Olvasói kérdés
Hello!
A segítségét szeretném kérni. Már nagyon tanácstalan vagyok. Tegyünk zárat az ajtóra? Ez nagyon elvetemült ötlet? Két éves múlt a kislányom, és még nem beszél (valószínűleg nem is érti, amit mondunk neki) és elaltatni is nehéz, amióta eléri a kilincset és folyton kirohan a szobából. Eleve mit lehet tenni azzal, h ne rohangáljon a szobában, amikor már aludni kéne, hanem feküdjön le az ágyra? Eleg nehéz egy ket éves gyereket ugy elaltatni, ha simán lenyomja a kilincset és kifut a szobából. Eszméletlenül akaratos. Hogyan lehet ezt megoldani?
Mar mindenhol van, csak a babaszobaban nem. Nagyon aktív gyerek, nem köti le semmi sokáig. Folyton rohangálna.
Már ott tartunk, h kb. sosincs a babaszobában, hanem az összes többi számára veszélyes helyen tud csak megmaradni. Pedig a babaszoba direkt neki lett kialakítva, h ott ne lehessen baja.
Még nem is beszél, nem is vagyok benne biztos, h mindig mindent megért, amit mondunk neki, szóval az nem megoldás, h kérjem meg rá, h maradjon a szobában.
Amíg nem tudott kimenni a szobából, mert nem érte el a kilincset, és csak simán becsuktam az ajtót, mikor olyan dolgom volt, vagy aludnia kellett már, akkor kis éneklés stb. után gyönyörűen elaludt az ágyon, most meg inkább alszik a földön, hisztizik, kirohan a szobából, de nem marad nyugton, mert tudja, h ki tud jönni. Nem börtönbe akarom zárni, szeretek vele lenni, de néha kell a nyugalom. Vagy ez önzőség? Soha nem megyek sehova, legalább néha itthon játsszon el magában, h csinálhassak mást. Nagyon ritkán tudjuk másra bízni (évente 2 ilyen alkalom volt eddig kb., éjszakára sosem volt mással, ez az évi 2 alkalom is max egy délután 3-4 óra a rekord, amit távol voltam tőle), szóval jó lenne napközben egy kis nyugalom. Délután szokott aludni, de nehezen alszik el, akkor is megy a hiszti. Naponta kétszer ezzel kínlódok, és már teljesen kész vagyok idegileg ettől.
Régen gyönyörűen eljátszott magában a saját helyén (szerintem néha ez is kell egy gyereknek, és a szülőnek is, nem? vagy ilyen korban még nem kéne erőltetnem az önálló játékot?), a saját szobájában, most a babaszobában utál lenni, pedig ott a sok neki való játék, de kb. már sosem játszik velük. Az ajtóban kell ülnöm, h ne menjen ki, ha a szobában szeretnék vele játszani. Altatásnál ugyanígy az ajtóban ülök és énekelek neki, és így nem alszik az ágyon, hanem az ajtó mellett lévő takarókon. Ez így nem állapot.
Nagyon dacos, de ha énekelgetés után kijövök és már tényleg elálmosodott, akkor amikor még nem tudott kijönni a szobából pici hiszti után simán aludt. Ha ott vagyok nem alszik el, csak nagyon elálmosodik max, de valahogy "zavarja", ha ott vagyok, akkor nem tud megnyugodni, inkább játszani akar stb.
Rácsot hiába tennénk az ajtóra, mert úgyis átmászna rajta, nagyon nagy a mozgásigénye. Annyira, h ezt más anyukák is sokszor megjegyzik a játszótéren, ha látják.
Az megoldás lehetne, h amikor a babaszobában szeretnék vele játszani, akkor bezárom az ajtót, h ott maradjon velem, ill. h az altatás idejére, amíg énekelek, illetve amíg elalszik teljesen zárva legyen az ajtó? Ha elaludt kinyitnám. Sokkal könnyebben és sokkal gyorsabban elaludt, amíg tudta, h nem tud kijönni, és nem azon járt az esze, h mikor nem állok az ajtónál, h kirohanjon. Altatásnál egyszer megpróbált kijönni, de utána feladta, mert álmos volt és el is aludt szépen az ágyon.
