Olvasói kérdés
Kedves Nóra!
Van egy 3hónapos pici fiam.Együtt alszik velem,mert amikor az ágyába akarom berakni akkor megébred és újra altathatom ami elég sokáig tart,és így mindkettőnk alvása nyugodtabb. Eddig nem volt túlzott problémám az alvásával,2hónaposan már csak kétszer ébredt fel éjszaka,aludt 4-5órát is egyhuzamban. Mostanában viszont az utóbbi pár hétben pontosan óránként ébred. Ilyenkor csak szopizással nyugszik meg és el is alszik a cicin. Fekve szoptatom,mert így a legkényelmesebb és mozdítanom sem kell utána. Nem tudom mi lehet a probléma,főleg,hogy eddig nem volt ezzel baj. Persze így hetek óta fáradt vagyok én is,mert maximum fél órákat alszom egyhuzamban. Nappal alszik 3szor-4szer is 2-3órát,ilyenkor én is próbálok vele együtt aludni. Nagyon aggódom érte,hogy valami baja van,hogy így megváltozott az alvása.
A nappali,és esti altatás is problémás,mert csak kézben sétálva alszik el,és ez már egyre megterhelőbb. Olvastam,hogy próbáljuk meg úgy,hogy félálomban lerakjuk és ha nem alszik el magától,akkor újra kezdjük,mindaddig amíg el nem alszik magától. ez nem valami kivitelezhető dolog,mert a férjem, hajnal 4kor kel,és nem valami jó megoldás,hogy a baba egyfolytában sír. Ez valóban csak így működik,vagy van valami remény,hogy előbb utóbb nem igényli annyira a kézbe altatást? Hogy lehetne finomabb módszerrel rábírni arra,hogy ne ragaszkodjon ehhez? Akkor szokott rá,amikor nagyon hasfájós volt,és csak így nyugodott meg,és így aludt el. A hasfájás megszűnt,az altatás viszont maradt.
A kiságyban alvásra is szeretném rászoktatni,azzal is sokan ijesztgetnek,hogy nem fog átszokni az önálló alvásra,mert mellettem alszik. De ez jelen pillanatban mindkettőnknek megnyugtató,és igényeljük. Meddig kellene őt a saját ágyába átszoktatni,hogy ne kerüljek ebbe a csapdába?
Nagyon szépen köszönöm előre is a válaszát! Mónika
Van egy 3hónapos pici fiam.Együtt alszik velem,mert amikor az ágyába akarom berakni akkor megébred és újra altathatom ami elég sokáig tart,és így mindkettőnk alvása nyugodtabb. Eddig nem volt túlzott problémám az alvásával,2hónaposan már csak kétszer ébredt fel éjszaka,aludt 4-5órát is egyhuzamban. Mostanában viszont az utóbbi pár hétben pontosan óránként ébred. Ilyenkor csak szopizással nyugszik meg és el is alszik a cicin. Fekve szoptatom,mert így a legkényelmesebb és mozdítanom sem kell utána. Nem tudom mi lehet a probléma,főleg,hogy eddig nem volt ezzel baj. Persze így hetek óta fáradt vagyok én is,mert maximum fél órákat alszom egyhuzamban. Nappal alszik 3szor-4szer is 2-3órát,ilyenkor én is próbálok vele együtt aludni. Nagyon aggódom érte,hogy valami baja van,hogy így megváltozott az alvása.
A nappali,és esti altatás is problémás,mert csak kézben sétálva alszik el,és ez már egyre megterhelőbb. Olvastam,hogy próbáljuk meg úgy,hogy félálomban lerakjuk és ha nem alszik el magától,akkor újra kezdjük,mindaddig amíg el nem alszik magától. ez nem valami kivitelezhető dolog,mert a férjem, hajnal 4kor kel,és nem valami jó megoldás,hogy a baba egyfolytában sír. Ez valóban csak így működik,vagy van valami remény,hogy előbb utóbb nem igényli annyira a kézbe altatást? Hogy lehetne finomabb módszerrel rábírni arra,hogy ne ragaszkodjon ehhez? Akkor szokott rá,amikor nagyon hasfájós volt,és csak így nyugodott meg,és így aludt el. A hasfájás megszűnt,az altatás viszont maradt.
