Kedves Gizella!
Testvérem miatti "hihetetlen" gyász miatt kérem tanácsát.
27 éves leszek, kétgyerekes anyuka vagyok. Az életben elég sok megrázkódtatás ért, melyek kapcsán soha nem volt, akinek kiadhattam volna a fájdalmamat. Vagy azért, mert nem volt mellettem senki, vagy mert nem értett meg. Rengeteg elfojtott kínlódás után 2006. június 10-én, az esküvőm napján, a lakodalmunk alatt, babát várva kellett átélnem a tragédiát, nálam 14 hónappal fiatalabb öcsém elvesztését, akivel annyira közel álltunk egymáshoz, hogy tudtuk a másik titkát, együtt játszottunk, együtt sírtunk és nevettünk. Minden fontosabb mozzanatot együtt éltünk át az életben. Autóbalesetben halt meg, nem volt bekötve, kirepült az ablakon. Én menyasszonyi ruhában, a mentő mögött állva és zokogva imádkoztam az életéért, vagy azért, hogy tegyen úgy vele az Isten, ahogy neki jobb. És elment... Mindenre pontosan emlékszem, még öt év után is. Ahogy felhozták az árokból, mentőbe tették, ahogy instruáltam a mentősöket, az autó mozgása a háromnegyed órás újraélesztés alatt, a defibrillátor... Minden élénken él bennem.
Három évvel előtte már átéltünk egy borzalmat; motorbalesete volt, amiből csodával határos módon épült fel. Pedig láttam az intenzív osztályon, kómában, csövekkel a testében feküdni. De kaptunk három évet ajándékba belőle, az én jó lelkű öcsémből.
Van egy 9 évvel fiatalabb húgom is, de érthető módon vele teljesen más a kapcsolatom. Imádjuk egymást, de mégis más...
A legnagyobb baj az, hogy 2009. júliusa óta pánikbetegség gyötör. Öt éve megjelentek már az első rohamok, de tavaly nyáron olyannyira felerősödtek a tünetek, hogy kénytelen voltam orvoshoz fordulni, mert már nem bírtam magamban tartani. Nagyon sokat kínlódtam, közben ott volt a család, az akkor még 2,5 éves, és hat hónapos fiam.
Kicsúsztak a kezemből a dolgok, és én ezért a rosszul, nagyon bután felfogott gyászomra fogom. Persze, amúgy sem könnyű az életem egyéb dolgok miatt sem, de a fő, a legnagyobb problémám érthetően ez. A testvérem kínzó hiánya. Az űr, amit maga mögött hagyott.
Kérem, adjon tanácsot, hogyan szabaduljak meg ettől a hatalmas tehertől, hogyan tudjam normálisan tisztelni a testvérem emlékét!
Nagyon szépen köszönöm válaszát!
Tisztelettel
V. Klaudia
Kedves Klaudia!
Fájó szívvel olvasom, ma ezeket a leveleket. Borzalmas, amikor fiatal emberek, bírkóznak a gyásszal, és még borzasztóbb, az hogy aki miatt bírkóznak, szintén fiatal ember volt.
Levelére adott válaszomat, két részre szeretném, bontani.
Az egyik a pánik betegség. Bár én magam nem hiszek benne , nagyon, de a hivatalos orvos tudomány elismeri. Önnek kisgyermeke van, ezért arra kérem, próbáljon nagyon oda figyelni a betegségére, és betartani minden orvosi utasítást
A másik a testvére iránti gyásza. Sokszor leírtam már itt, hogy mennyire fontos, ha eltudunk, attól az embertől búcsúzni aki eltávozott.
Szegény Klaudia, maga nemhogy nem tudott Tőle elbúcsizni,mert oly gyorsan történt a baleset, hanem pont élete, legszebb napját árnyékolta be, a kérlelhetetlen halál.
Nagyon fontosnak tartom, hogy elkell búcsúzni.
Ennek van az a módja, amit itt már többször leírtam, de muszály, benne hinni, mert hatásos.
Hogy, hogyan működik nem tudom, de működik. Ez valószínűleg az ember lelkét tisztítja meg a fájdalomtól.
Holdfogyatkozás idején, egy szál fehér gyertyánál, írjon egy levelet a testvérének.Úgy mintha, Ő csak elutazott volna, de mindent írjon ki magából.Nem kell 1 nap alatt elkészűlni a levélnek. A lényeg, hogy Újholdig befejezze, a teljes cselekményt. Ahogy megírta a levelet, hajtogassa össze picire, és vigye ki, folyóhoz, dobja a folyóba. Ahogy bedobta a fotóba, nézzen utána ahogy a víz elviszi a levelet, és lélekbe, ismét mondjon búcsút a testvérének.
Nagyon kérem, hogy tekintettel a betegségére, és esetleges gyógyszereire, azok mellékhatására (pl.szédülés) vigyázzon közben magára nagyon.
Kedves Klaudia. A lélek a születése pillanatába, eldönti a percet amikor elmegy. A kedves testvére, sajnos pont azt az időt választotta, ami idő Önnek a legcsodálatosabb kellett volna hogy legyen.Ezen nem lehet mit változtatni.
A testvére, örökké, ott lesz magával, és az élet legnehezebb perceiben fog segíteni.
Köszönöm, hogy megkeresett levelével, és beavatott a bizalmába. Bármi másban, ha segítehetek, keressen meg.
Szeretettel.
Koren Gizella