Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
Kislányom 4 éves múlt, gyakorlatilag 10 hónapos kora óta egyedül nevelem. Nem volt senkim, nem volt társam, mindig együtt aludtam a kicsivel. Neki is jó volt, meg legalább mellettem is feküdt. Így nyugodt voltam. Most nemrég van párom, így a saját szobájába alszik. Eddig nagyon jól aludt,jelezte, ha fáradt, néha önként ment aludni. Mióta ez a kapcsolat tart, felfordul az egész alvása. Délután is, este is nehezen alszik el, az oviban sem alszik minden délután. Van, hogy reggel 8.30kor ébred, előtte ilyen sosem volt. Alvás előtt olvasok neki, ma pl odabújtam mellé 20 percre, simiztem, de nem tudott elaludni, csak majdnem 11kor. Délután is csak egy órácskát aludt. Valószínű nem a kapcsolat kezdetekor kellett volna külön szobábában altatni, hanem korábban, de hisz erre magam sem számítottam. Mit tegyek, hogy a kicsi alvása visszaálljon?
Köszönöm.
Kislányom 4 éves múlt, gyakorlatilag 10 hónapos kora óta egyedül nevelem. Nem volt senkim, nem volt társam, mindig együtt aludtam a kicsivel. Neki is jó volt, meg legalább mellettem is feküdt. Így nyugodt voltam. Most nemrég van párom, így a saját szobájába alszik. Eddig nagyon jól aludt,jelezte, ha fáradt, néha önként ment aludni. Mióta ez a kapcsolat tart, felfordul az egész alvása. Délután is, este is nehezen alszik el, az oviban sem alszik minden délután. Van, hogy reggel 8.30kor ébred, előtte ilyen sosem volt. Alvás előtt olvasok neki, ma pl odabújtam mellé 20 percre, simiztem, de nem tudott elaludni, csak majdnem 11kor. Délután is csak egy órácskát aludt. Valószínű nem a kapcsolat kezdetekor kellett volna külön szobábában altatni, hanem korábban, de hisz erre magam sem számítottam. Mit tegyek, hogy a kicsi alvása visszaálljon?
Köszönöm.
Szakértői válasz
Kedves Kérdező!
Alap esetben nem gondolom, hogy az együttalvás káros volna. Sőt, valószínűleg ez a mód megkönnyítette a gondoskodást és talán könnyített azokon a terheken, amiket egyedülállóként nehéz viselni.
Ha a gyermekre bízzuk, meddig szeretne a szülővel közös ágyban maradni, legkésőbb a kiskamasz kor kezdetén már felébred a vágy az elkülönülésre, egy kuckóra, ami saját és vissza lehet oda vonulni. Tehát 4 évesen egyáltalán nem kóros az igény arra, hogy a szülővel közösen teljen az éjjel.
Az természetes, ha valami nagy horderejű változás köszönt be az addig jól bevált és ismerős rendszerbe, az kihatással lesz az alvásra is.
Azt gondolom, hogy érdemes kislányának megadni a szükséges időt az új helyzethez való alkalmazkodáshoz. Hadd fejezze ki az ezzel kapcsolatos érzéseit, legyen szabad tere ehhez, beszélgessenek erről, legyen vele továbbra is válaszkész, megértő! Ezáltal megélheti, hogy nem vesztette el anyát, csak mert más is fontos lett a számára.
Próbáljanak kialakítani olyan alvási rendet, ami mindenkinek megfelel. Esetleg meghagyni azt a lehetőséget kislányának, hogy éjjel, ha felébred, vagy reggel, átmehessen Önhöz, hogy kicsit összebújjanak, vagy Ön menjen át hozzá, ha hívja.
Az is lehet, hogy a párkapcsolatában bekövetkező változás nélkül is megélnének ezeket az alakulásokat az alvás terén. Vannak, akik ebben a korban kezdik elhagyni a délutáni alvást, stb.tehát, élettanilag is bekövetkezhetne ilyen változás. Ha ez áll a háttérben, ezen is az segít, ha hagyja megtörténni, kialakulni az újat, maximális támogatással.
Mindig érdemes egészében véve nézni a gyermeket: ha összességében jókedélyű, aktív, játszik, nem fáradékony, akkor elegendő alváshoz jut és valószínűleg jól érzi magát a bőrében.
Az esti szertartások nagyon hatékonyak, az maradjon fenn továbbra is!
Üdvözlettel:
Alap esetben nem gondolom, hogy az együttalvás káros volna. Sőt, valószínűleg ez a mód megkönnyítette a gondoskodást és talán könnyített azokon a terheken, amiket egyedülállóként nehéz viselni.
Ha a gyermekre bízzuk, meddig szeretne a szülővel közös ágyban maradni, legkésőbb a kiskamasz kor kezdetén már felébred a vágy az elkülönülésre, egy kuckóra, ami saját és vissza lehet oda vonulni. Tehát 4 évesen egyáltalán nem kóros az igény arra, hogy a szülővel közösen teljen az éjjel.
Az természetes, ha valami nagy horderejű változás köszönt be az addig jól bevált és ismerős rendszerbe, az kihatással lesz az alvásra is.
Azt gondolom, hogy érdemes kislányának megadni a szükséges időt az új helyzethez való alkalmazkodáshoz. Hadd fejezze ki az ezzel kapcsolatos érzéseit, legyen szabad tere ehhez, beszélgessenek erről, legyen vele továbbra is válaszkész, megértő! Ezáltal megélheti, hogy nem vesztette el anyát, csak mert más is fontos lett a számára.
Próbáljanak kialakítani olyan alvási rendet, ami mindenkinek megfelel. Esetleg meghagyni azt a lehetőséget kislányának, hogy éjjel, ha felébred, vagy reggel, átmehessen Önhöz, hogy kicsit összebújjanak, vagy Ön menjen át hozzá, ha hívja.
Az is lehet, hogy a párkapcsolatában bekövetkező változás nélkül is megélnének ezeket az alakulásokat az alvás terén. Vannak, akik ebben a korban kezdik elhagyni a délutáni alvást, stb.tehát, élettanilag is bekövetkezhetne ilyen változás. Ha ez áll a háttérben, ezen is az segít, ha hagyja megtörténni, kialakulni az újat, maximális támogatással.
Mindig érdemes egészében véve nézni a gyermeket: ha összességében jókedélyű, aktív, játszik, nem fáradékony, akkor elegendő alváshoz jut és valószínűleg jól érzi magát a bőrében.
Az esti szertartások nagyon hatékonyak, az maradjon fenn továbbra is!
Üdvözlettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra