Olvasói kérdés
Kedves Nóra! Van egy egy éves kisfiam, aki alapvetően nagyon jó baba. Sajnos, már nem szopik. Az önállósodás első jeleként leválasztotta magát az első szülinapja előtt két nappal. Azóta az éjszakákat is átalussza. Mint minden baba, ő is sír és nekem ezzel vannak gondjaim. Nem tudom elviselni, ha sír. Olvastam azt, hogy egy anya a gyermeke születése után átéli a saját gyermekkorát a babája által és ott előjöhetnek régi, feldolgozatlan problémák a múltból. Édesanyámat is kérdeztem, hogy milyen voltam babaként. Nagyon sírós, hisztis. Ha vissza emlékszem gyerekkoromra, sokszor előfordult, hogy annyira sírtam, hogy nem kaptam levegőt és nem tudtam abbahagyni és utána még sokáig szipogtam. Az én kisfiam is hajlamos arra, hogy annyira sír, hogy nem vesz levegőt, ami megrémít. Nem tudom, hogy milyen összefüggés lehet az én érzéseim (összeszorul a gyomrom, félelemhez hasonló, de gyakran elszaladnék, csak ne halljam...)között, mert úgy érzem, hogy van összefüggés közte és hogy itt most nekem meg kell tanulnom valamit a gyermekemtől. Van-e esetleg olyan szakirodalom, ahol lehet ilyen összefüggéseket találni? Szívesen kutakodnék ezügyben! Köszönöm előre is! Üdvözlettel: Beus
Szakértői válasz
Kedves Beus!
Tökéletesen írta le, miről is van szó valójában! Igen, mikor egy nőből anya lesz, óhatatlanul is azonosul a szüleivel, főképp édesanyjával, de átéli azt is, hogy egy hasonló szituációban a nő, mint gyerek, mit élt át. Tehát, ha Önt idegesíti a kisfia sírása, abban benne van az, hogy az ön sírására nem reagáltak, vagy nem helyesen és ezt a dühöt, negatív érzést felébresztette önben a kisfia, plusz benne van a megismételt minta is, amit édesanyjától hozott, tehát a reakciót egy ilyen szituációra, ami lehet tehetetlenség érzés, lehet düh érzése, és lehetne sorolni. Ha az Ön édesanyja nem reagált vagy nem jól (régi beidegződés: hagyd csak sírni, még jót is tesz neki!), sajnos abban a korban ez volt a módi, tehát ő is hozta ezt az ő édesanyjától, plusz akkor is voltak trendi nevelési elvek- melyek következményei most csapódnak le.
Szóval ez egy nagyon egymásra rakódó elemekből álló reakció és érzelem halmaz.
Nagyon jó, hogy Ön ezt felismerte és kutakodik ebben az irányban! Ezzel a felismeréssel és munkával megszüntetheti ezt a "hagyományt" a családban a nők, anyák részéről, hoyg a sírásra következetes "jó", válaszkész válasz érkezzen, és ne idegesítő hangforrásnak tűnjön az a sírás, hanem jelzésnek, figyelemfelhívásnak, kommunikáció egy formájának, amire jó, ha válaszolunk, mgfelelően. Hogy ide eljusson, felszínre kell jönnie a gyermekkori sérelmeknek, szituációknak, hogy meglássa az összefüggéseket a gyermeke viselkedése, reakciói és az ön gyermekkori történései közt! És hát igen, a kisfiától pont ezt kell megtanulnia: miket kell felszínre hoznia saját múltjából és feldolgoznia! Ő most egy tükröt tart Ön elé a saját gyermekkoráról, a mostani önmagáról, mint anya, amibe viszont a saját édesanyja reakciói is benne vannak.
Tehát amit tanácsolni tudok: mivel ilyen jól elkezdte ezt a belső munkát, ne hagyja abba, legyen nyitott a saját reakcióira továbbra is konfliktusos, idegesítő situációkban és keresse a múltbeli emlékeket, ott vannak, csak felfedezésre várnak! Ezt mgteheti egyedül is akár, de ha nem megy, akadozik, túlzottan fáj esetleg, ezért nem akarja folytatni, akkor szakember segítségével, aki támogatja és biztonságos érzelmi környezetet teremt Önnek.
