Dr. Elek Csaba

Tisztelt Doktor Úr! 48 éves vagyok, igazából hormonálisan még nem tapasztalom a változó kori tüneteket. A nőgyógyászomat azért kerestem fel, mert önvizsgálat során (egy kis szőrtüsző gyulladást nézegettem, amely minimális fájdalommal járt) találtam egy kis piros - kb. egy mm hosszú, és még kisebb szélességű piros foltot a csiklóm felett, amely három hét után sem tűnt el (nekem akkor a fehér csíkok fel sem tűntek). Leukoplákia nevű betegséget diagnosztizált nálam, melyből mintavétel is történt néhány hét múlva, negatív eredménnyel. A nőgyógyász nagyon megijesztett, mert gyakorlatilag - számomra - felületesen ránézett a külső nemi szervekre, és közölte, hogy ez egy rákmegelőző állapot, és azonnali mintavétel szükséges. Nem is tudtam mást kérdezni tőle, csak a "rákmegelőző állapot"-ot értettem meg... Rettenetesen megijedtem, és még aznap este persze elkezdtem "öndiagnosztizálni" magam az internet segítségével. Mondanom sem kell, hogy minden halálos kórt megtaláltam magamon... A szövettani vizsgálatot másik orvos végezte a veszprémi kórházban, majd annak tanácsára felkerestem a bőrgyógyászom mert a veszprémi kórház protokollja szerint ez inkább bőrgyógyászati betegség, aki szemrevételezés után azt mondta, hogy ez nem leukoplákia, hanem egyszerűen meg van vastagodva a nyálkahártya a hüvelybemenetnél - véleménye szerint, mivel jelentős túlsúllyal küzdök sajnos - amiatt, hogy nagy nyomás nehezedik a nyálkahártyára. Egy hatalmas nagy nagyítóval nézte meg, és azt mondta, nem látja a leukoplákiára jellemző sorvadásos tüneteket. Kinézetre egyébként függőleges töredezett fehér csíkok láthatók a hüvelybemenet mindkét oldalán. A nőgyógyászom szerint ez a betegség jelentős viszketéssel jár, nekem azonban semmi ilyen tünetem nincs. Hüvely szárazságot sem tapasztalok intim együttlét során. A bőrgyógyász szerint a fogyáson kívül nincs más teendő, de ha engem megnyugtat, fél év múlva újra megnézi. Sajnos, stresszevő vagyok, tehát ezek a tünetek inkább a hízáshoz vezetnek, bár igyekszem egészségesen étkezni. A mintavétel előtt teljeskörű kivizsgáláson estem át, minden leletem negatív, normális. A neten megtalálható képekre tényleg nem nagyon hasonlít az én tünetem. Több helyen olvastam arról, hogy a doktor úr szerint ez a betegség nem ösztrogénhiányra vezethető vissza, míg mindkét nőgyógyász ezt mondta. Véleménye szerint szükség lehet bármilyen kezelésre, vagy várjak nyugodtan fél évet? Mennyi idő alatt alakul ki olyan mértékű sorvadás, amely az életminőséget befolyásolja? Vagy egyáltalán, hogyan veszem azt észre, milyen tünetek jelzik, mire kell fokozottan figyelni? Inkább pszichésen, de nagyon megvisel a dolog, és tartok tőle, hogy ha nincs is nagy gond, de be fogom vonzani... Válaszát előre is köszönöm.