Jó altatási rituálé ez, h leoltom a villanyt, és énekelek neki, amíg elalszik? Ha ezt megteszem, majd kijövök, amikor már nagyon dörzsöli a szemét, ásítozik és már fekszik is, csak nem nyugton, ha ilyenkor még ott maradok sokáig, akkor nem alszik el még jó ideig, de ha kijövök, hisztizik 5 percet és már alszik is. Idővel már nem is hisztizett, és aludt időben, és emiatt én is nyugodtabb voltam, amikor még nem érte fel a kilincset, mert nem 1-1.5 óra volt egy altatás, és ez naponta kétszer elég idegtépő tud lenni. valahogy zavarja, ha én is ott vagyok, akkor velem foglalkozik, és nem az alvással, még ha nagyon fáradt is. Ha meg otthagyom, picit hisztizik, 1-2szer megpróbált kijönni, amikor még nem érte el a kilincset, utána meg reggelig aludt. Kegyetlenség hisztizni hagyni arra az 5 percre, tönkremegy a lelki világa ettől, vagy ennyi még belefér? Sokkal előbb elalszik így tapasztalatom szerint. Most, ha megint így csinálnám, valószínűleg egy ideig menne az 5 perc hiszti miután kijöttem a szobából, de pár nap után már az sem lenne. Szerintem inkább ez, mint h még órákat szenvedjen az álmosságtól, amikor ott vagyok mellette, és azért nem alszik el, én meg csak ideges leszek, h már 1.5 órája várom, h elaludjon, de még mindig nem nyugodott le.
Amúgy most már normálisan alszik, régen sem kelt fel éjszaka, de sosem lehetett ugyanakkor letenni, és mindig máskor kelt. Most már alszik egész éjszaka, csak elaltatni rohadt nehéz, de kb. ugyanakkor alszik és kel.
Ön szerint lelki sérülést okozok neki azzal, h néha szeretnék napközben is egyedül lenni, mert dolgom van és mert mondjuk felmosok, és nem kéne összejárkálnia, vagy vasalok?
Mivel jobb, ha járókába zárom, vagy csak simán rácsot teszek az ajtóra (ő már mindkettőhöz túl nagy, mert kimászna), vagy ha simán becsukom az ajtót, de még nem éri fel a kilincset és emiatt nem tud kijönni?
Nem sírni hagyom ott, hanem h pihenjen és h játsszon kicsit önállóan is, meg h én is pihenhessek, illetve csinálhassam a dolgom. Ha mindig velem van, akkor nem tudok mindent megcsinálni.
Másik problémánk az, amit már írtam, h még nem beszél, de látszik, h eszes, érti a dolgokat, sokmindenre rájön, pl. vmit odarak, ha fel akar mászni vhova, a kerítésre felmászik a játszótérre, és kinyitja a felső reteszt (tehát két évesen érti, h az mire jó), eszméletlen aktív, mindenki mondja, h milyen mozgékony, semmi nem köti le. Lehet, h a gyors mozgásfejlődése miatt maradt vissza a beszédfejlődésben? Néha úgy tűnik, h érti, amit mondunk neki, de néha meg épp az ellenkezőjét észleljük. A hallásával elvileg nincs gond, újszülőtt korában volt hallásvizsgálaton, és a fülész mondta, h az egy jó vizsgálat, már pici eltéréseket is kimutat, azóta nem volt egyáltalán beteg, szóval nem lehet komoly gond a fülével. Az orvos csak annyit mondott, h fénytelen a dobhártyája, ez mit jelent? Lehet, h mégis a hallásával van gond? Reagál, ha a nevén szólítjuk, vagy ha akármilyen hangos vagy akár halk hanghatás éri, max akkor nem, ha vmi nagyon leköti (ez max mobil vagy tablet lehet, más nem érdekli sokáig).
Újabban nagyon szeret minket utánozni is. Ez jó jel? Vagy szerinted vmi gond van vele? Elég csak várni? A hallásvizsgálat miért kötelező, ha nem is azzal van a gond valószínűleg? Miért nem lehet egyből neurológushoz vagy pszichopedagógushoz menni? Inkább ők tudnának segíteni.
