Kedves Gizella!
Nagyon köszönöm válaszát, megnyugtatott,hogy azért \"normális\" vagyok...Higgye el tudtam,hogy sírnom kellett volna amikor édesanyámat elvesztettük és biztos,hogy jobb is lett volna, de épp ez az,hogy nem ment.A könnyek vagy jönnek vagy nem. Az,hogy másfél évig láttam szenvedni édesanyámat úgy megedzette a lelkemet,hogy a temetést is úgy tudtam könnyek nélkül végigcsinálni, mintha az lett volna a következő feladatom.Én másképp gyászolok akkor mint a nagy átlag, és minden nap gondolok rá-és olyankor a lelkem sír belül. Nagyon rossznak tartom az egyébként nagyszerű gyemekkoromban azt,hogy nem volt illendő sírnunk egymás előtt-valószínű innen adódik az én hozzáállásom is a gyászhoz.
Na most jól megnyugtattam magam, de azért köszönöm mégeszer,hogy időt fordított rám.
Üdvözlettel,Éva
Kedves Éva!
Remélem, tévedek, hogy kis sértődöttséget érzek a levelében.
Amúgy pedig nincs mit köszönnie.
Üdvözlettel.
Koren Gizella