Olvasói kérdés
Kedves Mónika.Apukám74éves,hat hónap alatt 25-30kg-ót fogyott,kivizsgáltattuk minden eredménye jó.Depressziót állapítottak meg nála,nem beszél most már nem képes ellátni magát pelenkázni kell elfelejt mindent nem akar enni,néha nem tud lábra állni,nagyon sokszor el is esik.Nagyon tanácstalan vagyok,mert néha nem is tudom mit tegyek mit mondjak neki a reakciója mindig ugyanaz az üres tekintet szavak és érzelmek nélkül.Mit tehetek ami neki jó esetleg vissza jönne az életkedve,mit tanácsol mi lenne neki hasznos.Válaszát előre is meg köszönöm.üdv Anna
Szakértői válasz
Kedves Anna!
Nagyon nehéz bármit is mondani erre az ijesztő állapotra, főleg úgy, hogy az előzményekről nem írt semmit. Nem történt valamilyen nagyobb változás az apukája életében? Nem érte veszteség? Ráadásul ahogy leírta, szellemi leépülés is kíséri az állapotát. Mindenképpen további vizsgálódást javaslok, fizikai téren és érzelmi téren egyaránt. Ha közelebb jut a kiváltó okokhoz, könnyebb lesz segítséget nyújtani neki. Mindenesetre a szeretetteljes figyelem és a fizikai szükségleteiről való gondoskodás elengedhetetlen egy ilyen helyzetben. Valamint ne feledkezzen meg a saját lelki szükségleteiről sem, hiszen egy ilyen beteg közeli hozzátartozó ápolása nagyon sokat kivesz az emberből. Találja meg a támogató társakat, esetleg szakembereket, gondoskodjon a saját feltöltődéséről, semmiképpen se vegye ezt a terhet egyedül a nyakába.
Jobbulást kívánok az édesapjának, erőt, kitartást és türelmet Önnek!
Nagyon nehéz bármit is mondani erre az ijesztő állapotra, főleg úgy, hogy az előzményekről nem írt semmit. Nem történt valamilyen nagyobb változás az apukája életében? Nem érte veszteség? Ráadásul ahogy leírta, szellemi leépülés is kíséri az állapotát. Mindenképpen további vizsgálódást javaslok, fizikai téren és érzelmi téren egyaránt. Ha közelebb jut a kiváltó okokhoz, könnyebb lesz segítséget nyújtani neki. Mindenesetre a szeretetteljes figyelem és a fizikai szükségleteiről való gondoskodás elengedhetetlen egy ilyen helyzetben. Valamint ne feledkezzen meg a saját lelki szükségleteiről sem, hiszen egy ilyen beteg közeli hozzátartozó ápolása nagyon sokat kivesz az emberből. Találja meg a támogató társakat, esetleg szakembereket, gondoskodjon a saját feltöltődéséről, semmiképpen se vegye ezt a terhet egyedül a nyakába.
Jobbulást kívánok az édesapjának, erőt, kitartást és türelmet Önnek!