A betegség kizárólagos terápiája a gluténmentes diéta, azaz a betegeknek a táplálkozásukból ki kell iktatniuk minden olyan ételt, amely akár csak minimális mennyiségben is glutént tartalmaz. Ez azt jelenti, hogy a lisztérzékenyek nem fogyaszthatnak búzalisztből készült kenyeret, tésztát, süteményeket, és így nem étkezhetnek az óvodában, iskolában, munkahelyen sem. A diétás élelmiszerek drágák, és elérhetőségük is korlátozott – ennek következtében sérül a betegek esélyegyenlősége, életminőségük elmarad az elvárhatótól.

A betegség sokkal gyakoribb, mint azt korábban vélték a kezelő orvosok, és ma már többnyire felnőtteken diagnosztizálják: már nem ritka gyermekbetegség többé.

Átlagos előfordulási gyakorisága az Európai Unióban egy 2003-ban közzétett felmérés alapján 1:130 körüli, a Magyarországon, 2005-ben, Szolnok megyében elvégzett reprezentatív szűrővizsgálat eredményei alapján feltételezhetjük, hogy még ennél is lényegesen magasabb.

A fel nem ismert és kezeletlen betegség súlyos szövődményeket, társult betegségeket okozhat: vérszegénységet, vashiányt és más hiánybetegséget, csontritkulást, férfi-női meddőséget, spontán vetélést, pajzsmirigybetegségeket és rosszindulatú daganatos betegségeket. Ezekben az esetekben a páciens nem az elvárt módon reagál a szokásos kezelésre, ami felesleges kiadást okoz a társadalombiztosításnak és indokolatlanul hosszas szenvedést a betegeknek.

Az európai együttműködés és közös fellépés jegyében döntött az AOECS (az Európai Lisztérzékeny Egyesületek Szövetsége) a Lisztérzékeny Világnap megrendezéséről 2005. szeptemberében, remélve, hogy így sikerül ráirányítani az európai sajtó és közvélemény figyelmét erre az alulbecsült betegségre.

betöltés...