A kiságyban alvásra is szeretném rászoktatni,azzal is sokan ijesztgetnek,hogy nem fog átszokni az önálló alvásra,mert mellettem alszik. De ez jelen pillanatban mindkettőnknek megnyugtató,és igényeljük. Meddig kellene őt a saját ágyába átszoktatni,hogy ne kerüljek ebbe a csapdába?
Nagyon szépen köszönöm előre is a válaszát! Mónika
Szakértői válasz
Kedves Mónika!
Nagyon szuper, hogy már az első időkben is tudott hallgatni az ösztöneire és ráérzett kisfia igényeire!
Kicsit megnyugtató, mikor kezd egy rendszer féleség beállni, kezdenek nagyjából kiszámíthatóvá válni a főbb pontok, aztán mikor újabb fejlődési fázisba kerül a baba, borulni látszik az egész, ami pedig ijesztő lehet és káosz érzésnek tűnhet.
Pedig amit tapasztal kisfiánál, a normális fejlődés része! Nem Ön szoktatta rá arra, hogy igényelje a szülői jelenlétet és segítséget az elalváshoz, illetve a visszaalváshoz, hanem a babák egyszerűen így működnek!
3 hónapos kor körül egyre jobban kinyílik a világ, sok inger éri, szippantja be a külvilágot, gyakran az eddigi szopi idő is lerövidül, mert nem ér rá, éjjel viszont nincs semmi, ami elvonná a figyelmet és a nappali kiesést is bepótolná. Emellett a biztonság is a szülő mellett van, természetes, ha szeretné leellenőrizni, hogy meg vannak-e még, akik vigyáznak rá?
Ez kétségkívül nagyon fárasztó is tud lenni, de talán megnyugtató lehet, ha tudja, ez nem kóros, nem alvászavar és nem hiba következménye!
A szülői segítségre elég sokáig szükség van, annak ellenére, hogy teljesen mást sugallnak egyes könyvek vagy egészségügyi dolgozók. Az el- és visszaalvás nem tanult, hanem érési folyamat! Szépen alakul magától is, beavatkozás nélkül is! A segítség lehet több féle, pl. a ringatás is egy a sok közül. Ez hosszútávon valóban megterhelő lehet. Esetleg a szopiban elalvást választották már?
Sok könyv kínál módszereket, némelyik elég traumatizáló (pl. a sírni hagyásos módszer). Én nem vagyok a módszerek híve, mert azok olyan téves képet sugallnak, mintha létezne egyetlen bevált recept mindenkire. Pedig nem így van. Vannak babák, ősi programmal a fejükben és van a természetesen rendelkezésre álló "eszköztár" az anyákban: anyatej, testkontaktus, közelség. Ez egy nagyon szép egység és mindkét fél érdekeit szolgálja.
Félálomban nehéz lerakni a babát, mert megszűnik a biztonságos testkontaktus és hamar kéri azt újra. Ez sem manipuláció vagy szoktatás eredménye, hanem elemi igény! Igazából letenni a mélyalvás fázisában érdemes, mikor már nincs gyors szemmozgás, ellazult a test, nem ráng az izom. Ilyenkor esélyes, hogy egy-két alvásciklusnyit nyugodtan aludjon.
Tehát, ha Önöknek most megfelel az együttalvás, nem kell semmit tennie annak érdekében, hogy később könnyebb legyen átszoktatni a kiságyba. Egy alvási helyzet megválasztásával nem életre szóló döntést hozunk, hanem adott élethelyzetre reagálunk. És Önök most pont ezt tették és úgy érzem soraiból, hogy elégedettek a választásukkal! Ez nagyon fontos!
Mikor ilyen megterhelőbb, intenzívebb időszakok vannak, természetes, hogy Ön is a lehető legtöbb pihenéshez szeretne jutni. Szerencsére az éjszakák minősége is hullámzó. Tehát nem marad ez így az idegrendszer megfelelő érettségéig, hanem lesznek intenzívebb és jobbnak tűnő éjjelek. Bizonyos fejlődési szakaszokban gyakrabb ébredések tapasztalhatók, a három hó körüli időszak is ilyen. Az ezekhez való alkalmazkodás is egy folyamat, Önben is!
