Olvasói kérdés
Kedves Mónika! 2008 -ban szültem először a kislányomat ,már akkor elkezdődött hogy féltettem ,most pedig 2016 -ban megszültem második kislányomat és ez a féltés meg kétszereződött, már azon idegeskedek mi lesz ha már nagyok lesznek,és elmennek pl továbbtanulni ,vagy pl ha elmennének nélkülünk nyaralni . Nem szeretném megkereszteltetni sem őket mert pl a kisbabámnak a férjem testvére és felesége lenne ,akiket nem szeretek ,a sógorom felesége sem úgy viszonyul a gyerekekhez ,ha meg már a keresztszülei lennének félek hogy akkor meg már elakarnák őket vinni nyaralni ,amit nagyon nem szeretnék,ők megmár biztos úgy volnának vele hogy jogukban áll elvinni őket . Tudom hogy ez amit leírtam furán hangzik de én ezzel fekszem és ezzel kelek,szorongok tőle sedatív Pc-t használok,és citromfű teát. a háziorvosom írt fel kedélyjavítót de mivel a picim 7 hónapos nem akarok bevenni semmi ilyesmit .Önnek mi a véleménye hogyan tudnék ezen túllépni ,a védőnő mindig azt monja csak a mában éljek és ne a jövőben !
Szakértői válasz
Kedves Kérdező!
A problémájára nem létezik egyszerű válasz, vagy gyors és könnyű megoldás. Egy megbízható, felkészült segítő szakember (pszichológus, coach, kineziológus, stb.) segítségével érdemes lenne szembenéznie szorongása mélyebb gyökereivel, és olyan új érzelmi viszonyulást "kifejleszteni", amellyel kezelni tudja a szorongását, és nagyobb bizalommal tud fordulni a világ és az Ön körül élő emberek felé.
Ezt a folyamatot elsősorban saját maga, de ugyanígy a gyermekei lelki egyensúlya miatt is érdemes végigjárnia, hiszen ők is átveszik, beépítik ezeket az érzéseket. Az pedig az egyik legnagyobb teher a gyerekek számára, ha nem engedik őket önállóvá válni.
Még időben van ahhoz, hogy érdemben változtasson mindezen, biztatom rá, hogy minél előbb tegye meg az első lépést!
Sok sikert kívánok!
A problémájára nem létezik egyszerű válasz, vagy gyors és könnyű megoldás. Egy megbízható, felkészült segítő szakember (pszichológus, coach, kineziológus, stb.) segítségével érdemes lenne szembenéznie szorongása mélyebb gyökereivel, és olyan új érzelmi viszonyulást "kifejleszteni", amellyel kezelni tudja a szorongását, és nagyobb bizalommal tud fordulni a világ és az Ön körül élő emberek felé.
Ezt a folyamatot elsősorban saját maga, de ugyanígy a gyermekei lelki egyensúlya miatt is érdemes végigjárnia, hiszen ők is átveszik, beépítik ezeket az érzéseket. Az pedig az egyik legnagyobb teher a gyerekek számára, ha nem engedik őket önállóvá válni.
Még időben van ahhoz, hogy érdemben változtasson mindezen, biztatom rá, hogy minél előbb tegye meg az első lépést!
Sok sikert kívánok!