Kedves Tünde!
Lányunk kérte, ha megszületik a második unoka, menjünk segíteni felváltva az anyósáékkal. Az az egy hónap maga volt a borzalom. Nem mentünk üres kézzel, de úgy éreztük magunkat, mintha cselédek lennénk. Lehet, azoknak jobb soruk volt anno. Az nem volt gond, hogy a nap 24 órájában mi voltunk hol egyik,hol másik gyerekekkel, de a stílus és az ellátás minősíthetetlen volt. Majdnem hogy éheztünk. Szóvá tettük a körülményeket, felesleges volt. Mit látsz kedves Tünde, miért csinálják ezt velünk és a lányunk miért nem áll ki mellettünk? Köszönettel, Éva