Pedig igenis megronthatja a kapcsolatot, ha egy harmadik fél egy perc nyugtot sem hagy a családnak. A társadalomban léteznek úgymond lépcsőfokok, melyeket az emberek bejárnak. Gyermekkorban még édesanyánk játssza a főszerepet, majd más emberek is helyet kapnak életünkben. Tinédzser korban lázadunk a szülők ellen, első szárnycsapásainkat próbálgatva igyekszünk saját lábunkra állni. Kérdés azonban, hogy a későbbiekben is elbújunk-e édesanyánk szoknyája alatt, vagy képesek vagyunk önálló életet élni.

Általában a nők számára jelent kisebb problémát a leválás, hiszen anyjuk példáját követve saját családjuknak szentelik idejüket. A férfiak egy része azonban kényelmesebbnek érzi, ha továbbra is édesanyja szervezi meg életét. Az anyós pedig ilyenkor válik tüskévé menye szemében.

Anyós: jó vagy sem?

Egy anyós nem feltétlenül gonosz, s nem is a viccekből megismert házisárkány. Lehet kedves, és hatalmas segítség is, egy második édesanya, aki mindig a közelben van. Nem egyszer azért tituláljuk negatívnak anyósunkat, mert tükröt tart elénk, és rávezet hibáinkra. Alapvetően sok dolgot tanulhatunk egy ilyen embertől, ha kellő önkritikával és igazságérzettel rendelkezünk.

Nem egyszer mást is tanulhatunk, türelmet. Persze a probléma ott kezdődik, ha tényleg nincs igaza az anyósnak, és ezt nem hajlandó beismerni. Ez még alapvetően nem jelent nagy gondot, ha ügyes taktikával ki tudjuk kerülni a vitákat, vagy egyszerűen ráhagyjuk. Nagyobb gond akkor lehet, ha az ellentéteket nem ilyen egyszerű elsimítani. Olykor rá vagyunk kényszerülve olyan emberek segítségére is, akikkel más nézeteket osztunk.

Ha megszületnek a gyermekek, az még több vitára adhat okot. Amikor az édesanya kénytelen anyósa segítségét igénybe venni, ő azonban semmibe veszi az anya nevelési elveit, sok nézeteltérés támadhat két ember között. Általános példa erre, hogy a fiatal anyuka egészséges életmódra szeretné nevelni gyermekét. Igyekszik számára igazán értékes ételeket biztosítani, anyósa azonban csokoládéval kényezteti a gyermeket, s képtelen megérteni ezt a fajta nevelési elvet.

A viták kikerülése

Az egyetlen megoldás az lehet, ha a két fél tiszteli egymást. Ennek hiányában minden nézeteltérés vitává fajulhat, mely nem csak két felet, de a gyermeket, s az egész családot is érinti. Fontos, hogy az anyós tiszteletben tartsa gyermeke választottját, s annak igényeit akkor is, ha az saját nézeteivel ellenkezik. Szükséges egy bizonyos szintű távolságtartás - nem csak lelki, de fizikai értelemben is.

Tény, hogy jobb, ha a két generáció külön él, hiszen a kor előre haladtával egyre nehezebb az alkalmazkodás. A szülők pedig óhatatlanul beleszólnak gyermekük életébe, s hiába teszik ezt jó szándékkal, előbb-utóbb mindenki megelégeli az állandó tanácsokat, az eltérő véleményeket.

Elengedhetetlen, hogy mindkét fél őszinte, tisztelettudó és alkalmazkodó legyen. Tiszteletben kell tartani az egyes felek nevelési elveit és életvitelét, alkalmazkodni kell ahhoz, akinek jót szeretnénk. Olykor a legjobb szándék, a túlzott segíteni akarás is balul sülhet el, ezért jobb, ha mindenki igyekszik csupán tanácsot adni (nem pedig beleszólni) másoknak. Egy másik fontos dolog az őszinteség - ennek hiányában semmi nem megoldható.

Amíg valaki csupán ismerőseinek, barátainak panaszolja el anyósával kapcsolatos bánatát, a helyzet nem változik. Elengedhetetlen, hogy a panasz ne idegeneknek, hanem mindig az illetékesnek szóljon. Ha kiállunk elveink mellett, az nem minősül tiszteletlenségnek, s olykor az őszinteség jelenti a legjobb megoldást.