Bocs a hosszú levélért, inkább kifejtettem részletesen. Köszi a válaszokat!
A segítségét szeretném kérni. Már nagyon tanácstalan vagyok. Tegyünk zárat az ajtóra? Ez nagyon elvetemült ötlet? Két éves múlt a kislányom, és még nem beszél (valószínűleg nem is érti, amit mondunk neki) és elaltatni is nehéz, amióta eléri a kilincset és folyton kirohan a szobából. Eleve mit lehet tenni azzal, h ne rohangáljon a szobában, amikor már aludni kéne, hanem feküdjön le az ágyra? Eleg nehéz egy ket éves gyereket ugy elaltatni, ha simán lenyomja a kilincset és kifut a szobából. Eszméletlenül akaratos. Hogyan lehet ezt megoldani?
Mar mindenhol van, csak a babaszobaban nem. Nagyon aktív gyerek, nem köti le semmi sokáig. Folyton rohangálna.
Már ott tartunk, h kb. sosincs a babaszobában, hanem az összes többi számára veszélyes helyen tud csak megmaradni. Pedig a babaszoba direkt neki lett kialakítva, h ott ne lehessen baja.
Még nem is beszél, nem is vagyok benne biztos, h mindig mindent megért, amit mondunk neki, szóval az nem megoldás, h kérjem meg rá, h maradjon a szobában.
Amíg nem tudott kimenni a szobából, mert nem érte el a kilincset, és csak simán becsuktam az ajtót, mikor olyan dolgom volt, vagy aludnia kellett már, akkor kis éneklés stb. után gyönyörűen elaludt az ágyon, most meg inkább alszik a földön, hisztizik, kirohan a szobából, de nem marad nyugton, mert tudja, h ki tud jönni. Nem börtönbe akarom zárni, szeretek vele lenni, de néha kell a nyugalom. Vagy ez önzőség? Soha nem megyek sehova, legalább néha itthon játsszon el magában, h csinálhassak mást. Nagyon ritkán tudjuk másra bízni (évente 2 ilyen alkalom volt eddig kb., éjszakára sosem volt mással, ez az évi 2 alkalom is max egy délután 3-4 óra a rekord, amit távol voltam tőle), szóval jó lenne napközben egy kis nyugalom. Délután szokott aludni, de nehezen alszik el, akkor is megy a hiszti. Naponta kétszer ezzel kínlódok, és már teljesen kész vagyok idegileg ettől.
Régen gyönyörűen eljátszott magában a saját helyén (szerintem néha ez is kell egy gyereknek, és a szülőnek is, nem? vagy ilyen korban még nem kéne erőltetnem az önálló játékot?), a saját szobájában, most a babaszobában utál lenni, pedig ott a sok neki való játék, de kb. már sosem játszik velük. Az ajtóban kell ülnöm, h ne menjen ki, ha a szobában szeretnék vele játszani. Altatásnál ugyanígy az ajtóban ülök és énekelek neki, és így nem alszik az ágyon, hanem az ajtó mellett lévő takarókon. Ez így nem állapot.
Nagyon dacos, de ha énekelgetés után kijövök és már tényleg elálmosodott, akkor amikor még nem tudott kijönni a szobából pici hiszti után simán aludt. Ha ott vagyok nem alszik el, csak nagyon elálmosodik max, de valahogy "zavarja", ha ott vagyok, akkor nem tud megnyugodni, inkább játszani akar stb.
Rácsot hiába tennénk az ajtóra, mert úgyis átmászna rajta, nagyon nagy a mozgásigénye. Annyira, h ezt más anyukák is sokszor megjegyzik a játszótéren, ha látják.
Az megoldás lehetne, h amikor a babaszobában szeretnék vele játszani, akkor bezárom az ajtót, h ott maradjon velem, ill. h az altatás idejére, amíg énekelek, illetve amíg elalszik teljesen zárva legyen az ajtó? Ha elaludt kinyitnám. Sokkal könnyebben és sokkal gyorsabban elaludt, amíg tudta, h nem tud kijönni, és nem azon járt az esze, h mikor nem állok az ajtónál, h kirohanjon. Altatásnál egyszer megpróbált kijönni, de utána feladta, mert álmos volt és el is aludt szépen az ágyon.
