Olvasói kérdés
Tisztelt Balog Andrea!
Gyermekem 7 éves első osztályos, zenei tagozatos. Budapesten született ott cseperedett. Tavaly nyáron költöztünk Tolna megyébe. Problémánk az iskolával kapcsolatos, mivel a tanítónő egyáltalán nem hajlandó gyermekemet elfogadni. Nem segített neki a beilleszkedésben, nem volt kíváncsi gyermekem múltjára, csak a hibáit veszi észre és ennek az osztályban hangot is ad. Barátokat nem sikerült szereznie a fiamnak, mivel Ő a kikiáltott rossz gyerek ezért, elfordulnak tőle. Itthon folyamatos panasszal van a gyermekem, mert, hogy őt nem hallgatja meg a tanárnő, és senki sem szereti. Az órákon már nem nagyon figyel nincs kedve gyakorolni, mert dicséretet úgysem kap a tanítónőtől. Szeptembertől gyermek pszichológushoz járunk, hogy az iskolai sérelmeket az elfojtott, felgyülemlett lelki fájdalmat segítsen feldolgozni. A pszichológus szerint fiam korához képest mindenben megfelelő, nyitott, kedves gyermek, kivetni való problémát nem talált. Fél év elteltével a helyzetünk nem változott, fiam már nem akar iskolába menni. A pszichológus azt tanácsolta váltsunk iskolát. Mi megfogadtuk a tanácsát, de az átiskoláztatás nem lehetséges, mint megtudtuk, mivel mindenhol telített létszámmal vannak az osztályok. Kérdem én most, milyen irányba haladjak, hogy gyermekem megtalálja a helyét, és lelkileg helyre álljon az ön becsülése, visszatérjen, és egészséges felnőtt váljon belőle!
Köszönettel Anyuka
Gyermekem 7 éves első osztályos, zenei tagozatos. Budapesten született ott cseperedett. Tavaly nyáron költöztünk Tolna megyébe. Problémánk az iskolával kapcsolatos, mivel a tanítónő egyáltalán nem hajlandó gyermekemet elfogadni. Nem segített neki a beilleszkedésben, nem volt kíváncsi gyermekem múltjára, csak a hibáit veszi észre és ennek az osztályban hangot is ad. Barátokat nem sikerült szereznie a fiamnak, mivel Ő a kikiáltott rossz gyerek ezért, elfordulnak tőle. Itthon folyamatos panasszal van a gyermekem, mert, hogy őt nem hallgatja meg a tanárnő, és senki sem szereti. Az órákon már nem nagyon figyel nincs kedve gyakorolni, mert dicséretet úgysem kap a tanítónőtől. Szeptembertől gyermek pszichológushoz járunk, hogy az iskolai sérelmeket az elfojtott, felgyülemlett lelki fájdalmat segítsen feldolgozni. A pszichológus szerint fiam korához képest mindenben megfelelő, nyitott, kedves gyermek, kivetni való problémát nem talált. Fél év elteltével a helyzetünk nem változott, fiam már nem akar iskolába menni. A pszichológus azt tanácsolta váltsunk iskolát. Mi megfogadtuk a tanácsát, de az átiskoláztatás nem lehetséges, mint megtudtuk, mivel mindenhol telített létszámmal vannak az osztályok. Kérdem én most, milyen irányba haladjak, hogy gyermekem megtalálja a helyét, és lelkileg helyre álljon az ön becsülése, visszatérjen, és egészséges felnőtt váljon belőle!
Köszönettel Anyuka
Szakértői válasz
Kedves anyuka!
Elolvastam a levelét, és ezen információk alapján én is az iskolaváltást javasolnám önöknek, különben a kisfia megreked ezen a fejlettségi szinten és nehéz lesz tovább lépni.
Üdv.:
Elolvastam a levelét, és ezen információk alapján én is az iskolaváltást javasolnám önöknek, különben a kisfia megreked ezen a fejlettségi szinten és nehéz lesz tovább lépni.
Üdv.:
Balogh Andrea