Olvasói kérdés
Kedves Fehér Beáta!
Férjemmel 14 éve vagyunk házasok. Három gyönyörű gyermekünk van. Kifelé tökéletes családi képet mutattunk hosszú éveken keresztül. Megvolt mindenünk somindent elértünk. Egy probléma volt folyamatosan az pedig a férjem alkohol problémái. Lassan 10 éve, hogy iszik. Én probáltam szépen, segítőkészen, kerestem orvost. A válasza arra, hogy miért csinálod ezt velünk mindíg az volt: "jól teszem". Négy éve súlyosbodott a helyzett. Folyamatos bántás szavakkal, megalázott, leköpött, üldözött, kutyának éreztem magam, volt meg is ütött. Gyerekeim (13,10,6 évesek) kérték már " anya menjünk innen". Én meg mondtam: "nem hagyhatom apátokat egyedül". Szinte minden áldott este megtörtént. Engem okolt azért mert iszik. Most ugy erzem betelt a pohár. Szeretnék nyugalmat. Megmondtam elköltözök, nagyon összetörtem ezalat az évek alatt. A gyerekek is nagyon sérültek, főleg a 13 éves fiam. Ahogy kimondtam, hogy elmegyek azóta öngyilkossággal fenyegetőzik. Italra 10 Xanaxot vett be aztán másnap megkért, hogy ne haragudjak. Most a felálás az, hogy nagyon szeret, nem tud élni nélkülem, segítsek neki letteni az italt. Nekem ez nem megy. Nem tudok maradni de közben a lelkiismeretem marcangol. Leírhatattlan sok csúnya dolog történt az évek alatt. Ezeket nem tudom felejteni. Ha maradok feláldozom magam úgy érzem. Hagyjam egyedül? Megkérdeztem a minap: " Miért csináltad ezt velünk?" válasz " nem tudom". Kérem írjon pár szót mert néha magamat sem értem miért csináltam ezt éveken keresztűl. Köszönöm.
Férjemmel 14 éve vagyunk házasok. Három gyönyörű gyermekünk van. Kifelé tökéletes családi képet mutattunk hosszú éveken keresztül. Megvolt mindenünk somindent elértünk. Egy probléma volt folyamatosan az pedig a férjem alkohol problémái. Lassan 10 éve, hogy iszik. Én probáltam szépen, segítőkészen, kerestem orvost. A válasza arra, hogy miért csinálod ezt velünk mindíg az volt: "jól teszem". Négy éve súlyosbodott a helyzett. Folyamatos bántás szavakkal, megalázott, leköpött, üldözött, kutyának éreztem magam, volt meg is ütött. Gyerekeim (13,10,6 évesek) kérték már " anya menjünk innen". Én meg mondtam: "nem hagyhatom apátokat egyedül". Szinte minden áldott este megtörtént. Engem okolt azért mert iszik. Most ugy erzem betelt a pohár. Szeretnék nyugalmat. Megmondtam elköltözök, nagyon összetörtem ezalat az évek alatt. A gyerekek is nagyon sérültek, főleg a 13 éves fiam. Ahogy kimondtam, hogy elmegyek azóta öngyilkossággal fenyegetőzik. Italra 10 Xanaxot vett be aztán másnap megkért, hogy ne haragudjak. Most a felálás az, hogy nagyon szeret, nem tud élni nélkülem, segítsek neki letteni az italt. Nekem ez nem megy. Nem tudok maradni de közben a lelkiismeretem marcangol. Leírhatattlan sok csúnya dolog történt az évek alatt. Ezeket nem tudom felejteni. Ha maradok feláldozom magam úgy érzem. Hagyjam egyedül? Megkérdeztem a minap: " Miért csináltad ezt velünk?" válasz " nem tudom". Kérem írjon pár szót mert néha magamat sem értem miért csináltam ezt éveken keresztűl. Köszönöm.
Szakértői válasz
Kedves Kérdező!
Nehéz helyzetben van, ahol mindenkinek a legjobbat szeretné. Természetesen nem venném a bátorságot, hogy bármit is sugalmazzak, de mielőbb döntést kell hoznia a jövőről. Magam részéről azt tanácsolom, hogy vegyen részt néhány alkalommal kifejezetten hozzátartozóknak szóló tanácsadáson, ahol pontról-pontra végiggondolhatja a lehetséges lépéseket, a lehetséges következményeket. Fontos, hogy a férje és gyermekei számára is egyértelmű legyenek elvárásai, döntése, a következmények. A szenvedélybetegségből való felépülés nem mentes a megcsúszásoktól, visszaesésektől, azonban az ezzel kapcsolatos elfogadás nem egyenlő azzal, hogy tehetetlenül kell tűrni a bántásokat.
Javaslom, hogy keressen segítséget!
Ha ebben segítségére lehetek, keressen bátran!
Üdvözlettel,
Nehéz helyzetben van, ahol mindenkinek a legjobbat szeretné. Természetesen nem venném a bátorságot, hogy bármit is sugalmazzak, de mielőbb döntést kell hoznia a jövőről. Magam részéről azt tanácsolom, hogy vegyen részt néhány alkalommal kifejezetten hozzátartozóknak szóló tanácsadáson, ahol pontról-pontra végiggondolhatja a lehetséges lépéseket, a lehetséges következményeket. Fontos, hogy a férje és gyermekei számára is egyértelmű legyenek elvárásai, döntése, a következmények. A szenvedélybetegségből való felépülés nem mentes a megcsúszásoktól, visszaesésektől, azonban az ezzel kapcsolatos elfogadás nem egyenlő azzal, hogy tehetetlenül kell tűrni a bántásokat.
Javaslom, hogy keressen segítséget!
Ha ebben segítségére lehetek, keressen bátran!
Üdvözlettel,
Fehér Beáta