Jó altatási rituálé ez, h leoltom a villanyt, és énekelek neki, amíg elalszik? Ha ezt megteszem, majd kijövök, amikor már nagyon dörzsöli a szemét, ásítozik és már fekszik is, csak nem nyugton, ha ilyenkor még ott maradok sokáig, akkor nem alszik el még jó ideig, de ha kijövök, hisztizik 5 percet és már alszik is. Idővel már nem is hisztizett, és aludt időben, és emiatt én is nyugodtabb voltam, amikor még nem érte fel a kilincset, mert nem 1-1.5 óra volt egy altatás, és ez naponta kétszer elég idegtépő tud lenni. valahogy zavarja, ha én is ott vagyok, akkor velem foglalkozik, és nem az alvással, még ha nagyon fáradt is. Ha meg otthagyom, picit hisztizik, 1-2szer megpróbált kijönni, amikor még nem érte el a kilincset, utána meg reggelig aludt. Kegyetlenség hisztizni hagyni arra az 5 percre, tönkremegy a lelki világa ettől, vagy ennyi még belefér? Sokkal előbb elalszik így tapasztalatom szerint. Most, ha megint így csinálnám, valószínűleg egy ideig menne az 5 perc hiszti miután kijöttem a szobából, de pár nap után már az sem lenne. Szerintem inkább ez, mint h még órákat szenvedjen az álmosságtól, amikor ott vagyok mellette, és azért nem alszik el, én meg csak ideges leszek, h már 1.5 órája várom, h elaludjon, de még mindig nem nyugodott le.
Amúgy most már normálisan alszik, régen sem kelt fel éjszaka, de sosem lehetett ugyanakkor letenni, és mindig máskor kelt. Most már alszik egész éjszaka, csak elaltatni rohadt nehéz, de kb. ugyanakkor alszik és kel.
Ön szerint lelki sérülést okozok neki azzal, h néha szeretnék napközben is egyedül lenni, mert dolgom van és mert mondjuk felmosok, és nem kéne összejárkálnia, vagy vasalok?
Mivel jobb, ha járókába zárom, vagy csak simán rácsot teszek az ajtóra (ő már mindkettőhöz túl nagy, mert kimászna), vagy ha simán becsukom az ajtót, de még nem éri fel a kilincset és emiatt nem tud kijönni?
Nem sírni hagyom ott, hanem h pihenjen és h játsszon kicsit önállóan is, meg h én is pihenhessek, illetve csinálhassam a dolgom. Ha mindig velem van, akkor nem tudok mindent megcsinálni.
Másik problémánk az, amit már írtam, h még nem beszél, de látszik, h eszes, érti a dolgokat, sokmindenre rájön, pl. vmit odarak, ha fel akar mászni vhova, a kerítésre felmászik a játszótérre, és kinyitja a felső reteszt (tehát két évesen érti, h az mire jó), eszméletlen aktív, mindenki mondja, h milyen mozgékony, semmi nem köti le. Lehet, h a gyors mozgásfejlődése miatt maradt vissza a beszédfejlődésben? Néha úgy tűnik, h érti, amit mondunk neki, de néha meg épp az ellenkezőjét észleljük. A hallásával elvileg nincs gond, újszülőtt korában volt hallásvizsgálaton, és a fülész mondta, h az egy jó vizsgálat, már pici eltéréseket is kimutat, azóta nem volt egyáltalán beteg, szóval nem lehet komoly gond a fülével. Az orvos csak annyit mondott, h fénytelen a dobhártyája, ez mit jelent? Lehet, h mégis a hallásával van gond? Reagál, ha a nevén szólítjuk, vagy ha akármilyen hangos vagy akár halk hanghatás éri, max akkor nem, ha vmi nagyon leköti (ez max mobil vagy tablet lehet, más nem érdekli sokáig).
Újabban nagyon szeret minket utánozni is. Ez jó jel? Vagy szerinted vmi gond van vele? Elég csak várni? A hallásvizsgálat miért kötelező, ha nem is azzal van a gond valószínűleg? Miért nem lehet egyből neurológushoz vagy pszichopedagógushoz menni? Inkább ők tudnának segíteni.
