Olvasói kérdés
Kedves Nóra!
Kislányom nemrég múlt 4 hónapos. Nyugodt, kiegyensúlyozott, érdeklődő, szerintem boldog baba, azonban nem az a tipikus magát szeretgetni engedő típus. Körülbelül 2 hónapos koráig nagyon sokat fájt a hasa, szinte mindig kézben volt emiatt. Ezt követően észrevettem, hogy már nem mindig szeret kézben lenni, egyértelműen kifejezte, hogyha a babakocsiban vagy a kiságyban szeretne egyedül elaludni. Nehezen viseltem, hogy a bújós kislányom hirtelen nem csak nálam talált megnyugvást, de elfogadtam, próbáltam arra koncentrálni, hogy ez majd a későbbiekben segíthet az önállósodásban. Ezt követően jött a kézben szeretek lenni korszak ismét, de csak kifelé fordítva volt jó. Ebben a pózban nagyon sokáig elvolt, sőt a mai napig is nagyon szeret így. Csak elalváshoz bújik befelé fordítva hozzám.
Ma ismét csecsemőtanácsadáson voltunk. Kislányom az elmúlt 2 alkalommal nagyon sírt, emiatt nem is kapta meg az oltást, ma más miatt mentünk, de szintén sokkos állapotba került, nem tudtam megnyugtatni, de ahogy kifelé forítottam elhallgatott. Ez a viselkedés az orvosnak is feltűnt és a frászt hozta rám azzal, hogy nem akar megijeszteni, de a babával valami nincs rendben, de nem tudja, hogy mi... Szerintem csak felismeri a helyet és előtörnek a negatív emlékek belőle, mert máshol nagyon ügyes akkor is ha kritikus helyzetről van szó. A családtagokkal, idegenekkel is barátságos, mindenkire mosolyog, mindenre reagál.
Nem tudom, hogy ezek összefüggésben vannak e egymással, de leírtam, hátha...
Nagyon megköszönném, ha segítenél, hogy most merre induljak el...
Wappy
Kislányom nemrég múlt 4 hónapos. Nyugodt, kiegyensúlyozott, érdeklődő, szerintem boldog baba, azonban nem az a tipikus magát szeretgetni engedő típus. Körülbelül 2 hónapos koráig nagyon sokat fájt a hasa, szinte mindig kézben volt emiatt. Ezt követően észrevettem, hogy már nem mindig szeret kézben lenni, egyértelműen kifejezte, hogyha a babakocsiban vagy a kiságyban szeretne egyedül elaludni. Nehezen viseltem, hogy a bújós kislányom hirtelen nem csak nálam talált megnyugvást, de elfogadtam, próbáltam arra koncentrálni, hogy ez majd a későbbiekben segíthet az önállósodásban. Ezt követően jött a kézben szeretek lenni korszak ismét, de csak kifelé fordítva volt jó. Ebben a pózban nagyon sokáig elvolt, sőt a mai napig is nagyon szeret így. Csak elalváshoz bújik befelé fordítva hozzám.
Ma ismét csecsemőtanácsadáson voltunk. Kislányom az elmúlt 2 alkalommal nagyon sírt, emiatt nem is kapta meg az oltást, ma más miatt mentünk, de szintén sokkos állapotba került, nem tudtam megnyugtatni, de ahogy kifelé forítottam elhallgatott. Ez a viselkedés az orvosnak is feltűnt és a frászt hozta rám azzal, hogy nem akar megijeszteni, de a babával valami nincs rendben, de nem tudja, hogy mi... Szerintem csak felismeri a helyet és előtörnek a negatív emlékek belőle, mert máshol nagyon ügyes akkor is ha kritikus helyzetről van szó. A családtagokkal, idegenekkel is barátságos, mindenkire mosolyog, mindenre reagál.
Nem tudom, hogy ezek összefüggésben vannak e egymással, de leírtam, hátha...
Nagyon megköszönném, ha segítenél, hogy most merre induljak el...
Wappy
Szakértői válasz
Kedves Wappy!
Ha jól értem, kérdésed egyik fele arról a nem túl kellemes érzésről szól, hogy kislányoddal te jobban, többet szeretnél összebújni, testkontaktusba kerülni, de neki nincs meg ez az igénye ennyire intenzíven?
A másik észrevétel pedig az orvosnál történő erős sírás. Nem pontosan értem, az orvos mire alapozta a véleményét, hogy valami nincs rendben. A sírás miatt vagy a kifele fordított pozícióban történő megnyugodás miatt.
Egyáltalán nem tartom kizártnak, hogy emlékezzen a rossz élményekre és erre ad reakciót, ez számtalan esetben előfordul. Idővel ez oldódhat, főleg, ha van arra mód, hogy pl. az ő korának, érettségének megfelelően orvososat játszatok.
