Olvasói kérdés
Kedves Doktornő!
Kérdésem a következő lenne. Van egy 10,5 hós kislányom és az apjával úgy érzem eléggé eltávolodtunk egymástól. Nem új keletű ez az érzés, csak mostanában kezdem már elveszíteni a türelmemet. A gyereket úgy látszik szereti, mert játszik vele, ha hazaér a munkából, de nem viszi túlzásba. Igaz, nem egy szívét a tenyerén hordozó ember. Egyre inkább a válás látszik számomra az egyedüli megoldásnak, ami mindkettőnknek a legjobb lenne. Csakhogy a gyerek szemszögéből már nem vagyok olyan biztos, hogy ez a legjobb megoldás. Ön szerint mi a jobb: elválni és a gyerek így nem sérül annyira, mert még kicsi hozzá, hogy felfogja, vagy pár évig még próbálkozzunk a gyerek miatt és azt lássa, hogy a szülei fújnak egymásra, mert már nem tudunk normálisan beszélni szinte csak telefonon, vagy alakoskodnak, hogy ő ne sérüljön?
Válaszát előre is köszönöm!
Egy elkeseredett anyuka
Kérdésem a következő lenne. Van egy 10,5 hós kislányom és az apjával úgy érzem eléggé eltávolodtunk egymástól. Nem új keletű ez az érzés, csak mostanában kezdem már elveszíteni a türelmemet. A gyereket úgy látszik szereti, mert játszik vele, ha hazaér a munkából, de nem viszi túlzásba. Igaz, nem egy szívét a tenyerén hordozó ember. Egyre inkább a válás látszik számomra az egyedüli megoldásnak, ami mindkettőnknek a legjobb lenne. Csakhogy a gyerek szemszögéből már nem vagyok olyan biztos, hogy ez a legjobb megoldás. Ön szerint mi a jobb: elválni és a gyerek így nem sérül annyira, mert még kicsi hozzá, hogy felfogja, vagy pár évig még próbálkozzunk a gyerek miatt és azt lássa, hogy a szülei fújnak egymásra, mert már nem tudunk normálisan beszélni szinte csak telefonon, vagy alakoskodnak, hogy ő ne sérüljön?
Válaszát előre is köszönöm!
Egy elkeseredett anyuka
Szakértői válasz
Kedves Levélíró!
Sajnos csak a legismertebb közhelyekkel tudok Önnek válaszolni, azt is leginkább csak kérdés formájában. Vajon jobb lesz-e a gyermekének, ha egy egyedülálló nővel él, aki egymaga hordoz minden terhet, a pénzkereset, háztartás, szervezés, ügyintézés, gyereknevelés teljes súlyát? Vajon könnyebb lesz-e egy néhány év múlva esetleg egy új férfit beilleszteni az életükbe – akinek szintén meglesznek a maga szokásai, problémái, igényei és korlátai és aki ráadásul nem sajátjaként tekint majd az Ön gyermekére? Vajon mindent megpróbáltak-e a férjével azért, hogy visszataláljanak ahhoz a kapcsolatukhoz, ami a gyermek születése előtt volt? Adnak-e maguknak elegendő időt kettesben? Adnak-e maguknak időt, amikor egyedül pihenhetnek és kifújhatják a gyereknevelés fáradalmait? Megpróbálták-e felidézni, mit is szerettek egymásban egy éve, másfél, két vagy három éve? Elgondolkodtak-e azon, mire van szükségük egyenként külön-külön ahhoz, hogy a családot meg tudják menteni? Biztos-e hogy egymással van bajuk, vagy a saját személyes szükségleteik nem elégülnek ki – az pihenésre, örömre, egyedüllétre való igényük? Sokszor előfordul, hogy a családtagok az összes őket érő stresszt úgy élik meg, mintha a párkapcsolat problémája lenne, holott inkább személyes probléma, amit a család megmentése mellett is meg lehetne oldani. Javaslom, hogy mielőtt bármi visszafordíthatatlant tennének, keressenek segítséget – pszichológusnál, családi tanácsadáson, bármely ezzel foglalkozó segítő szakembernél vagy szakszolgálaton.
Sajnos csak a legismertebb közhelyekkel tudok Önnek válaszolni, azt is leginkább csak kérdés formájában. Vajon jobb lesz-e a gyermekének, ha egy egyedülálló nővel él, aki egymaga hordoz minden terhet, a pénzkereset, háztartás, szervezés, ügyintézés, gyereknevelés teljes súlyát? Vajon könnyebb lesz-e egy néhány év múlva esetleg egy új férfit beilleszteni az életükbe – akinek szintén meglesznek a maga szokásai, problémái, igényei és korlátai és aki ráadásul nem sajátjaként tekint majd az Ön gyermekére? Vajon mindent megpróbáltak-e a férjével azért, hogy visszataláljanak ahhoz a kapcsolatukhoz, ami a gyermek születése előtt volt? Adnak-e maguknak elegendő időt kettesben? Adnak-e maguknak időt, amikor egyedül pihenhetnek és kifújhatják a gyereknevelés fáradalmait? Megpróbálták-e felidézni, mit is szerettek egymásban egy éve, másfél, két vagy három éve? Elgondolkodtak-e azon, mire van szükségük egyenként külön-külön ahhoz, hogy a családot meg tudják menteni? Biztos-e hogy egymással van bajuk, vagy a saját személyes szükségleteik nem elégülnek ki – az pihenésre, örömre, egyedüllétre való igényük? Sokszor előfordul, hogy a családtagok az összes őket érő stresszt úgy élik meg, mintha a párkapcsolat problémája lenne, holott inkább személyes probléma, amit a család megmentése mellett is meg lehetne oldani. Javaslom, hogy mielőtt bármi visszafordíthatatlant tennének, keressenek segítséget – pszichológusnál, családi tanácsadáson, bármely ezzel foglalkozó segítő szakembernél vagy szakszolgálaton.
Frank Orsolya