Az a helyzet, hogy minden kisbaba átesik valamekkora időszakon, amikor visít, mint a fába szorult féreg, és kiborítja a családot. Aki azt mondja, hogy az ő gyereke nem, annál kérdezd meg, mennyi idős a gyerek. Döntően kamasz korukat élő gyerekek szülei felejtik el ezeket a napokat. Nem mindenki, de sokan. A nagymamák (anyósok) pedig előszeretettel tagadják a problémát, és hibáztatják az anyát. Ahogy a tanácsadó cikkek többsége is.

Megőrülsz, megvadulsz!

Cyla (Kajdy Csaba) vicces kiszólása itt igaz. Az ember kialvatlanul tényleg olyan dolgokat művel, amire nincs magyarázat. Lengő mellel megy ki átvenni a levelet a meglepett postáshoz, a bébitápot a kutyának a kutya kaját a bébinek adja, stb.. Utólag ezeken marha jókat tudunk nevetni, de akkor és ott ezek egyáltalán nem viccesek. Ami ezt okozza, az a kialvatlanság, és az ebből fakadó iszonyatos nyomás és stressz. Ettől az ember teljesen ki tud készülni. A depresszió tünetegyüttese, az alvászavar és a meg nem felelés érzése hatja át szinte minden percüket.

A leghülyébb tanács a Földön: Próbálj nem stresszelni!

Ettől a tanácstól még a legszelídebb ember száján is kifut egy jól megrágott anyázás. Azt ugyanis senki nem mondja meg, hogyan ne stresszelj. Csak ezt az ökörséget nyomatják és még tovább hibáztatnak azzal, hogy a gyerek attól ideges, mert te is az vagy. érzed ugyan, hogy van ebben némi igazság, de hogy a bánatba lehetne úgy nyugiban lenni, ha hetek, hónapok óta nem aludtál?

A kötődő nevelés pártiak például folyamatosan azzal nyomasztanak (és innen is csókolom őket, mert nagyon jókat mondanak, csak néha erőszakosan és rosszul, és az azért nem oké) na szóval azzal nyomasztanak, hogy a babának baja lesz attól, ha sír, és ne hagyd őt sírni.

Ez egyfelől teljesen igaz adat, és így van. Másfelől – mint már mondtam – minden baba átesik egy rövidebb-hosszabb bőgőmasina korszakon. Ilyenkor, ha a hátadon pörögsz, ha a csöcsgombodat ki se csavarod a szájából, ha az altatódalokat egymagad énekled hat oktávon, mint egy rosszul reinkarnálódott Zámbó Jimmy,  ha olyan napirended van, hogy egy vállalati szervező hozzád menne a receptért, és a gyerek akkor se hagyja abba, akkor állj meg egy pillanatra.

Ne csinálj mást, csak állj meg egy pillanatra!

Az aggódás természetes. Ha már megtettél mindent, vagy még annál is egy kicsit többet, és még mindig nincs eredmény, akkor kérlek fordítsd a fókuszt most magadra. A gyerek bőg, és nem tudod megvigasztalni őt. Ez a helyzet most. Tanítok neked egy módszert, amit ha kipróbálsz, nagyon sokat fog segíteni, hogy ezt az időszakot átvészeld. Ez pedig nem más, mint az NLP-ből, az erőszakmentes kommunikációból és még számos módszerből megismert ÉNKÖZLÉS egy kicsit anyákra módosítva.

Kép: joffi képe a Pixabay -en.

Szóval, kedves anyatárs, áll meg! Ha nincs ott más, akkor akár hangosan, de magadban mindenképp is mondd ki a tényeket:

• Szia baba. Egész éjjel nem aludtál.
• Nagyon fáradt vagyok, úgy érzem magam mint (és fogalmazd meg, hogy érzed magad)
• Legjobban azt szeretném, ha alhatnék.
• Most csak a sírást hallgatom, és teljesen tehetetlennek érzem magam.
• Tudom, hogy már mindent megtettem. (Sorold fel, hogy mit tettél)  
• Szeretném ha … (nagyobb rendet tudnék tartani, lenne időm hajat mosni, és kilakkozni a körmöm) – és mondd el, mik a legjobban hiányzó dolgok a számodra.
• Most is csak sírsz, pedig most ettél, tisztába vagy téve, kaptál a hasfájásra való cseppeket, ölben vagy.
• Szeretném, ha elaludnál és végre én is alhatnék egy keveset.
• Szeretném, ha …
• Azt érzem, hogy …
   

Ne hibáztass, csak mondd, ami van

Arra kérlek, hogy minél több módon fejezd ki azt, ami benned van. Minél fáradtabb az ember, annál kontrollálatlanabb módon jönnek az érzések. Az is lehet, hogy elsírod magad, és ez is rendben van, engedd ki, sírd ki magad. Felszabadító élmény. Nincs vele baj. Az is lehet, hogy nevetni kezdesz – ez is oké. Az érzéseid a tiédek, nem jók, nem rosszak, nem fog értük senki felelősségre vonni. Engedheted őket lenni. Az érzéseid rendben vannak, és te elfogadhatod őket. 

FONTOS, hogy ne hibáztass senkit, se magad, se a babát, se a párodat, csak mondd a tényeket. Ha feljön egy érzés, mint például - a megjegyzem teljesen jogos, és életszerű (!) – düh vagy szorongás, vagy félelem, hogy nem tudod végig csinálni, akkor mondd ki, hogy: Most rettentő dühöt érzek. Most nagyon félek, hogy nem felelek meg ennek a feladatnak.

Így tovább, egészen addig, míg megkönnyebbülést nem érzel. Akkor van vége a gyakorlatnak, ha felszabadultság érzés lesz úrrá rajtad.

Amikor úgy érzed, hogy már nincs mit mondanod, de még nem jött a felszabadultság érzése, akkor állapíts meg tényeket a környezetedből. Ilyeneket:
Rend van az íróasztalon. Kész az ebéd. Szeretnék rendet tenni a mosott ruhák közt. Stb …

Ezzel át tudod segíteni magad, és újabb és újabb érzéseket fogsz felfedezni. Akkor jó, ha ezt a gyakorlatot huzamos ideig, akár több órán keresztül tudod csinálni, tehát néhány ilyen mondat még nem fog megoldani semmit. Ha elakadsz, megkérdezheted magadtól hangosan: Mit érzek most? Azt érzem, hogy ... és itt következhet egy testi érzés megfogalmazása is, például viszket a fülem, vagy bizsereg a lábujjam, vagy szorít a bugyim. És máris mehet tovább az érzéseid néven nevezése. 

A gyakorlat megkönnyebbülést hoz, és végül – láss csodát – gyakran a baba is elhallgat. De ennek a gyakorlatnak csak a másodlagos célja, hogy a baba ne sírjon. Az első az, hogy te sokkal, de sokkal jobban legyél! 

Kérlek, ha kipróbáltad, akkor segíts másoknak és írd a cikk alá azt, amit tapasztaltál. Nagy ölelés és kitartás ehhez a kőkemény, sírós időszakhoz.

Indexkép: Ben Kerckx képe a Pixabay -en. 

betöltés...