A babáknak is meg van a maguk (veleszületett) személyisége és nem mindenki egyforma mértékben igényli a testkontaktust ill. nem mindenki egyforma mértékben fejezi ki azt. Az nagyon jó, hogy az első 2 hónap szoros testközelben telhetett, ez hasfájás nélkül is fontos eleme az összehangolódásnak és optimális, hogy nálatok is működött. 3-4 hós kor körül kezdődik egy olyan szakasz, amiben kitárul a világ és szinte habzsolják az új ingereket, kezdik felfedezni a világot. Ez is egy fontos mérföldköve a fejlődésnek. Aztán fél éves kor körül beléphet a szeparációs szorongás időszaka, mikor anya eltűnik a látótérből, a baba keserves sírásra fakad. Ilyenkor újra intenzívebbé válhat a testközelség, éjjel és nappal is, s ez így természetes.
Alapvetően azt gondolom, hogy lehet és jó a babák jelzései mentén élni a mindennapokat s ha például ő nem hordozással testkontaktban lévő baba, akkor pl.babamasszázzsal, éjjel a családi ágy mellé helyezett kisággyal is lehet próbálkozni. Ha pedig szopizik is, akkor az már eleve bensőséges együttléteket teremt (természetesen ez nem azt jelenti, hogy a cumisüvegből táplált gyermekkel ne lehetne az etetések idejére is a meghitt, bújós, bölcsőtartásos pozíciót létrehozni).
Az is fontos, hogy milyen az összkép adott babáról. Mivel te azt írod, alapjában nyugodt és kiegyensúlyozott, jól fejlődő baba, azt gondolom, nincs aggodalomra ok!
A kifele fordított póz nekem azt jelenti, hogy sokat szeretne kapni a világból. Ezt megkaphatja akkor is, ha csípődre teszed (akár hordozóeszköz segítségével)! Ha pedig kedvet kapsz a hordozáshoz, a háti hordozás egy jó eszköz segítségével igen jó élményeket tud adni mindkettőtöknek!
Leveled kapcsán valamiért azt éreztem, meg kell kérdezzem, milyen volt számodra a szülésélmény, hogyan alakult az első időszakotok, közvetlenül a szülés után, gyermekágyas időszakban?
Üdvözlettel:
Ha jól értem, kérdésed egyik fele arról a nem túl kellemes érzésről szól, hogy kislányoddal te jobban, többet szeretnél összebújni, testkontaktusba kerülni, de neki nincs meg ez az igénye ennyire intenzíven?
A másik észrevétel pedig az orvosnál történő erős sírás. Nem pontosan értem, az orvos mire alapozta a véleményét, hogy valami nincs rendben. A sírás miatt vagy a kifele fordított pozícióban történő megnyugodás miatt.
Egyáltalán nem tartom kizártnak, hogy emlékezzen a rossz élményekre és erre ad reakciót, ez számtalan esetben előfordul. Idővel ez oldódhat, főleg, ha van arra mód, hogy pl. az ő korának, érettségének megfelelően orvososat játszatok.
A babáknak is meg van a maguk (veleszületett) személyisége és nem mindenki egyforma mértékben igényli a testkontaktust ill. nem mindenki egyforma mértékben fejezi ki azt. Az nagyon jó, hogy az első 2 hónap szoros testközelben telhetett, ez hasfájás nélkül is fontos eleme az összehangolódásnak és optimális, hogy nálatok is működött. 3-4 hós kor körül kezdődik egy olyan szakasz, amiben kitárul a világ és szinte habzsolják az új ingereket, kezdik felfedezni a világot. Ez is egy fontos mérföldköve a fejlődésnek. Aztán fél éves kor körül beléphet a szeparációs szorongás időszaka, mikor anya eltűnik a látótérből, a baba keserves sírásra fakad. Ilyenkor újra intenzívebbé válhat a testközelség, éjjel és nappal is, s ez így természetes.
Alapvetően azt gondolom, hogy lehet és jó a babák jelzései mentén élni a mindennapokat s ha például ő nem hordozással testkontaktban lévő baba, akkor pl.babamasszázzsal, éjjel a családi ágy mellé helyezett kisággyal is lehet próbálkozni. Ha pedig szopizik is, akkor az már eleve bensőséges együttléteket teremt (természetesen ez nem azt jelenti, hogy a cumisüvegből táplált gyermekkel ne lehetne az etetések idejére is a meghitt, bújós, bölcsőtartásos pozíciót létrehozni).
Az is fontos, hogy milyen az összkép adott babáról. Mivel te azt írod, alapjában nyugodt és kiegyensúlyozott, jól fejlődő baba, azt gondolom, nincs aggodalomra ok!
A kifele fordított póz nekem azt jelenti, hogy sokat szeretne kapni a világból. Ezt megkaphatja akkor is, ha csípődre teszed (akár hordozóeszköz segítségével)! Ha pedig kedvet kapsz a hordozáshoz, a háti hordozás egy jó eszköz segítségével igen jó élményeket tud adni mindkettőtöknek!
Leveled kapcsán valamiért azt éreztem, meg kell kérdezzem, milyen volt számodra a szülésélmény, hogyan alakult az első időszakotok, közvetlenül a szülés után, gyermekágyas időszakban?
Üdvözlettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra