, mert bár a kellemetlen tünetek egy része (mint alvászavar és izzadás) megszűnt, de a fejfájások és a szédülés még mindig nagyon gyakori.

Várom válaszát.
Tisztelettel : Rita