Én biztatom, hogy továbbra is legyen ilyen válaszkész kisfiával, lehet, hogy megterhelőbbnek tűnik, de hosszútávon megtérül! :-)
Szeretettel:
Nagyon szuper, hogy már az első időkben is tudott hallgatni az ösztöneire és ráérzett kisfia igényeire!
Kicsit megnyugtató, mikor kezd egy rendszer féleség beállni, kezdenek nagyjából kiszámíthatóvá válni a főbb pontok, aztán mikor újabb fejlődési fázisba kerül a baba, borulni látszik az egész, ami pedig ijesztő lehet és káosz érzésnek tűnhet.
Pedig amit tapasztal kisfiánál, a normális fejlődés része! Nem Ön szoktatta rá arra, hogy igényelje a szülői jelenlétet és segítséget az elalváshoz, illetve a visszaalváshoz, hanem a babák egyszerűen így működnek!
3 hónapos kor körül egyre jobban kinyílik a világ, sok inger éri, szippantja be a külvilágot, gyakran az eddigi szopi idő is lerövidül, mert nem ér rá, éjjel viszont nincs semmi, ami elvonná a figyelmet és a nappali kiesést is bepótolná. Emellett a biztonság is a szülő mellett van, természetes, ha szeretné leellenőrizni, hogy meg vannak-e még, akik vigyáznak rá?
Ez kétségkívül nagyon fárasztó is tud lenni, de talán megnyugtató lehet, ha tudja, ez nem kóros, nem alvászavar és nem hiba következménye!
A szülői segítségre elég sokáig szükség van, annak ellenére, hogy teljesen mást sugallnak egyes könyvek vagy egészségügyi dolgozók. Az el- és visszaalvás nem tanult, hanem érési folyamat! Szépen alakul magától is, beavatkozás nélkül is! A segítség lehet több féle, pl. a ringatás is egy a sok közül. Ez hosszútávon valóban megterhelő lehet. Esetleg a szopiban elalvást választották már?
Sok könyv kínál módszereket, némelyik elég traumatizáló (pl. a sírni hagyásos módszer). Én nem vagyok a módszerek híve, mert azok olyan téves képet sugallnak, mintha létezne egyetlen bevált recept mindenkire. Pedig nem így van. Vannak babák, ősi programmal a fejükben és van a természetesen rendelkezésre álló "eszköztár" az anyákban: anyatej, testkontaktus, közelség. Ez egy nagyon szép egység és mindkét fél érdekeit szolgálja.
Félálomban nehéz lerakni a babát, mert megszűnik a biztonságos testkontaktus és hamar kéri azt újra. Ez sem manipuláció vagy szoktatás eredménye, hanem elemi igény! Igazából letenni a mélyalvás fázisában érdemes, mikor már nincs gyors szemmozgás, ellazult a test, nem ráng az izom. Ilyenkor esélyes, hogy egy-két alvásciklusnyit nyugodtan aludjon.
Tehát, ha Önöknek most megfelel az együttalvás, nem kell semmit tennie annak érdekében, hogy később könnyebb legyen átszoktatni a kiságyba. Egy alvási helyzet megválasztásával nem életre szóló döntést hozunk, hanem adott élethelyzetre reagálunk. És Önök most pont ezt tették és úgy érzem soraiból, hogy elégedettek a választásukkal! Ez nagyon fontos!
Mikor ilyen megterhelőbb, intenzívebb időszakok vannak, természetes, hogy Ön is a lehető legtöbb pihenéshez szeretne jutni. Szerencsére az éjszakák minősége is hullámzó. Tehát nem marad ez így az idegrendszer megfelelő érettségéig, hanem lesznek intenzívebb és jobbnak tűnő éjjelek. Bizonyos fejlődési szakaszokban gyakrabb ébredések tapasztalhatók, a három hó körüli időszak is ilyen. Az ezekhez való alkalmazkodás is egy folyamat, Önben is!
Én biztatom, hogy továbbra is legyen ilyen válaszkész kisfiával, lehet, hogy megterhelőbbnek tűnik, de hosszútávon megtérül! :-)
Szeretettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra