Minden családban előfordulhat olyan eset, amikor anyaként vagy apaként úgy érzed, hogy nem bírod tovább. Elpattan az a bizonyos húr és olyat mondasz, amit utólag megbánsz. Esetleg még a hangodat is felemeled.

Veled is előfordult már?

Egészen biztosan. Még akkor is, ha nem ismered be önmagadnak.

Egy ilyen élethelyzet a legtöbb szülőt megviseli, hiszen nem így indulunk neki a gyermekvállalásnak. Hisszük, hogy soha nem fogunk kiabálni vagy ártani a gyermekünknek. Persze nem is szándékosan tesszük, de mégis megtörténik.

Mit tegyél, ha úgy érzed, hogy igazságtalan voltál a gyermekeddel?

Először is nyugodj meg, és kérj bocsánatot.

Fontos, hogy mindig akkor kezdj őszinte vallomásba, ha már mindketten egy kicsit lecsillapodtatok. A felfokozott érzelmek miatt a vita hevében lehet, hogy nem is veszi komolyan a gyermek, amit mondasz neki.

Ha összevesztetek, és úgy érzitek, hogy már nem tudok mit kezdeni egymással, akkor vonuljatok félre pár percre. Mindenki fújja ki magát, és amikor úgy érzed, hogy készen állsz rá, akkor kérj bocsánatot.

Egyesek talán azt gondolják, hogy egy gyermektől bocsánatot kérni nem ajánlott, mert csorba esik a szülői tekintélyen. Holott ez éppen fordítva van.

Azzal, hogy képes vagy beismerni a hibádat, és tudsz bocsánatot kérni:

• a gyermekednek megmutathatod, hogy te sem vagy tökéletes és ez így van jól
• megtaníthatod neki, hogy mindenki hibázhat, de beismerni a hibáinkat nem szégyellni való dolog
• arra bátoríthatod a gyermekedet, hogy ő is kérjen bocsánatot, ha úgy érzi, hogy hibázik
• emlékeztetheted rá, hogy a tisztelet megadása, amit a bocsánatkéréssel kifejezel, kölcsönös – neki is jár és neked is
• megmutathatod neki a bocsánatkérés módját, hiszen ezt is meg kell tanulni
• gyermeked átélheti, hogy milyen jó érzés megbocsátani valakinek, így legközelebb már ő is tisztában lesz ennek fontosságával.

Hogyan kérj bocsánatot a gyermekedtől?

A legfontosabb: őszintén.

Ha hibáztál, akkor ismerd be. Ne ferdítsd el az igazságot, ne élj kegyes hazugságokkal, mert ha kiderül, akkor a köztetek lévő bizalom sérül.

Először is próbálj egy kicsit megnyugodni. Ha kiabáltál, akkor menj át egy másik helységbe és vegyél néhány mély lélegzetet. Ha sikerült egy kicsit lehiggadni, akkor menj vissza hozzá, és nyugodt hangon mondd el neki, hogy sajnálod, hogy kiabáltál, nem kellett volna.

A két beszélgetés közötti idő ne legyen túl hosszú. Éppen csak annyi, hogy egy kicsit lecsillapodjanak a kedélyek, de a gyermek még ne fogjon bele egy új játékba, és ne lépjen túl a dolgon. Mert lehet, hogy pillanatnyilag nem hatotta meg, de abban biztos lehetsz, hogy a harag és a keserűség még sokáig jelen lesz a kis lelkében. Jobb, ha kibeszélitek magatokból.

Nyugodtan kérdezd meg tőle is, hogy mit érzett, amikor kiabáltál vele. Bíztasd, hogy őszintén mondja el, hogy milyen érzéseket váltott ki belőle, és továbbra is erősítsd meg benne, hogy nem az volt a szándékod, hogy megbántsd.

Megígérheted neki, hogy legközelebb jobban odafigyelsz majd, és mielőtt felemelnéd a hangodat, elszámolsz majd tízig. Ezzel jó példát is mutatsz neki, mert ha ő lesz dühös legközelebb, akkor akár eszébe is juthat ez a módszer, mielőtt nekiesik a testvérének.

Ha a kiabálás amiatt történt, mert nem hallgatott rád, vagy nem csinálta meg, amit kértél, akkor a bocsánatkérés után őt is megkérheted arra, hogy legközelebb ne kelljen olyan sokat várni arra, amíg szót fogad. Ha észreveszi, hogy ő is hibázott, akkor te is fogadd el a bocsánatkérését.

Így mindkettőtök szíve megenyhül, és nem fogjátok az elfojtott haragot tovább cipelni.

Fontos, hogy önmagadnak is bocsáss meg!

Beismerted a hibádat, bocsánatot kértél a gyermektől, de mégis úgy érzed, hogy nem nyugodtál meg? Ez azért van, mert önmagadnak is meg kell bocsátanod.

Szülőként eleinte biztosak vagyunk abban, hogy nem veszekszünk, nem kiabálunk majd hangosan a gyermekeinkkel, de az élet néha másképp hozza. Ne felejtsd el, hogy te sem vagy tökéletes. Anyaként, apaként óriási teher nehezedik a válladra nap mint nap. A munka, a háztartás, a pénzügyek és gyereknevelés feladataitól néha mindenki elfárad.

Ahelyett, hogy önmagadat marcangolod a hibádért, inkább légy tudatos. Próbálj meg fejben felkészülni a következő esetre, gyakorold az önuralmat és bízz magadban.

Kép forrása: Andrea Piacquadio fotója a Pexels oldaláról