Bocs a hosszú levélért, inkább kifejtettem részletesen. Köszi a válaszokat!
Szakértői válasz
Kedves Szülő!
Egy két évessel néha nehéz az élet. Főleg, segítség hiányában. Levelében érzem a fáradtságot és tanácstalanságot.
Azzal nincsen semmi baj, hogy néha szeretne magával is törődni, feltöltődni! Ez természetes igény!
Ám kislánya részéről is természetes, hogy szeretne részt venni abban az életben, ami őt körülveszi, azokban a szobákban, helyiségekben tartózkodni, ahol az élet java része zajlik.
Szép és hasznos dolog lehet a babaszoba, de természetes, hogy a gyerekek ott szeretnek lenni, ahol mindenki éli az életét, teszi a dolgát. Talán érdemes lehet a babaszobán kívül a többi helyiséget is megcsinálni biztonságossá. Hogy kislánya aktív és felfedező, az remek dolog! Persze, hogy érdekli minden, felmászik, leugrik, stb. Ebben a korban nagy a mozgásigény. Ha van rá mód, hogy szabad levegőn rohangáljon, akár naponta többször is, az nagy segítség lehet.
Altatás: leveléből azt látom, hogy kislánya azért nem alszik el, míg ott van vele, mert tudja, hogy ki fog menni és ő ezt nem szeretné. Egy ekkora gyermeknek is nagy igénye van a testkontaktus, fizikai közelség adta biztonságérzetre és ez nem nevelési hiba következménye, hanem ez a természetes. Kislánya szeretné maga mellett tartani Önt.
Nem tartom a legjobb megoldásnak a sírni hagyást, akkor sem, ha "csak" 5 percig tart. Persze vannak olyan élethelyzet miatti esetek, mikor néha várni kell, hogy a hívásra válaszolni tudjon anya, de a következetes és nevelési célzattal történő ilyen eljárást nem pártolom. Ezzel a módszerrel legfeljebb azt lehet elérni, hogy a gyermek leszokjon arról, hogy elmondja a fájdalmát és megszólítsa a világot, a szüleit, max.látszólagos nyugalmat adhat.
Az sem mellékes, hogy a gyermekek átveszik szülei érzéseit. Tehát ha Ön ideges, akkor a kislánya is feszült lesz, gerjesztődik a stressz, ami nem a legjobb talaja az alvásnak.
Nem tudom, segítség lehet-e átgondolni azt, hogy milyen jelekből tudja Ön azt, eljött-e az alvásidő? Átgondolni a napirendet, kislánya tulajdonságait és igényeit figyelembe véve. Megoldható lenne-e a nap nagy részében úgy együtt lenni, hogy kislánya aktív részese lehessen a napi teendőknek? Ekkora gyerekek általában szívesen segédkeznek mosógép kipakolásában, seprésben, főzésnél az alapanyagok összeszedésében, szívesen "főznek" ők is üres edényekben, stb. Így együtt is vannak, de ő az Ön közelében tevékenykedik. Tehát a jelenlét teljesül, ami fontos.
És mikor eljön az alvásidő, dőljenek le együtt pihenni. Ha Ön el tudja fogadni azt, hogy a kislányában ez egy igény és nem holmi kósza vágy, hogy nem szeretne egyedül aludni, akkor talán könnyebben maradna vele, míg elalszik.
Azt is ki lehet próbálni, hogy alvásidőben bemennek az alvós helyre, és együtt lefekszenek.
Érzésem szerint, ha az altatás a megfelelő időben van kezdve (nem akkor, mikor még nem elég álmos és nem is akkor, mikor már túlpörgött), ezen kívül kislánya biztos lehet abban, hogy nem hagyja magára, mikor szüksége van Önre, lerövidülhet a mostani zűrzavar.
Még egy lehetőség lehet, hogy nem a babaszobában alszik kislánya, hanem mondjuk egy másik szobában pl. egy matracon, Ön pedig tevékenykedhet csendesen körötte.
