Dobiné Olasz-Papp Nóra

Kedves Andrea!
Szeretném a segítségedet kérni. Kislányom 21 hónapos. Több emberes gyereknek tartom, evés ügyileg elég válogatós és vékonyka is(tejallergiája volt,de kinőtte), alvás szempontjából is voltak nehézségek. 19 hónaposan hagytuk abba a szoptatást, sajnos kényszerből, mert antibiotikumot kellett szednem. Addig egy éjszaka nem volt amit átaludt volna. Ezzel egyidőben volt egy lakás átalakításunk, külön szobát kapott. Mióta nincs cici és külön alszik, átalussza az éjszakát. A valódi problémám magával az elalvással van. Mikor meghallotta, hogy alvás, vagy kiságy, kikelt magából, hisztizett, a kiságyba nem akart bemenni, vergődött, és volt, hogy egy órába telt, mire elaludt, főleg hiszti kíséretében. Aztán próbáltam azt, hogy az ágya mellé fekszem és hagyom, hogy csináljon a szobájában,amit akar, majd ha elfárad, odafekszik mellém, és elalszik. Két napja azonban annyira "más" lett a kicsi, olyan mintha megnyugodott volna, és ezt nem értem. Nem oylan hebrencs, mint volt, nyugodtabb, és az alvás tekintetében is óriási a változás. Bemegyünk a szobájába, és megkérdezem, hgoy hol szeretne aludni? Mellettem vagy a kiságyban? És mutatja a kiságyat, beteszem,magához veszi az innivalóját, és lefekszik. CSendben, meg se mozdul, meg se szólal, megfogja a kezemet, mert fekszek mellette a földön, és várja, hgoy elaludjon. Igazából ennek örülnöm kellene, de annyira más, és annyira megváltozott, hogy engem megijeszt. A másik dolog, hogy nem beszél.. egyszerűen hiába próbálok mondatni vele dolgokat, nem szívesen beszél. Még azt sem, amit ki tud mondani. Tudom, hgoy nem szabad erőltetni, és még van ideje, de már nagyon idegesít a környezet véleménye, hogy vigyük orvoshoz, mert már rég beszélnie kellene. Ha pedig mondd vmit, és megdicsérem, mintha elszégyellné magát. Mintha nem akarna beszélni. Valamint az tűnt még föl, hogy nagyon óvatos.Egy padkánál például megvár, és kéri a kezemet, hogy segítsek. Lépcsőzni nem szeret és biztosabbnak érzi,ha lecsücsül,és tolat lefelé akár egy kis lépcsőfokról is, minthogy megkapaszkodva lelépne. Tényleg nem akarok sürgetni semmit nála, és örülök is hogy ilyen óvatos, csak olvasva más gyerekekről, illetve látva kortársait, néha megijedek, hogy ő miért nem csinálja ezeket a dolgokat. Azt hozzá teszem, hogy sürgősségi császárral jött világra,nem tudom ennek van-e jelentősége. Vagy lehet, hogy ez az időjárás változás az, ami így megzavarja? Bár talán ez pont az ellenkezőjét kellene, hogy okozza az alvással kapcsolatban. Vagy talán elmúlt a szeparációs szorongás nála? Még az alvásra visszatérve, olvastam, hogy ha nagyon hisztizik, akkor meg kell próbálni kimenni, és utána vissza. Ezt megpróbáltam, és óriási ordításba kezdett, aztán már csak mondtam, hogy kimegyek, akkor is ordított és nyúlt a kezem után, utána ezt nem bírtam és akkor hagytam,hgoy ő döntsön, hagytam hogy akkor feküdjön le, amikor elfáradt, ahogy fent írtam. Persze mindezt határokon belül. Attól félek, hgoy ezzel a szigorral esetleg megijesztettem? És azért megy most önállóan a kiságyba és fekszik mozdulatlan, de közben belül szorong? De nem hiszem, hogy ez így lenne.Csak annyira hirtelen ez a változás, hogy megijeszt. Kérlek az elmondottak alapján írd le véleményedet, hogy mi lehet ezeknek az oka.
Köszönöm a választ, és elnézést a levél hosszúságáért.
Köszönettel
M.Georgina