"Minden nőnek bocsánatkéréssel tartozom" - egy GYES-en lévő apuka vallomása

Minden nőnek bocsánatkéréssel tartozom. Különösen a gyesen lévő nőknek.
Sok férfihoz hasonlóan azt gondoltam a gyesen lévő anyukákról, hogy vagy csak úgy matatnak összevissza a lakásban, vagy egész nap ülnek a tévé előtt. Pár éve gyakran felhúztam magam, amikor arra mentem haza a munkából, hogy a feleségem nem végzett el valamit napközben. Többször is abba a bűnbe estem, hogy arra gondoltam: klassz lehet egész nap a tévét bámulni.

Mekkora tévedésben voltam? Hát marha nagyban. 

Azóta eltelt pár év. Ma már a feleségem dolgozik naphosszat egy irodában, és én vagyok gyesen. Először azt hittem, úgy fog menni minden, mint a karikacsapás, és sokkal hatákonyabban intézem majd a dolgokat a ház körül, mint az asszony tette korábban. Gyesen lévő apukaként első dolgom volt, hogy katonás rendet raktam a hűtőben. Mindent szépen sorba raktam, címkék kifelé, csoportosítás kajatípusok szerint. A végén állati büszke voltam magamra.

Ma úgy néz ki a hűtő, mintha tornádó pusztított volna benne.

Elég jól kezdtem az új életformámat, és úgy terveztem, hogy naponta kitakarítok, kimosok, és mire a feleségem hazaér, ott gőzölög a vacsora az asztalon. Hát, ez nagyjából egy hétig sikerült így, és ma már azon csodálkozom, hogy egyáltalán ilyen hosszú ideig bírtam szusszal.   
Ugyanis el sem bírtam képzelni, milyen akadályok tornyosulhatnak az ember elé, ha három kisgyerekkel van otthon egész nap. Szépen ide is írom egy napomat, hogy mindenki okulhasson belőle.

6.00 Felkelek, főzök a feleségemnek egy kávét, berakom a fiamat a zuhany alá, aztán összepakoltatom az iskolatáskáját, ellenőrzöm a leckéjét meg hogy megmosta-e a fogát.

6.45 Elkísérem a fiamat a buszmegállóba.

7.01 Hazaérek, és hallom, hogy a hároméves lányom bömböl, mert palacsintát és narancslét szeretne. Ágyban szeret reggelizni, miközben tévét néz.

7.02 Megkapja, amit akart. Ilyenkor meg szokta köszönni, de nem mindig.

7.15 Rám férne egy zuhany. De nem lehet.

7.30 A feleségem elindul munkába.

7.30-9.00 Ez az időszak a szabadfoglalkozásé, bizonyos mértékben tőlem függ, mit csinálok. Néha odafekszem a lányok mellé az ágyba, de ha nem, akkor fölkelnek 7.30-kor, és kezdetét veszi az általános felfordulás. Este éjfélig szoktam dolgozni, ezért napközben rámférne egy kis szunya, de ez képtelenség, ha az ember fején folyamatosan ugrálnak, hasbarúgják és negyedóránként cumit követelnek.

9.00 Befut egy rendelés (a lányok azt hiszik, hogy én vagyok a főpincér Apuci Kávézójából) a háromévestől, hogy csibefalatokat és narancslét szeretne. Mondom, hogy ehhez még korán van, mire bedobja az ötperces hisztit, ami üvöltéssel és kis testének a ritmikus földhöz verésével jár. Megkapja a csibafelatokat, a borravaló elmarad.

9.05 A kanapéra ülök a laptoppal, hogy kicsit dolgozzak.

9.06 A másfél éves a nyakamban ülve csibefalatokat fogyaszt.

9.16 Kifésülöm a hajamból a csibefalatok morzsáit, a kanapét is lesöpröm. Még mindig jobb, mintha müzliszeletet evett volna.

9.17 Pelenkacsere.

9.20 Visszaülök a kanapéra.

9.21 Újabb rendelés: a lányok követelik, hogy rakjam be a Spongyabobot, méghozzá azt az epizódot, amelyben szálka megy SB hüvelykujjába. (Imádom, hogy már adott epizódokat követelnek.)

10.30 A másfél éves elaludt, a hároméves játszik, tévét néz és húsz másodpercenként kérdez valamit.

10.35 Végre lezuhanyozom.

10.45 Pelenkacsere. (A büdösebbik változat.)

11.00-12.00 Sikerül egy kicsit nyugodtan ülnöm és dolgoznom.
Figyelem: már dél van, és még semmilyen házimunkát nem sikerült elvégezni.

12-12.30 A lányok megebédelnek (tessék kapaszkodni: csirkét), miközben a magam visszafogott módján próbálok rendet tenni a konyhában. 

12.30-2.00 Sikerül befejezni a konyhát, intézni egy kis mosást, és ha szerencsém van, össze tudom szedni a nappaliban szanaszét heverő 19 000 + játékot és építőkockát. Ha még nagyobb szerencsém van, nem lépek rá egyik extrém éles játékra sem, amikről a gyártók azt gondolják, hogy biztonságosak. 

2.00-2.30 Felöltöztetem a lányokat, hogy kimehessünk a buszmegállóba. IGEN, MÉG MINDIG PIZSAMÁBAN VANNAK!

2.30-3.00 A lányok játszanak a buszmegállóban, amíg a bátyjukra várnak.

3.00-4.00 A lányok alszanak, a fiam addig katasztrófa sújtotta övezetté változtatja a konyhát, mert eszik és a kredencekben kutakodik. Ilyenkor néha sikerül egy kicsit dolgoznom, de nem mindig.

4.00-5.00 Megpróbálom békíteni a fiamat és a nagyobbik lányomat, akik különféle értelmetlen dolgokon vitatkoznak, például hogy ki hova mehet a házban és a kinek a mijéhez nyúlhat hozzá.

5.00-6.00 Segítek a fiamnak a leckeírásban, takarítok, vacsorát csinálok.

6.00 Hazaér a feleségem és megvacsorázik. Ilyenkor már általában annyira fáradt vagyok, hogy nincs kedvem elmesélni, mi történt napközben, néha pedig annyira frusztrált, hogy inkább a tornácon vacsorázom egyedül.

Figyelem: ez még egy jó nap volt.

Most egyik gyerek sem volt beteg, nem borultam ki, nem kellett várat építeni építőkockákból, nem ömlött ki másfél liter öblítő, a rovarirtót nem öntötték a kutya vizestányérjába, a kisebbik lány nem tépte le magáról a pelenkát és pisilt a konyha közepére, nem kellett visszatenni a függönyt, amit a gyerekek leszaggattak, és így tovább.

Szóval ezúton szeretnék bocsánatot kérni minden pikírt megjegyzésért, amivel valaha is gyesen lévő anyukákat illettem. Ez nem könnyű szakma. Sőt, igazából a legnehezebb, amelyet valaha is alkalmam volt kipróbálni.

Maradok tisztelettel
egy gyesen lévő apuka   

Forrás: Facebook