Olvasói kérdés
Kedves Beáta!
Nagyon nehéz évet hagytam magam mögött. 25 éves házasság után,elköltöztem,és jelenleg egyedül élek,két nagy,már kiröppenőben lévő gyermekemmel. Nagyon nehéz feldolgoznom,azt a sok mindent ami történt. Észre sem vettem, és évekkel ezelőtt belecsúsztunk ,hogy a férjem egyre többet és többet iszik, majd durvább, felelőtlenebb,és már egyáltalán hatással nem tudtam rá lenni, mindennek én lettem okozója, a gyerekek, akikkel nullára,sőt, minuszba került a kapcsolata. Borzalmasan féltékeny volt, a semmiért bántott, kínozott.
Kötekedővé vált, a helyzetünkért engem és a családomat okolta, irtózatos fájdalmat okozott ezzel nekem. Vagy a másik véglet, hogy saját magát, és meneküljünk tőle. Több veszélyes helyzetet is megéltünk, de inkább mindig mi mentünk el,több éjszakát is a szülőknél töltöttünk.
A nyáron, valamiféle csoda folytán vevő lett a házra,amit régóta hirdettünk. Ő először akarta, majd nem, végül a lányommal összeveszett, és ennek hatására beleegyezett./ Nagyon sajnálom , hogy a lányom is belefolyt ebbe./
Szóval eladtuk, szétmentünk. Azután 3hónapig annyit ivott,hogy kórházba került,nagyon rossz állapotba. Azóta jobban van,de nagyon labilis. Úgy érzi ő az áldozat.
Mi nyugodtan vagyunk azóta, de iszonyatosan sérültek. Voltam szakembernél is,tudok a hozzátartozó csoportról is,a témában már mindent elolvastam, és mégis, a lelkem fáj,és tudom ,hogy a gyermekeimé is.
Igazából csak ki akartam írni magamból, és nem hittem volna, hogy az alkohol ilyen veszélyes ellenfél, hogy csak a megfutamodást láttam egyetlen útnak. A férjemet,akit egyébként nagyon szerettem,/lehet hogy nem jól/ magára kellett hagynom, mert úgy éreztem,mindent,mindent elveszítek.
Ha van pár jó szava, akkor azt szívesen veszem. Üdv. Tattyana
Nagyon nehéz évet hagytam magam mögött. 25 éves házasság után,elköltöztem,és jelenleg egyedül élek,két nagy,már kiröppenőben lévő gyermekemmel. Nagyon nehéz feldolgoznom,azt a sok mindent ami történt. Észre sem vettem, és évekkel ezelőtt belecsúsztunk ,hogy a férjem egyre többet és többet iszik, majd durvább, felelőtlenebb,és már egyáltalán hatással nem tudtam rá lenni, mindennek én lettem okozója, a gyerekek, akikkel nullára,sőt, minuszba került a kapcsolata. Borzalmasan féltékeny volt, a semmiért bántott, kínozott.
Kötekedővé vált, a helyzetünkért engem és a családomat okolta, irtózatos fájdalmat okozott ezzel nekem. Vagy a másik véglet, hogy saját magát, és meneküljünk tőle. Több veszélyes helyzetet is megéltünk, de inkább mindig mi mentünk el,több éjszakát is a szülőknél töltöttünk.
A nyáron, valamiféle csoda folytán vevő lett a házra,amit régóta hirdettünk. Ő először akarta, majd nem, végül a lányommal összeveszett, és ennek hatására beleegyezett./ Nagyon sajnálom , hogy a lányom is belefolyt ebbe./
Szóval eladtuk, szétmentünk. Azután 3hónapig annyit ivott,hogy kórházba került,nagyon rossz állapotba. Azóta jobban van,de nagyon labilis. Úgy érzi ő az áldozat.
Mi nyugodtan vagyunk azóta, de iszonyatosan sérültek. Voltam szakembernél is,tudok a hozzátartozó csoportról is,a témában már mindent elolvastam, és mégis, a lelkem fáj,és tudom ,hogy a gyermekeimé is.
Igazából csak ki akartam írni magamból, és nem hittem volna, hogy az alkohol ilyen veszélyes ellenfél, hogy csak a megfutamodást láttam egyetlen útnak. A férjemet,akit egyébként nagyon szerettem,/lehet hogy nem jól/ magára kellett hagynom, mert úgy éreztem,mindent,mindent elveszítek.
Ha van pár jó szava, akkor azt szívesen veszem. Üdv. Tattyana
Szakértői válasz
Kedves Tattyana!
Köszönöm, hogy megtisztelt bizalmával!
Nagy erő lakozik Önben, ha ezt a nehéz döntést meghozta. Sajnos, van olyan hogy nem tudunk segíteni annak, akit szeretünk.
Fontos, tudnia, hogy az alkoholizmus nem szűnő betegség, csak tünetmentessé tehető. A felépülés pedig hosszú hónapok, évek munkája.
Koncentráljon Önmagára, tegyen olyan dolgokat, amire eddig nem volt energiája! Regenerálódjon, a sebek, ha lassan is, de gyógyulnak.
Írjon bátran, ha támogatásra van szüksége!
Minden jót kívánok!
Üdvözlettel,
Köszönöm, hogy megtisztelt bizalmával!
Nagy erő lakozik Önben, ha ezt a nehéz döntést meghozta. Sajnos, van olyan hogy nem tudunk segíteni annak, akit szeretünk.
Fontos, tudnia, hogy az alkoholizmus nem szűnő betegség, csak tünetmentessé tehető. A felépülés pedig hosszú hónapok, évek munkája.
Koncentráljon Önmagára, tegyen olyan dolgokat, amire eddig nem volt energiája! Regenerálódjon, a sebek, ha lassan is, de gyógyulnak.
Írjon bátran, ha támogatásra van szüksége!
Minden jót kívánok!
Üdvözlettel,
Fehér Beáta