Elrontott nevelés

Zsarnokokat nevelünk

Gyakori látvány a játszótereken vagy a bevásárlóközpontokban, hogy a gyerek feltűnően vad, fegyelmezetlen, indulatos. Követelőzik a szülőnél, aki enged is - ettől persze nem oldódik meg a probléma, sőt. Vajon hol a hiba? Több fegyelmezésre lenne szükség vagy épp ellenkezőleg? Hagyni kellene, hogy szabadon azt csináljon, amit akar, bármivel is jár a kívánságai teljesülése?

Miért nevelünk zsarnokokat? Valószínűleg nem direkt. Valószínűleg egy ponton mi is rájövünk, hogy hibáztunk. Hogy következetesebbnek kellett volna lennünk. És akkor most mi lesz?

A jó hír az, hogy még semmi sincs veszve. A helytelen viselkedést vissza lehet fordítani és meg is lehet szüntetni, de ehhez sok munkára van szükség.
 

A neveletlenségről nem a gyerek, hanem a szülő tehet

Az első és legfontosabb, amit meg kell értenünk, hogy a gyerek eredendően nem rossz. Egyik gyerek sem rossz. Ha rosszul, neveletlenül viselkedik, az mindig egy jelzés, egy figyelemfelhívás a szülő felé, és egyben egy tükör is. Egy tükör, hogy a hibát magunkban, nem pedig a gyerekünkben kell keresni.

Legyen meg az elhatározás a változtatásra

Szalai Katalin pszichológus szerint ha a szülő belátja, hogy tévedett, elrontotta, akkor fontos, hogy határozza el magát, hogy ezen igenis változtatni fog. Nem lesz egyszerű, az biztos, de megéri.

Azt javasolja, hogy kisebb gyereknek a következőképp magyarázzuk ezt el:

• Volt már sok olyan helyzet, amikor ezt így csináltad, és ebből baj lett. Ezt ezután nem fogom többet megengedni. Ne is próbálkozz, mert nem fogom megengedni.

”A gyerek be fog próbálkozni, de fontos, hogy a szülő kitartson és mondja el újra és újra, hogy ezt mostantól nem szabad. Ha a szülő következetes, akkor a gyerek egyre ritkábban fog próbálkozni.”

Nagyobb gyerekkel így érdemes beszélni erről:

• Nagyon sajnálom, hogy ez történt, pedig hidd el, hogy mindig szerettelek. Tudom, hogy sok hibát elkövettem, és a mostani eszemmel már nem így csinálnám.

Ha a gyerekhez őszinték vagyunk, akkor meg fogja érteni, hogy a szülő minden tőle telhetőt megtesz, hallgat a belső hangjára és képes arra, hogy változtasson, tanuljon, fejlődjön, jobb szülő legyen.
 

A gyerek pontosan érez rajtunk mindent

A gyerekkorunk meghatározza, hogy milyen lesz a felnőttkorunk. A pszichológus hangsúlyozza, hogy a gyerekek pontosan érzik a mi lelkiállapotunkat, és azt is, hogy milyen érzelemmel fordulunk feléjük.

”Ha a gyerekkel éppen ordítottak, attól még érezheti, hogy szeretik. Ahogy azt is érzi, ha nem szeretik, még ha nem is kiabáltak vele. Akit nem szeretnek, az azt érzi, hogy hiányzik neki valami, és elkezdi keresni azt az érzést, ami hiányzik. Ezeknél a gyerekeknél gyakori, hogy különféle módszerekkel, például tudatmódosítókkal, vagy adrenalinfokozó sportokkal próbálják magukat olyan állapotba hozni, hogy pótolják ezt a hiányérzetet. Ezek azonban sosem fogják a szeretetet pótolni.”

Ne aggódj, jól csinálod!

Még ha néha hibázunk is, a mai szülők többsége inkább szorongó, mint elhanyagoló vagy bántalmazó.

”Megnyugtatnám a szülőket, hogy nagyon is jól csinálják. Nincs olyan szülő, aki mindig pontosan érezné, hogy az adott pillanatban hogyan kell dönteni. De talán nem is baj, ha a gyerek megtapasztalja azt is, hogy mi sem vagyunk tökéletesek. Egyszerűen csak anyák és apák, akik minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy a lehető legjobban indítsuk útnak a gyerekeinket az életben.”

Indexkép: Kindel Media fotója a Pexels oldaláról