Tulajdonképpen ez az egész alvás, altatás dolog is lehet egy rugalmasan kezelendő valami. Az épp aktuális élethelyzethez alkalmazkodva és az igényeket figyelembe véve. Ha túl erős a kontroll, félhetünk kiengedni a kezünkből azt, ami eddig jól működött, pedig a jelen helyzethez mérve már nem jó. Mert a gyerekek ilyenek: ami egyik nap, kis ideig bevált, az nem biztos, hogy pár hónap múlva is jó lesz, mert azalatt sokat változott a gyerek, a helyzetek is.
Ami tartósan fontos, az a válaszkészség és az igények felismerése.
Lehet, hogy most kicsit Önök közé állt egy új szakasz és Önnek nehezebb most felismerni kislánya igényeit, de nem baj! Legyen megengedő magával szemben is!
Igen, az éneklés, simogatás, összebújás mind remek segítség, mert testközeli. És a gyerekeknek bizony segítség kell az elalváshoz.
Összegezve, azt érzem, hogy kislánya kicselezése vagy elzáró elszeparálása helyett az élettér tágítása és a testkontaktus, érzelmi és fizikai jelenlét biztosítása nagy segítség lehetne.
De ehhez Önnek is olyan állapotban tanácsos lennie, mikor ezt szívből tudja adni. Az esti altatásba a Párja is be tudna segíteni? Hétvégékre segítséget hívni tudna? Barátok, rokonok tudnak segíteni?
A kompromisszumok megkötése néha elég nehézkesnek bizonyul, de remek társa lehet a hétköznapoknak. Akár saját magával is!
Hallás: ha kislánya megérteti magát és megérti, amit mondanak neki, akkor nincs ok aggodalomra a beszéd tekintetében. A fénytelen dobhártya kisebb nátháknál is felléphet, nem jelent semmi komolyan aggasztó dolgot (ezt persze orvosi kompetencia nélkül mondom, de mivel vannak gyerekeim, a füles témákat párszor már körbejártuk :-)).
Ha van kedve olvasgatni a témában, ajánlom William Sears:Éjszakai gondoskodás c. könyvét, melyben picike kortól nagyobbacskákig, éjjeli és nappali alvásról egyaránt olvashat.
Üdvözlettel:
Egy két évessel néha nehéz az élet. Főleg, segítség hiányában. Levelében érzem a fáradtságot és tanácstalanságot.
Azzal nincsen semmi baj, hogy néha szeretne magával is törődni, feltöltődni! Ez természetes igény!
Ám kislánya részéről is természetes, hogy szeretne részt venni abban az életben, ami őt körülveszi, azokban a szobákban, helyiségekben tartózkodni, ahol az élet java része zajlik.
Szép és hasznos dolog lehet a babaszoba, de természetes, hogy a gyerekek ott szeretnek lenni, ahol mindenki éli az életét, teszi a dolgát. Talán érdemes lehet a babaszobán kívül a többi helyiséget is megcsinálni biztonságossá. Hogy kislánya aktív és felfedező, az remek dolog! Persze, hogy érdekli minden, felmászik, leugrik, stb. Ebben a korban nagy a mozgásigény. Ha van rá mód, hogy szabad levegőn rohangáljon, akár naponta többször is, az nagy segítség lehet.
Altatás: leveléből azt látom, hogy kislánya azért nem alszik el, míg ott van vele, mert tudja, hogy ki fog menni és ő ezt nem szeretné. Egy ekkora gyermeknek is nagy igénye van a testkontaktus, fizikai közelség adta biztonságérzetre és ez nem nevelési hiba következménye, hanem ez a természetes. Kislánya szeretné maga mellett tartani Önt.
Nem tartom a legjobb megoldásnak a sírni hagyást, akkor sem, ha "csak" 5 percig tart. Persze vannak olyan élethelyzet miatti esetek, mikor néha várni kell, hogy a hívásra válaszolni tudjon anya, de a következetes és nevelési célzattal történő ilyen eljárást nem pártolom. Ezzel a módszerrel legfeljebb azt lehet elérni, hogy a gyermek leszokjon arról, hogy elmondja a fájdalmát és megszólítsa a világot, a szüleit, max.látszólagos nyugalmat adhat.
