Kedves Ildikó!

Nos, igen az ember társas lény. Nem gondolnám, hogy magányra születtünk viszont vannak időszakok amikor nagyobb segitség, és magunkal tudunk foglalkozni, és haladni előre, hogy ha egyedül vagyunk.
Nekem is meghalt a párom pontosan 6 évvel ezelőtt. Tudom min mehettél keresztül. Én is átéltem a hiányt, a magányt, a szenvedést az egyedül léttől, stb.
Ha megtalálod az élet minden pillanatában a szépséget, el fog múlni ez az érzés. Maradj a pillanatban és azt élvezd. Akkor az ego-nak nincs mit dolgoznia, megszépülnek a pillanatok, és helyre áll a belsú egyensúly..., ekkor tudod bevonzani a megfelelő személyt.
Nos, család állitást nem én csinálok, én csak részt szoktam venni ilyen jellegű csoportos foglalkozásokon. Ajánlani tudok olyan személyt aki ezzel foglalkozik. Ahova el tudsz jönni és megnézni mi van a háttérben.

Üdvözlettel,