Horváthné Iványi Erika

Kedves Erika!

Nagy fájdalom van a lelkemben, mert nem tudok segíteni 10 éves kisfiamnak kilábalni lelki gondjaiból.
Nem is tudom ,hogy kezdjem a történetet , hogy pontosan lássa a helyzetünket. Kb. 2 hónappal ezelőtt elmesélte nekem a fiacskám, hogy furcsa gondolatokat hall a fejében. Nem tudta pontosan megfogalmazni , azt mondta , hogy egy gonosz valami azt mondja neki, hogy bántson engem. Emlegette Istent is, mintha az mondana neki mindenfélét, hogy az akarja, hogy bántsa az anyukáját. Akkor próbáltam megnyugtatni őt, hogy nem kell ettől megijedni , hiszen bárkiben előfordulhat, hogy ritkán , rövid időre valami rosszat gondolunk a másikról, de ennek ellenére nem teszünk semmit a másik ellen, hiszen szeretjük őt, nem bántanánk. Teltek múltak a hetek , de ez a nyugtalanság úgy tűnik befészkelte magát gyermekem fejébe. Az utóbbi hetekben már napi szinten beszélünk erről. Van amikor attól tart, hogy , ha nem vesz fel valami szemetet, amit lát maga körül ,akkor nekem bajom esik majd emiatt, van amikor azt hallja a fejében , hogy engem bántani kell neki valamilyen eszközzel-konkrétan késsel megszúrni, máskor azt látja , hogy nem a focilabdát rúgja, hanem engem rugdos. Sokat beszél erről, és én magam is nagyon elkeseredek ilyenkor és nem tudok neki mindig vigaszt nyújtani. Van , hogy kibeszéltetem vele ezeket, máskor kérem , hogy ne mondja el konkrétan mik ezek a gondolatok . Nem rég annyira kiborultam mikor erről beszélt, hogy már nem tudtam visszafogni magam és rettenetesen elkezdtem sírni tehetetlenségemben. Hiszen azt hallom a saját gyermekemtől, hogy meg fogok halni , ha ez meg ez lesz...és hogy ő neki a fejében ez a irányomban induló bántó hangok rendszeresen ott vannak. Ekkor döntöttem el és el is mondtam a fiacskámnak , hogy kérni fogok külső segítséget, mert ketten ezt nem tudjuk már megoldani. Elmentem a helyi nevelési tanácsadóba , de ott egyetlen egy pszichológus van , és csak több hónapnyi várakozás után kerülhetünk be hozzá. Kerestem helyben magánrendelésen dolgozó pszichológust is, hát hozzá talán két -három héten belül eljutunk talán.
Szeretném azt is leírni önnek, hogy jelen pillanatban ketten vagyunk a fiammal. Férjem már lassan egy éve külföldön dolgozik , csak havonta látjuk egymást.Őt még nem mertem beleavatni ezekbe a dolgokba, nem akarom ilyen távolságban terhelni ezzel. Lányom középiskolás, tud a problémáról , beszélgetett is az öccsével már , de úgy tűnik nem segített ez sem.
Kisfiammal egyébként nagyon jó a kapcsolatom. Jó tanuló gyerek, nagyon szeret sportolni és mindig is jókedvű, vidám, sokat és szívesen beszélő gyermek. Szerencsére nem tölti ki egész napját ez a szörnyűség, és akkor szívesen foglalkozik bármivel,sajnos sokat tévézett mostanáig . Párommal ez év elejétől tervezzük, hogy a nyári szünet kezdetén ki fogunk költözni hozzá, hogy újra együtt lehessen a család, mert a napi szintű skype-olás nem elég már. Kisfiamnak nem tetszik ez, tiltakozik is emiatt gyakran, hogy nem akarja itt hagyni az iskoláját , nagyszüleit , barátait. Lehet , hogy innen ered ez az egész történet? Nem tudom, de nagyon szeretném meggyógyíttatni a kicsi lelkét. Mikor haza jön iskolából, már látom rajta a szomorúságot, hiába próbálja mosollyal eltakarni a borús gondolatait. Ha erősnek érzem magam, mint pl. tegnap is , megkérem, hogy meséljen el mindent és akkor nekikezd, potyogtatva a könnyeit, bizonygatva, hogy ő sosem tenne ilyet, mert nagyon szeret engem, de nem tudja kiűzni ezeket a gondolatokat a fejéből. Mit tegyek, Erika, tudna nekem segíteni?
Előre is köszönöm a segítségét: Nika