Dobiné Olasz-Papp Nóra

Dobiné Olasz-Papp Nóra

Baba-mama kapcsolati- és pszichológiai tanácsadó
Elérhetőségeim:
Honlap: http://www.dobinenora.hu
             http://www.valaszkeszszulok.hu

← Összes kérdés

Olvasói kérdés
Kedves Andrea!

Szeretném kérni a szíves segítségét a kislányom éjszakai ébrenlétével kapcsolatban. 2,5 éves, minden éjjel többször felkel, rosszat álmodik, felsír, hangosan kiabál, hogy fél a szobájában. Van éjszakai fényünk, próbálom ész érvekkel megnyugtatni, de csak mellettem nyugszik meg és alszik el. A nappalok nyugodtak, én úgy érzem, nem éri lelkileg olyan hatás, ami indokolhatná az éjszakázást, bár olyan is előfordult már, hogy álmában a 1,5 évvel idősebb testvérével "veszekedett", ezért kelt fel vagy pókoktól félt, amit nappal látott. Az esti elalvás előtt meséket olvasok a gyerekeknek, csak ezután kerülnek az ágyikóba, de a kislányom a fektetéskor is jelzi már, hogy nem szeretne aludni. Mostanában a déli alvásnál is jelentkezik a probléma, kéri, hogy vigyem őt át a mi ágyunkba.

Nagyon megköszönném a Doktornő tanácsát, hogy mivel járulhatnék hozzá a kislányom saját ágyában történő nyugodt alvásához.


Előre is köszönöm szépen a segítséget.

Andrea
Szakértői válasz
Kedves Andrea!

Hozzám került kérdése, ha megengedi, válaszolok rá:

Mióta tart ez a felriadás? Általában éjfél előtt történik? Ha Ön bemegy hozzá, ébren van, tehát éber állapotban sír? Testközelséggel könnyen megnyugtatható? A tesók egy szobában alszanak? Hogyan nyugszik meg? Együtt alszanak vissza és utána Ön kimegy?


Ilyen esetekben az észérvek nem igazán hathatnak, ilyenkor elárasztják az érzelmek, a félelem-mint pl.dühroham esetén-a legjobb megoldás a testközelség biztosítása.
Utolsó kerdéséből godolom, hogy nem szeretné a családi ágyba beengedni a kislányát. az is megoldást szülhet, hisz a testkontaktus megnyugtató és biztonságos érzés. Természetesen az együttalvás csak akkor megoldás, ha a család minden tagja egyetért.

Ilyen hasonló időszakon sok gyerkőcnél előfordul, a kiváltó ok talán örökre rejtély marad, viszont ami minden esetben nagyon fontos, hogy a gyermek ne élje át egyedül a félelmét, és mindig vegyék komolyan, amit mond, amitől fél, az ölelések, simogatások napközben is fontosak! Nagyon úgy tűnik a leírtakból, hogy szeparációs félelemmel küzd kislánya, tehát fél a szeretett személyek elvesztésétől,és ez élekorából fakadóan nem kóros!

A dackorszak jelenségeivel hogy állnak? Alapvetően milyen temperamentumú a kislánya?

Szeretettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra2012. 08. 07. 21:10Még nincs értékelés

Kérdeznél a szakértőtől?

Tedd fel kérdésedet – a szakértőnk igyekszik válaszolni.

Fontos: A CsaládiNet cikkei tájékoztató jellegűek, és nem helyettesítik az orvosi, jogi vagy más szakértői tanácsadást.