A családi boldogság folyamatos munkát, kitartást és kudarctűrő képességet igényel. Minden család dinamikája más, ezért lehetetlen általános szabályt alkotni, a kiegyensúlyozott otthonokra azonban általában jellemzőek a következők:
 

1. Az előzetes elvárások felülbírálása

Mondhatnánk, hogy ne elvek tömkelegével vágjunk bele a gyereknevelésbe, de nem mondjuk, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy az első gyerekes szülők ösztönösen égnek a vágytól, hogy megmutassák: a szomszédtól és a sógornőtől eltérően nekik majd sikerülni fog. Van, aki a viszonylagos szigorra esküszik, van, aki a gyengéd nevelésre, a cél kimondatlanul is közös: kiegyensúlyozott, vidám, szófogadó gyereket nevelni (aki soha nem fog úgy viselkedni, mint a barátnő neveletlen Julikája.)

Az esetek túlnyomó többségében a végeredmény is ugyanaz: egy dacos kétéves, aki fittyet hány a szabályokra éppúgy, mint az őt körülvevő gyengéd szeretetre. Sok szülő itt válik először csalódottá saját magában és a gyermekében. A dackorszak nevelési módszertől függetlenül embert próbáló időszak, és nagy a veszélye, hogy ekkor kúszik be észrevétlenül az a keserűség a szülő-gyerek kapcsolatba, amitől később is nehéz lesz megszabadulni. Ha tudatosítjuk, hogy ez egy normális időszak, és nem ragaszkodunk foggal-körömmel a lefektetett elvekhez, az egész család életét könnyebbé tesszük.
 

2. Közös nevetések

A boldog családok sokat nevetnek. Ne féljünk gyereknek lenni, és együtt nevetni az óvodásunk viccein! Játszunk olyan játékokat - birkózás, csiklandozás, labdázás - amelyek hozzák magukkal a jókedvet.
 

3. Vidám közös programok

Elvileg mindenki tisztában van a közös családi programok fontosságával, ezek az események gyakran mégis inkább gyötrelmesek minden fél számára. A folyamatos rohanás és a lakásból kiszabadult, fékevesztett gyerekek vég nélküli fegyelmezése az esetek jelentős részében inkább kimerítő az egész család számára.

Pedig nagyon fontos lenne, hogy tudjunk egymással valóban élvezetes időt eltölteni. Ennek érdekében amennyire csak lehet, olyan programokat válasszunk, ahol a lehető legnagyobb szabadságot élvezhetik a gyerekek, és a felnőttek idegei sem mennek tönkre a folytonos aggódástól és fegyelmezéstől. A gyerekeket mulatságában pedig vegyünk részt mi is - nincs is jobb egy családi csöpögtetővár-építésnél.
 

4. Őszinteség

A kiegyensúlyozott családokban nincsenek titkok. Ez nem azt jelenti, hogy a gyerekkel meg kell tárgyalni az összes létező anyagi és érzelmi problémát, de nem lengi be a családot a titkolózás légköre. Jobb a kisgyereknek, ha tudja, hogy a dédi meghalt, és van lehetősége elgyászolni, mint ha évekig azzal hitegetnék, hogy épp "elutazott", azért nem látogatják meg.

Vannak persze ennél nehezebb kérdések is. Rokonok mentális betegsége, alkoholizmusa, esetleg börtönviseltsége valóban nem olyan témák, amelyekkel egy kisgyereket kell terhelni. Ha ritkán találkoznak, nem érdemes szóba hozni egyáltalán, ha gyakrabban, akkor itt is érvényes az a szabály, hogy csak annyira feleljünk, amennyire a gyerek rákérdez. Vekerdy Tamás szavaival élve a gyerekek igen kíméletesek magukhoz: amit nem akarnak tudni, azt inkább szóba se hozzák.
 

5. Közös történetek

Kevés erősebb közösségformáló erő létezik, mint a közös történetek. Ahogy az osztálytalálkozók is rendszerint az "Emlékeztek, amikor..." kezdetű nosztalgiázásoktól vidámak, úgy a családot is remekül összefogja, ha van mit felidézni újra és újra. Nem kell, hogy ezek különösebben izgalmas történetek legyenek, sem az, hogy a gyerek személyesen emlékezzen rájuk. Az "Emlékszel, amikor Panni másfél évesen a fejére öntötte a kakaót?" típusú események visszatérő felemlegetése rendszerint Panniból is ellenállhatatlan nevetést vált ki akkor is, ha ő maga értelemszerűen már régen elfelejtette az egészet.
 

6. Szabadság egymástól

Akármennyire is szeretjük a családunkat, néha felüdülés "megszabadulni tőlük" (és nem csak arra az időre, amíg épp mindenki a munkahelyén van.) Felmérések már régen kimutatták, hogy ha a szülőknek van idejük kettesben, illetve külön-külön a saját barátaikkal időt tölteni, az hosszú távon jó tesz az egész családnak.

Ugyanez igaz arra, ha valamelyik szülő csak az egyik gyerekkel szervez valamilyen közös programot. Néha elég, ha csak elmennek kettesben bevásárolni, vagy elviszi edzésre, és ezt az alkalmat kihasználják egy jó beszélgetésre. Ezek a pillanatok rendkívüli módon erősítik a szülő-gyerek kapcsolatot.

Indexkép: wikimedia.org