Az sem mellékes, hogy a gyermekek átveszik szülei érzéseit. Tehát ha Ön ideges, akkor a kislánya is feszült lesz, gerjesztődik a stressz, ami nem a legjobb talaja az alvásnak.
Nem tudom, segítség lehet-e átgondolni azt, hogy milyen jelekből tudja Ön azt, eljött-e az alvásidő? Átgondolni a napirendet, kislánya tulajdonságait és igényeit figyelembe véve. Megoldható lenne-e a nap nagy részében úgy együtt lenni, hogy kislánya aktív részese lehessen a napi teendőknek? Ekkora gyerekek általában szívesen segédkeznek mosógép kipakolásában, seprésben, főzésnél az alapanyagok összeszedésében, szívesen "főznek" ők is üres edényekben, stb. Így együtt is vannak, de ő az Ön közelében tevékenykedik. Tehát a jelenlét teljesül, ami fontos.
És mikor eljön az alvásidő, dőljenek le együtt pihenni. Ha Ön el tudja fogadni azt, hogy a kislányában ez egy igény és nem holmi kósza vágy, hogy nem szeretne egyedül aludni, akkor talán könnyebben maradna vele, míg elalszik.
Azt is ki lehet próbálni, hogy alvásidőben bemennek az alvós helyre, és együtt lefekszenek.
Érzésem szerint, ha az altatás a megfelelő időben van kezdve (nem akkor, mikor még nem elég álmos és nem is akkor, mikor már túlpörgött), ezen kívül kislánya biztos lehet abban, hogy nem hagyja magára, mikor szüksége van Önre, lerövidülhet a mostani zűrzavar.
Még egy lehetőség lehet, hogy nem a babaszobában alszik kislánya, hanem mondjuk egy másik szobában pl. egy matracon, Ön pedig tevékenykedhet csendesen körötte.
Tulajdonképpen ez az egész alvás, altatás dolog is lehet egy rugalmasan kezelendő valami. Az épp aktuális élethelyzethez alkalmazkodva és az igényeket figyelembe véve. Ha túl erős a kontroll, félhetünk kiengedni a kezünkből azt, ami eddig jól működött, pedig a jelen helyzethez mérve már nem jó. Mert a gyerekek ilyenek: ami egyik nap, kis ideig bevált, az nem biztos, hogy pár hónap múlva is jó lesz, mert azalatt sokat változott a gyerek, a helyzetek is.
Ami tartósan fontos, az a válaszkészség és az igények felismerése.
Lehet, hogy most kicsit Önök közé állt egy új szakasz és Önnek nehezebb most felismerni kislánya igényeit, de nem baj! Legyen megengedő magával szemben is!
Igen, az éneklés, simogatás, összebújás mind remek segítség, mert testközeli. És a gyerekeknek bizony segítség kell az elalváshoz.
Összegezve, azt érzem, hogy kislánya kicselezése vagy elzáró elszeparálása helyett az élettér tágítása és a testkontaktus, érzelmi és fizikai jelenlét biztosítása nagy segítség lehetne.
De ehhez Önnek is olyan állapotban tanácsos lennie, mikor ezt szívből tudja adni. Az esti altatásba a Párja is be tudna segíteni? Hétvégékre segítséget hívni tudna? Barátok, rokonok tudnak segíteni?
A kompromisszumok megkötése néha elég nehézkesnek bizonyul, de remek társa lehet a hétköznapoknak. Akár saját magával is!
Hallás: ha kislánya megérteti magát és megérti, amit mondanak neki, akkor nincs ok aggodalomra a beszéd tekintetében. A fénytelen dobhártya kisebb nátháknál is felléphet, nem jelent semmi komolyan aggasztó dolgot (ezt persze orvosi kompetencia nélkül mondom, de mivel vannak gyerekeim, a füles témákat párszor már körbejártuk :-)).
Ha van kedve olvasgatni a témában, ajánlom William Sears:Éjszakai gondoskodás c. könyvét, melyben picike kortól nagyobbacskákig, éjjeli és nappali alvásról egyaránt olvashat.
Üdvözlettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra