Olvasói kérdés
Kedves doktornő!
Kicsit aggaszt, hogy a szeparációs szorongás határán álló-gondolom én...-, most 7,5 hónapos kisfiam, az utóbbi időben furcsa szokásokat vett fel...
Feszíti magát és mérgeskedik, szinte belevörösödik a feje. Mellé kiabál, sikít és láthatóan dühös is. (Persze örömében is nagyokat sikít)
Ilyenkor puszilgatom, szeretgetem és bohóckodom neki, attól általában megnyugszik. (Kb 1 hónapja az újabb aktuális önnyugi, az ujjszopi...Ha valami dühíti, vagy már túl fáradt, az ujja a menekvés...)
Eljutottunk arra a szintre is, hogy már nem tudok elmozdulni mellőle, a játszószőnyegtől. Amíg ott ülök mellette egészen klasszul és élvezettel játszik a játékaival, ám amint kiteszem a szobából a lábamat- nem számít, hogy közben beszélek hozzá- folyamatosan sír, akár öt-tíz percig is...Krokodilkönnyek folynak az arcán...:-(( Annyira sajnálom, hogy inkább nem hagynám magára, mert szerintem nem vezet célra, hogy sírni hagyom- bár eddig mindenki ezt tanácsolta...
A legborzasztóbb, hogy az utóbbi időben (kb. 2 hete) elalváskor tépkedi a tarkójánál a kis bőrét a fején, a hajával együtt...
Próbáltam megnyugtatni és alvójátékot adni a kezébe, a saját haja helyett, de láthatólag csak vissza-visszatér ehhez a szörnyű szokáshoz. Elalvás előtt szépen beszélget magának, rugózik, ébredéskor is csak ritkán sír-hacsak nem ébred rosszul, gagyarászik... Lehet ez a fogzás miatt is? Karácsony óta összesen 6 foga töri át az ínyét...
Kérem, adjon nekem tanácsot! Normális jelenség ez? Kinőheti ezt a hajtépés őrületet (már én is hajtépés közeli állapotba kerültem...), vagy forduljunk máris, személyesen is szakemberhez? Hagyjam őt sírni, vagy inkább maradjak mellette, míg ez a szeparációs szorongás alább nem hagy?
Várva segítő válaszát,
Egy aggódó anyuka,
Tisztelettel,
"Edómanci" és Lénárd
Kicsit aggaszt, hogy a szeparációs szorongás határán álló-gondolom én...-, most 7,5 hónapos kisfiam, az utóbbi időben furcsa szokásokat vett fel...
Feszíti magát és mérgeskedik, szinte belevörösödik a feje. Mellé kiabál, sikít és láthatóan dühös is. (Persze örömében is nagyokat sikít)
Ilyenkor puszilgatom, szeretgetem és bohóckodom neki, attól általában megnyugszik. (Kb 1 hónapja az újabb aktuális önnyugi, az ujjszopi...Ha valami dühíti, vagy már túl fáradt, az ujja a menekvés...)
Eljutottunk arra a szintre is, hogy már nem tudok elmozdulni mellőle, a játszószőnyegtől. Amíg ott ülök mellette egészen klasszul és élvezettel játszik a játékaival, ám amint kiteszem a szobából a lábamat- nem számít, hogy közben beszélek hozzá- folyamatosan sír, akár öt-tíz percig is...Krokodilkönnyek folynak az arcán...:-(( Annyira sajnálom, hogy inkább nem hagynám magára, mert szerintem nem vezet célra, hogy sírni hagyom- bár eddig mindenki ezt tanácsolta...
A legborzasztóbb, hogy az utóbbi időben (kb. 2 hete) elalváskor tépkedi a tarkójánál a kis bőrét a fején, a hajával együtt...
Próbáltam megnyugtatni és alvójátékot adni a kezébe, a saját haja helyett, de láthatólag csak vissza-visszatér ehhez a szörnyű szokáshoz. Elalvás előtt szépen beszélget magának, rugózik, ébredéskor is csak ritkán sír-hacsak nem ébred rosszul, gagyarászik... Lehet ez a fogzás miatt is? Karácsony óta összesen 6 foga töri át az ínyét...
Kérem, adjon nekem tanácsot! Normális jelenség ez? Kinőheti ezt a hajtépés őrületet (már én is hajtépés közeli állapotba kerültem...), vagy forduljunk máris, személyesen is szakemberhez? Hagyjam őt sírni, vagy inkább maradjak mellette, míg ez a szeparációs szorongás alább nem hagy?
Várva segítő válaszát,
Egy aggódó anyuka,
Tisztelettel,
"Edómanci" és Lénárd
Szakértői válasz
Kedves Anyuka!
Gyönyörű a fotó!:-)
Teljesen normális, amiket leír! A szeparációs szorongás bizony erről szól: észrevette, hogy ő és a "legfontosabb Másik" nem egyek, egymástól külön léteznek és fél a szeretett személy elvesztésétől. Ezért, ha Édesanya kikerül a látótérből, nagyfokú félelem és szorongás lesz rajta úrrá. Abban a pillanatban úgy tűnik neki, hogy egyedül maradt a nagy világban és eltűnt, aki védi és szereti őt! Semmiképp nem tanácsolnám egyedül hagyni ezzel az érzéssel! Nem vezetne semmi jóra, ha rögzülne benne ez a fajta félelem. Tudom, hogy megterhelő és fárasztó az állandó jelenlét, de ez az állapot természetesen csitulni fog! Addig is be lehet vonni őt több mindenbe, pl. vigye magával, ha főzni megy, hagyja kicsit nyitva az ajtót, ha WC-re megy, stb. Tehát biztosítsa folyamatosan őt arról, hogy jelen van neki és figyel rá. Ezzel nem fogja őt elrontani, sőt! (Hordozókendő bevetésén esetleg gondolkodott már vagy használják? Nagy segítség szokott lenni az otthoni hordozás ebben az esetben, főleg, ha a házimunnkát is el kell végezni)
A hajtépésről az jutott eszembe, hogy vágyik valami nyugtató mozdulatsorra, nyugtatásra, az ujjszopás is a szopómozgás kiváltásával ezt a célt szolgálja. Ő szopizik még? Ha igen, bátran adjon neki többször cicit, ha nem, akkor több testkontaktussal, ritmikus mozgással, ringatással, tánccal nyugtassa őt meg. Szerintem ezek jobb választások, mint a plüss figurák. Bújjanak össze, és legyen neki Ön az, aki hozzásegíti az álomba merüléshez, lecsendesedéshez. Ezzel sem rontja el, sőt!! :-) És ha ezeket megtette, válasszon valami tevékenységet, mellyel ad saját magának is! Szóval ne feledkezzen el magáról, főleg ebben az embertpróbáló időszakban!
Remélem, tudtam segíteni! Ha esetleg felmerül még egyéb kérdés, írjon bátran! és szívesen veszek visszajelzést is!
Szeretettel:
Gyönyörű a fotó!:-)
Teljesen normális, amiket leír! A szeparációs szorongás bizony erről szól: észrevette, hogy ő és a "legfontosabb Másik" nem egyek, egymástól külön léteznek és fél a szeretett személy elvesztésétől. Ezért, ha Édesanya kikerül a látótérből, nagyfokú félelem és szorongás lesz rajta úrrá. Abban a pillanatban úgy tűnik neki, hogy egyedül maradt a nagy világban és eltűnt, aki védi és szereti őt! Semmiképp nem tanácsolnám egyedül hagyni ezzel az érzéssel! Nem vezetne semmi jóra, ha rögzülne benne ez a fajta félelem. Tudom, hogy megterhelő és fárasztó az állandó jelenlét, de ez az állapot természetesen csitulni fog! Addig is be lehet vonni őt több mindenbe, pl. vigye magával, ha főzni megy, hagyja kicsit nyitva az ajtót, ha WC-re megy, stb. Tehát biztosítsa folyamatosan őt arról, hogy jelen van neki és figyel rá. Ezzel nem fogja őt elrontani, sőt! (Hordozókendő bevetésén esetleg gondolkodott már vagy használják? Nagy segítség szokott lenni az otthoni hordozás ebben az esetben, főleg, ha a házimunnkát is el kell végezni)
A hajtépésről az jutott eszembe, hogy vágyik valami nyugtató mozdulatsorra, nyugtatásra, az ujjszopás is a szopómozgás kiváltásával ezt a célt szolgálja. Ő szopizik még? Ha igen, bátran adjon neki többször cicit, ha nem, akkor több testkontaktussal, ritmikus mozgással, ringatással, tánccal nyugtassa őt meg. Szerintem ezek jobb választások, mint a plüss figurák. Bújjanak össze, és legyen neki Ön az, aki hozzásegíti az álomba merüléshez, lecsendesedéshez. Ezzel sem rontja el, sőt!! :-) És ha ezeket megtette, válasszon valami tevékenységet, mellyel ad saját magának is! Szóval ne feledkezzen el magáról, főleg ebben az embertpróbáló időszakban!
Remélem, tudtam segíteni! Ha esetleg felmerül még egyéb kérdés, írjon bátran! és szívesen veszek visszajelzést is!
Szeretettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra