Olvasói kérdés
Kedves doktornő! :)
Olyan problémával fordulok önhöz, hogy nekem van egy mostohalányom. Csinos, normál testsúlyú lány. Nagyon jó a kapcsolatunk. 14 éves. Észrevettem, hogy elég keveset eszik, tett megjegyzéseket melyből arra következtettem hogy azt gondolja magáról hogy kövér. 170/53. teljesen normális. Szédeleg, gyenge és fáradt. Kérdőre vontam, veszekedtünk s dühében elmondta hogy néha hánytatja magát ill. hashajtót is szed. Könyörgött hogy ne szóljak a szüleinek....de mit kéne tennem? szeretem őt és aggódok érte...:(
Előre is köszönöm :)
Olyan problémával fordulok önhöz, hogy nekem van egy mostohalányom. Csinos, normál testsúlyú lány. Nagyon jó a kapcsolatunk. 14 éves. Észrevettem, hogy elég keveset eszik, tett megjegyzéseket melyből arra következtettem hogy azt gondolja magáról hogy kövér. 170/53. teljesen normális. Szédeleg, gyenge és fáradt. Kérdőre vontam, veszekedtünk s dühében elmondta hogy néha hánytatja magát ill. hashajtót is szed. Könyörgött hogy ne szóljak a szüleinek....de mit kéne tennem? szeretem őt és aggódok érte...:(
Előre is köszönöm :)
Szakértői válasz
Kedves Levélíró!
Az a fajta étkezési zavar, amelynek a jeleit gyanítja, mindenképpen pszichés problémák, feszültségek eredménye. Azzal segít a legtöbbet a mostohalányának, ha - a szüleit valóban kihagyva a körből - segít neki abban (akár anyagilag is), hogy pszichológus szakember segítségéhez juthasson. Ez jelentheti a kiutat a számára.
Az a fajta étkezési zavar, amelynek a jeleit gyanítja, mindenképpen pszichés problémák, feszültségek eredménye. Azzal segít a legtöbbet a mostohalányának, ha - a szüleit valóban kihagyva a körből - segít neki abban (akár anyagilag is), hogy pszichológus szakember segítségéhez juthasson. Ez jelentheti a kiutat a számára.
Frank Orsolya