Az unalom mellé társulhat még a „nem tudom miért végzem ezt a feladatot” és mivel nem látjuk az értelmét csupán a belénk nevelt kötelességtudatból és a fizetésért végezzük el. A változás szükségességét érezzük, de mivel az szinte mindig félelmetes és azt sem igazán tudjuk hogyan kezdjünk hozzá, ezért gyakran marad minden a régiben.

Hogyan érdemes elindulni, ha unjuk a munkánkat és szeretnénk váltani?

Először is meg kell találnunk mi az, amiben örömünket leljük, mi az a feladat, amit akár minden nap szívesen végeznénk. Lehet, hogy eleinte a szélsőségek lesznek jellemzőek, vagy halogatjuk az álláskeresést vagy mindenhová beadjuk az életrajzunkat ahová csak befogadják. Egyik megoldás sem igazán hozza azt az eredményt amire vágyunk.

Alakítsunk ki stratégiát, gondoljuk át mi is az, amit valójában szeretnénk. Ha nagyon nem megy egyedül a dolog kérjünk külső segítséget. Beszélhetünk a minket jól ismerő barátunkkal a témáról vagy részt vehetünk karriertanácsadáson.

A legfontosabb, hogy adjunk magunknak időt arra, hogy eldöntsük milyen irányt választunk a továbblépésre. Ha valóban csak az unalom az ok és jó a kapcsolatunk a főnökünkkel akkor nem sürget semmi. Válogassunk az álláshirdetések között és pályázzuk meg a számunkra relevánsnak és érdekesnek ígérkezőket. Így már könnyebb lesz testre szabni az önéletrajzunkat, az adott pozícióhoz igazítva. Az ebbe fektette energiát nem lehet megspórolni.

Ha már tisztábban látszik a cél akár a jelenlegi munkahelyünkön is felbukkanhat egy a számunkra a jelenleginél sokkal testhezállóbb feladat.

• Érdemes átgondolni miből szeretnénk többet csinálni?
• Mi az a feladat, amit egyáltalán nem szeretnénk vállalni.
• Mi az, amit élveztünk vagy élvezünk az eddigi munkánkban és mi az, amire vágyunk és jelenleg nem szerepel a feladataink között.

Van, akit az ismétlődő, rutin feladatok untatnak nagyon és kihívásra vágyik. Érdemes ezt kitűzni az álláskeresés fő szempontjaként, mert ez remek motivációs erőként tud működni. A fizetés is befolyásoló tényező, de nem csak a fizetésért dolgozunk. A felelősség vállalása is fontos szempont: megelégszünk a kiszámítható, nyugodt, jól körülírható beosztotti státusszal vagy készek vagyunk több terhet a vállunkra venni a vezetői státusz vállalásával. Vannak, akik szeretik, ha megmondják nekik mi a feladat és ők elvégzik azt, másokat pedig hajtja az ambíció és mindent megtesznek, hogy feljebb kerülhessenek a ranglétrán. Mindkettő teljesen rendben van. Azért kell, hogy tisztázzuk magunkban melyikre vágyunk, hogy a célnak megfelelő döntéseket hozhassuk meg.

Nézzünk rá őszintén, eddig mi volt a motiváció a munkánkban. Mi az, ami demotiváló és bármelyikben történt-e valami változás. Sokakat az egyetemi évek anyagi nehézségei után a karrierjük kezdetén lenyűgözi, hogy végre megengedhetnek maguknak olyan kiadásokat, amit addig nem, például autót vagy nyaralásokat. Ezek az anyagi előnyök sokáig képesek feledtetni a munka monotonitását és akár azt is, hogy a munka sok szabadidőnket is felemészt a hivatalos munkaidőn túl.

Ezt nem is vesszük annyira zokon családalapítás előtt. Amikor már a párunk és a gyerekeink várnak haza vagy menni kell a kicsiért az óvodába, iskolába akkor ezzel már teljesen más a helyzet. Az idő, amit a szeretteinkkel töltünk, válik értékesebbé. Fontossá válik, hogy elegendő idő jusson a családunkra, a gyerekeinkre. Van, aki ebben az időszakban választja a vállalkozóvá válást, ami persze a gyakorlatban nem jelent több szabadidőt, de az időbeosztásunk rugalmas lesz és sokkal nagyobb szabadságot élvezthetünk ebben, mint az alkalmazotti létben. Senki nem szól bele hogyan osztjuk be a napunkat.

Ez a téma felvet egy nagyon fontos kérdést: vajon való-e mindenkinek és ha nem akkor kinek érdemes vállalkozóvá válnia.

Mindenesetre annyit leszögezhetünk, hogy nem való mindenkinek és sokan vannak, akik belefognak aztán menet közben kiderül, hogy ez mégsem az ő útjuk.

Összegzésként megállapíthatjuk, hogy ha unalmassá válik a jelenlegi munkánk számos lehetőségünk kínálkozik a változtatásra és nekünk magunknak kell nyitottá válni a megfelelő megoldásra, mert ahogyan az élet más területein, itt is mi vagyunk a felelősek a döntéseinkért.

Nyitókép: depositphotos.com