Kedves Tünde!

Pár napja végre találkozok egy pasival (igaz, nem négyszemközt), akivel régebben együtt voltunk, de nyáron megszakadt a kapcsolatunk. Egyszer már beszéltünk telefonon és nem egyértelű számomra, hogy akarja a folytatást, bár voltak arra irányuló megjegyzései is. Igaz, mivel félek a csalódástól, én is csak mellébeszéltem. Amikor reggelente látjuk egymást, látom a szemén, hogy még mindig vágyódik utánam. Nem értem, miért lett ilyen nyuszi. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy mindketten házasok vagyunk, ugyanakkor egyikünk sem szeretné elhagyni a családját. Ezt eddig is tudtuk, mégis jól működött köztünk minden.
Most arra gondoltam, hogy picit határozottabb leszek és megpróbálom elérni, hogy kettesben találkozzunk. Legalább normálisan megbeszélhetnénk a dolgot. Mégiscsak könnyebb, mint telefonon, még ha a külön út mellett döntünk is.
Sikerül elérnem ezt a találkozót? Egyáltalán jól érzem, hogy még mindig vágyódik utánam?

Köszönettel: Ica