Domján Mónika

Domján Mónika

Pszichológus, Önismereti tréner

← Összes kérdés

Olvasói kérdés
Kedves Segítő! Jelenleg 45 éves vagyok, egyedül nevelem a lányomat, már öt éve. A lányom apjával 20 évesen kerültünk össze, szerettük egymást. 27 éves voltam amikor a lányom született. Sokat vittem kiskorába sétálni, amikor egyszer találkoztam valakivel, akiről rögtön tudtam, hogy valami közöm lesz hozzá. Lett is, 12 éven keresztül éltünk mind a ketten kettős életet. Aztán én lebuktam, de nem mentünk szét, a kapcsolatunknak viszont már rég vége volt, csak éltünk egymás mellett, és egy szép napom elment a gyerekem apja, és én még csak nem is sajnáltam, hiszen aki nekem fontos volt velem maradt. Egy szép napon jött hozzánk dolgozni egy új fiatalember, aki fiatalabb volt nálam sokkal, de nála is valami furcsát éreztem, hasonlót tudtam,hogy valami közöm lesz hozzá.Lett is, hiszen a testünk, minta mágnes úgy tapadt egymáshoz. Frenetikusokat szeretkeztünk.Persze mindez a másik mellett volt. Közben a régi nős kapcsolatom is lebukott otthon, persze nem hagyta el a feleségét, csak azt hazudta öt alkalommal voltunk együtt. Évekig szenvedtem emiatt, hogy ennyire tart, de aztán kihevertem, mert ott volt a fiatal barátom akivel már egészen jól összemelegedtünk. Persze ez is titkolt kapcsolat volt, nem jártunk sehová és így ellaposodott az egész, és már szétmentünk. De nagyon hiányzik nekem,bevallom csak a teste, a réginek meg a lelke. Furcsa, hogy két embert is szeretek. Nem tudom őket elengedni, kérem ebben segítsen nekem! Válaszát előre is köszönök!
Szakértői válasz
Kedves Kérdező!

Valóban érdemes azon elgondolkodnia, miért teremti újra azt a helyzetet, amikor 2 férfi szerepel az életében párhuzamosan, viszont egyikükkel sem él teljes életet. Eva-Maria Zurhorst így fogalmaz "Szeresd önmagad, és mindegy, kivel élsz" című könyvében, melyet javaslok elolvasásra Önnek is, mivel mélyebb bepillantást enged a párkapcsolatok természetébe: "egy háromszög kapcsolatban három ember fél az igazi közelségtől." Én ezzel mélyen egyetértek: amikor nem elég, aki ott van, pedig egykor szerettük, amikor azáltal válik vonzóvá valaki, ha elérhetetlen, mindig érdemes gyanakodni: nem én vagyok az, aki nem vállalja az egy emberhez való tartozást mindenestül? Saját magam teljes megmutatásával, a másik mindenestül való elfogadásával, és az ezzel járó konfliktusok felvállalásával?
Kívánom, hogy sikerüljön eljutnia ide, és ezáltal el tudja engedni fél-kapcsolatait, majd vállaljon helyettük egy egészet! Higgye el, megéri!

Üdvözlettel,
Domján Mónika2012. 01. 07. 20:00Még nincs értékelés

Kérdeznél a szakértőtől?

Tedd fel kérdésedet – a szakértőnk igyekszik válaszolni.

Fontos: A CsaládiNet cikkei tájékoztató jellegűek, és nem helyettesítik az orvosi, jogi vagy más szakértői tanácsadást.