Az otthonunk az, ami ebben az időszakban a megalázottság és elárulás tere, ahol a biztonság és bizalom szőnyegét az egyik ember éppen kihúzza a másik alól.

Hacsak nem szörnyeteg valaki, a kapcsolat elárulása óriási lelki terhet rak rá is, a tilosban járó fél feszültté, idegessé válik, kapkodni kezd. A megcsalás teljes időtartama alatt ez a feszültség egyre fokozódik, a hamisságban vergődő fél számára egy idő után elviselhetetlenné válik, egyre óvatlanabbul hagy hátra az önmaga ellen szóló jeleket.

Ahogy fokozódik a nyomás, a döntésre kényszerülő szerelemes már nem titkolózik olyan ügyesen, mint kezdetben. Le akar bukni, hogy a feszültség végre megszűnjön, mert még az is jobb, mint a hazugság terhét viselni.

A megcsalás folyamata

Az újdonság varázsa, gondos titkolózás

Minden megcsalási történetnek saját dinamikája és természetrajza van, amelyeknek a forgatókönyve mégis kísértetiesen hasonló. A kezdet rendkívül izgalmas lehet, az újdonság varázsa berobban az évek óta tartós kapcsolatban élő ember mindennapjaiba, sokszor úgy, hogy észre sem veszi, de már fülig szerelmes. A tilosban járás gyönyöre tovább fokozza az intenzív lelkiállapotot, szinte megfűszerezi az érzést, hogy valami csodálatos változás köszöntött be a hétköznapok egyhangúságba. Dübörög a jelen varázsa, és nincs kapacitás a jövőn gondolkozni.

Ebben a szakaszban a titkolózás nagyon alapos. A telefon és a laptop az addigi gyakorlat ellenére kódossá válik, a hűtlen fél viszi magával mindenhová a telefonját, telefonbeszélgetések idején kivonul a közös térből. Ilyenkor csak a megváltozott viselkedéséből lehet következtetni arra, hogy valami megváltozott, hogy valami elkezdődött, ami egyáltalán nincs hasznára a kapcsolatnak. A szeretőt tartó fél lélekben máshol, messze jár, új szokásokat vesz fel, gyúrni jár, megváltozik a zenei ízlése… Az adrenalin nyargal a vérben, a bódult állapot azonban egy idő után szétfoszlik, és a szeretőknek dönteniük kell arról, hogy milyen jövőt szánnak egymásnak és a megcsalt partnernek.

Egyre nagyobb a feszültség: közeleg a pillanat, amikor dönteni kell

Ez a hezitálási időszak nyomasztó lehet, illik hozzá a "kötve hiszem" kifejezés, hiszen nehéz mindezt elfogadni, elhinni, de még kötésben vagyunk egymással. A szeretői szerep közben szűkké válik, szorítani kezdi viselőjét. Az adrenalin mellé belövell a vérbe a folyékony bűntudat is, és az egyveleg sajátos viselkedési szélsőségeket idézhet elő. A feszültség lassan csordultig tölti a poharat, a titkolózó fél mintha lecsavarná az érzelmi hőfokot nullára, vagy elzárna valami láthatatlan szeretetcsapot, máskor meg váratlan ajándékokat hoz, minél messzebbre sodródik a bázistól, annál drágábbakat. Igyekszik saját maga megbüntetésével csökkenteni a bűntudatát, engedékennyé válik olyan kérdésekben, amit addig sarkalatosnak tartott. A szexuális élet ellentmondásos módon felvirágozhat az eredeti felállásban is, új ötletek kerülhetnek a kalapba, izgalmas és kísérletező élmények iránti igény merülhet fel, és a zavart megcsalt fél csalóka megnyugvást élhet meg.

Még az is előfordulhat, hogy a megcsalás elkövetője produkál féltékenységi jelenetet, hiszen az eddig elképzelhetetlen mégis megtörtént, és innentől kezdve ez lehetséges opcióként merül fel. Az, hogy megtörtént, azt bizonyítja, hogy megtörténhet…

Lehetséges, hogy a szexuális élet elvágólagosan megszűnik az eredeti kapcsolatban, ez nagyon erős felhívó jel.

Amikor már nem akarja megmagyarázni: csak azt várja, hogy lebukjon végre

A hátrahagyott nyomok úgy válhatnak egyre feltűnőbbé, ahogy a meghasonlott ember közelebb jut ahhoz a döntéséhez, hogy mással folytatja az életét. Egyre több lehet a túlóra, és a kilométeróra állása alapján megnyúlik a munkába vezető út hossza.

Talán már nem is próbálja ezeket kimagyarázni, hanem reménykedve néz a párjára, hátha nekiszegezi a baljós felvetést: beszélnünk kell.

Ezen a ponton játszma kezdődhet „Ki bírja tovább?” – címmel. A megcsalt fél gyanítani kezd valamit, de úgy érezheti, hogy nyereségesebb viselkedés az, ha nem szorítja sarokba a párját, hiszen ha mégis mellette dönt, akkor ilyenkor még nagyobb törés nélkül folytathatják az életüket, mintha mi sem történt volna.

Hallgatnak. Az illegális párban ekkor erősödni kezdhet a vágy, hogy ne kelljen többé bujkálniuk, hogy az élet ismét visszatérjen valamiféle kiszámítható, normális kerékvágásba. A döntés azonban még nem születik meg, végeérhetetlen vajúdás kezdődik, sok fájdalommal és szorongással. Az idő egy láthatatlan pillanatra megáll, a rossz vagy jó döntésre való kísértés egyaránt fokozódik. 

Ahogy a mérleg nyelve elbillen, a nyomok eltűntetése úgy lesz egyre nagyvonalúbb. A mosásba színes mintás ismeretlen eredetű alsónadrágok kerülnek, a nadrágzsebből pedig olyan patikai gyógyszerszámla kerül elő, amit nem otthoni problémára írt ki az ismeretlen orvos. Az árulkodó cetlik, a távoli városban való több órás, tilos helyen való parkolásról szóló meghagyások már nem a szemetesből kerülnek elő: óvatlanul a fésülködőasztalon hevernek. A telefon már nincs levédve, a háttérkép rajta egy ismeretlen arc, és a laptop minduntalan nyitva marad egy megkezdett messenger beszélgetésnél.

Vegyél észre! - kiabálnak a jelek

Szaporodnak a hibák. A baráti kör már tudja, furcsán, feszélyezetten kezdenek viselkedni.

A kiinduló páros szélsőséges érdekellentétbe kerül egymással: aki menni szeretne, vitát próbál kieszközölni, egyre egyértelműbb nyomokat hagyva maga után, míg a másik fél minden erővel próbál időt nyerni, elkerülni a krízist.

A hallgatás azt is jelenti: amíg nem veszem észre a jeleket, nálam az irányítás hatalma, addig én kontrollálok. Ez a vélekedés ingatag nyugvópont a történetben, a csend leple alatt a krízis belobban.

Ez a játszma hetekig, hónapokig eltarthat, amíg végül az egyik feladja és leülteti a másikat: beszélnünk kell. Két fáradt, megalázott ember ül a közös életük romjain.

Indexkép: Depositphotos.com

betöltés...