Kedves Rita!

Második gyermekemmel vagyok várandós, bár még nagyon az elején járok már előre rosszul vagyok ha a szülésre kell gondoljak azzal biztatom magam, hogy csak egy nap az életemből, és ez borzasztó, mert annyiar jó lenne úgy gondolni a szülésre amiket olvasni szoktam, hogy életem legszebb élménye, boldog voltam mikor megszületett a babám már másnap újra szültem volna..stb. Mikor ilyeneket mesélnek magam én szégyenkezem kicsit mert én azt a szót használom az kislányom születésére, hogy borzalom. Délután ötkor kezdődött a vajúdás bírható 20 percenként jövő fájásokkal éjfélkor elfolyt a vizem akkor mentünk be a kórházba ahol majdnem másfél órára leálltak a fájásaim,kettő óra körül kezdődött el igazán újra addig csak fájdolgált, hajnal 5 órától 2 percenként jöttek a fájások de nehezen tágultam, ömlött belőlem a vér, kaptam oxitocint 11 órakkor már annyira gyenge voltam, hogy 20 másodpercekre bealudtam fájások között, egyszer csak rántottak rajtam egyet és szóltak hogy nyomjak csak amiatt tudtam kinyomni a kislányom, mert arra gondoltam mindjárt vége nem lesz több fájdalom.Nem tudtam örülni neki úgy ahogy elképzeltem meg láttam filmeken mert borzasztó fáradt voltam és dühös, hogy miért kellett nekem ennyit szenvedni , sorra jöttek az anyukák mellettem akik egy-két órára rá meg is szültek én meg akkor már egy éjjelt vajúdtam végig. Próbáltam a labdán ülni, akartam sétálni, hogy a gravitáció segítsen, vagy fürdeni de a fájdalmaktól meg sem tudtam mozdulni csak az ágyon fekve görnyedve tudtam megmaradni. Most szeretném ha másként lenne, ha tudnék sétálni de félek most sem fog összejönni a kétperces fájások nekem majd 6 órán át tartottak. Van rá valamiylen módszer, hogy most ne így legyen, igyak málnalevél teát, vagy milyen homeopátiát javasolna? Előre is köszönöm!
Johanna