Olvasói kérdés
Nagyobbik, 11 éves fiamnál és most a kisebbik 8 éves kisfiamnál is színtévesztést állapítottak meg a szemészeten, de a kicsivel tovább küldtek vizsgálatra minket. A férjem volt vele akkor és nem tudja, hogy miért kell újabb vizsgálatra menni. Végül is a kérdésem az lenne, hogy ez a diagnózis 100%-ra vehető? Mennyire befolyásoló lehet a gyerekek életében? Gyógyítható, illetve javítható valamivel? Vagy ez már egész életükben végig kíséri őket? Válaszát előre is köszönöm!
Tisztelettel: Zsuzsa
Tisztelettel: Zsuzsa
Szakértői válasz
Tisztelt Zsuzsa!
A színtévesztést, ha diagnosztizálják az végleges.
A kicsit valószínű azért küldték tovább, hogy esetleg színvak-e vagy színtévesztő, ezt tudják elkülöníteni egy második kivizsgálással.
Ez szerintem nem befolyásoló az ember életében, csak abban az esetben, ha szobafestő, festőművész vagy egyéb olyan pályát választanak, ahol elengedhetetlen a színek felismerése.
A színtévesztők látják a színeket, csak nem tudnak egy-egy színt megkülönböztetni egymástól. Ezt az állapotot az emberek genetikailag öröklik valamelyik Ősüktől.
Gyógyítani nem lehet, vannak próbálkozások bizonyos szemüvegekkel, de nem nagyon írnak az eredményekről, ezért pontosan ezt én sem tudom Önnek megírni.
Ha még lenne kérdése ezzel kapcsolatosan, szívesen válaszolok.
Üdvözlettel,
A színtévesztést, ha diagnosztizálják az végleges.
A kicsit valószínű azért küldték tovább, hogy esetleg színvak-e vagy színtévesztő, ezt tudják elkülöníteni egy második kivizsgálással.
Ez szerintem nem befolyásoló az ember életében, csak abban az esetben, ha szobafestő, festőművész vagy egyéb olyan pályát választanak, ahol elengedhetetlen a színek felismerése.
A színtévesztők látják a színeket, csak nem tudnak egy-egy színt megkülönböztetni egymástól. Ezt az állapotot az emberek genetikailag öröklik valamelyik Ősüktől.
Gyógyítani nem lehet, vannak próbálkozások bizonyos szemüvegekkel, de nem nagyon írnak az eredményekről, ezért pontosan ezt én sem tudom Önnek megírni.
Ha még lenne kérdése ezzel kapcsolatosan, szívesen válaszolok.
Üdvözlettel,
Dr. Ozsváth Mária