Hiszen a másik oldalon több ilyenkor a feszültség, a stressz. Így aztán a veszekedés, a gyorsabban odamondás, az igazunk bizonygatása, az ingerültség kapnak hangsúlyt. Éppen ezért most, az év vége felé, a felgyorsult idővel és a tornyozódó feladatokkal, a rengeteg teendővel  együtt elengedhetetlenül szükséges, hogy levegőhöz és időhöz jussunk! No, de hogyan? Mit tegyünk, ha szeretnénk megcsinálni, de már nem fér bele a keretbe, szeretnénk megvenni, de nincsen rá pénz, szeretnénk találkozni, de már nincsen rá idő és elfáradtunk, felpörögtünk?

Mindig van lehetőségünk egy kicsit megállni. Tegyük most is ezt. Álljunk meg egy légvételnyi idő erejéig és figyeljünk a légzésünkre. Figyeljük meg, ahogy ki- és beáramlik a levegő az orrunkon keresztül. Tudatosítsuk, hogy több ez egy gépies légzésnél és nem csupán levegőt lélegzünk be, nem csak gázcsere történik bennünk. Lássunk más szemmel és legyünk tudatában annak, hogy amikor lélegzünk, a minden lényt éltető, tápláló energiát vesszük magunkhoz. Belégzésre kapunk és kilégzésre adunk. Mélyen lélegezzünk ki és engedjük ellazulni a vállunkat. Maradjunk kapcsolatban a külső történésekkel és tartsuk a figyelmünket a belső világunkon. Őrizzük meg e kettős figyelmet és így, jelenlévőbben minden tevékenységünk letisztultabbá válik. Megnyugszunk, ellazulunk, látásunk élesedik, józanságunk, összeszedettségünk kerül előtérbe. Mindezzel együtt pedig már nem a játszmák, nem a gépiesség kap hangsúlyt életünkben, hanem az ellentétek egyensúlya: a szeretet.

Boldog Karácsonyt Mindenkinek!

Knolmár Marica  www.turiyam.com