Nagyon jó útra állt rá, most behelyezhet a családba egy teljesen új mintát, ami érzelmileg biztonságos, és nem konfliktusoktól mntes (hisz az élet sem az), hanem a konfliktusokat megoldhatóvá tevő, mindig válaszkész anyát jelent. Érzi a különbséget minta és minta közt?
Én nagyon örülök, hogy ennyire ráérzett a kiskapura, és higgye el, ez nem a hibáztatásról szól a saját édesanyja felé, hanem a megélt és újból megélendő múltbeli eseményekről, amik bizony teljesen befolyásolják a saját gyermekével való kapcsolatot, a feldolgozásról, hogy a jelen és a jövő már teljesen más lehessen: érzelmileg letisztult, saját, és egy olyan világ, ahol az érzelmeknek (negatívoknak is!) helye van és megélhető!
Ha további kérdése van, szívesen állok rendelkezésre!
Szeretettel:
Tökéletesen írta le, miről is van szó valójában! Igen, mikor egy nőből anya lesz, óhatatlanul is azonosul a szüleivel, főképp édesanyjával, de átéli azt is, hogy egy hasonló szituációban a nő, mint gyerek, mit élt át. Tehát, ha Önt idegesíti a kisfia sírása, abban benne van az, hogy az ön sírására nem reagáltak, vagy nem helyesen és ezt a dühöt, negatív érzést felébresztette önben a kisfia, plusz benne van a megismételt minta is, amit édesanyjától hozott, tehát a reakciót egy ilyen szituációra, ami lehet tehetetlenség érzés, lehet düh érzése, és lehetne sorolni. Ha az Ön édesanyja nem reagált vagy nem jól (régi beidegződés: hagyd csak sírni, még jót is tesz neki!), sajnos abban a korban ez volt a módi, tehát ő is hozta ezt az ő édesanyjától, plusz akkor is voltak trendi nevelési elvek- melyek következményei most csapódnak le.
Szóval ez egy nagyon egymásra rakódó elemekből álló reakció és érzelem halmaz.
Nagyon jó, hogy Ön ezt felismerte és kutakodik ebben az irányban! Ezzel a felismeréssel és munkával megszüntetheti ezt a "hagyományt" a családban a nők, anyák részéről, hoyg a sírásra következetes "jó", válaszkész válasz érkezzen, és ne idegesítő hangforrásnak tűnjön az a sírás, hanem jelzésnek, figyelemfelhívásnak, kommunikáció egy formájának, amire jó, ha válaszolunk, mgfelelően. Hogy ide eljusson, felszínre kell jönnie a gyermekkori sérelmeknek, szituációknak, hogy meglássa az összefüggéseket a gyermeke viselkedése, reakciói és az ön gyermekkori történései közt! És hát igen, a kisfiától pont ezt kell megtanulnia: miket kell felszínre hoznia saját múltjából és feldolgoznia! Ő most egy tükröt tart Ön elé a saját gyermekkoráról, a mostani önmagáról, mint anya, amibe viszont a saját édesanyja reakciói is benne vannak.
Tehát amit tanácsolni tudok: mivel ilyen jól elkezdte ezt a belső munkát, ne hagyja abba, legyen nyitott a saját reakcióira továbbra is konfliktusos, idegesítő situációkban és keresse a múltbeli emlékeket, ott vannak, csak felfedezésre várnak! Ezt mgteheti egyedül is akár, de ha nem megy, akadozik, túlzottan fáj esetleg, ezért nem akarja folytatni, akkor szakember segítségével, aki támogatja és biztonságos érzelmi környezetet teremt Önnek.
Nagyon jó útra állt rá, most behelyezhet a családba egy teljesen új mintát, ami érzelmileg biztonságos, és nem konfliktusoktól mntes (hisz az élet sem az), hanem a konfliktusokat megoldhatóvá tevő, mindig válaszkész anyát jelent. Érzi a különbséget minta és minta közt?
Én nagyon örülök, hogy ennyire ráérzett a kiskapura, és higgye el, ez nem a hibáztatásról szól a saját édesanyja felé, hanem a megélt és újból megélendő múltbeli eseményekről, amik bizony teljesen befolyásolják a saját gyermekével való kapcsolatot, a feldolgozásról, hogy a jelen és a jövő már teljesen más lehessen: érzelmileg letisztult, saját, és egy olyan világ, ahol az érzelmeknek (negatívoknak is!) helye van és megélhető!
Ha további kérdése van, szívesen állok rendelkezésre!
Szeretettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra