Kedves Otthon lévő Anya!

Vannak, akik megkérdőjelezik, mit csinálsz egész nap otthon. Tudom, hogy mit csinálsz. Tudom, mert én is anya vagyok, és egy ideig csináltam is.

Tudom, hogy fizetés nélkül dolgozol – de gyakran még köszönet, vagy hála nélkül is – egy olyan munkakörben, ami abban a pillanatban kezdődik, hogy reggel kinyitod a szemed, és még akkor sem ér véget, amikor alszol. Tudom, hogy hétvégén és éjszaka is dolgozol, nem észrevehető a napod, vagy a munkaheted vége. Tudom, hogy a jutalom örömteli, de kevés.

Tudom, hogy ritkán van időd egy csésze forró kávéra, vagy teára. Tudom, hogy a figyelmed mindig meg kell osztanod és gyakran terelik el egyik pillanatról a másikra, és így soha nem számíthatsz rá, hogy egy feladattal egy menetben végezz. Tudom, hogy valószínűleg nincs leállás, esetleg akkor, ha csak egy gyereked van, aki még alszik napközben.

Ismerem a kihívásokat, amikkel naponta meg kell küzdj - megfelelő szaksegítség, vagy háttér nélkül. A hisztikorszak, a bilire szoktatás idején történő balesetek, az ebéd-csaták, az étel a földön, a zsírkréta a falon, a testvér rivalizálás, a baba aki úgy tűnik soha nem akarja abbahagyni a sírást.
Tudom, hogy szüntelennek tűnik a munka, mint egy végtelen körforgás: bevásárolsz, előkészíted az ételt, megfőzöd, megkísérled megetetni a gyermekeddel, feltakarítod a padlóról, elmosod az edényeket – aztán ezt 3 óra múlva megismétled.

Ismerem az álmod arról, hogy legyen egy órád magadra, hogy nyugodtan ehesd meg az ebéded, vagy egy kicsit Te is lepihenhess délután. Tudom, hogy néha elgondolkozol, hogy megéri-e ez az egész és irigy vagy a barátaidra, akiknek van kávészünet a munkahelyükön.
Ismerem az érzést, mikor néha könnyekre tudnál fakadni, amikor a párod hazaér este a munkából és felteszi a lábát – pontosan akkor, amikor neked a legnagyobb szükséged lenne végre egy kis pihenésre.

Tudom, hogy sokan félreértenek, akik nem értékelik azokat az erőfeszítéseket amik egy saját kisgyermek gondozásával járnak egész nap, és úgy nyilatkoznak rólad, mintha reggeltől estig teadélutánon lennél. Azt képzelik, kellemesen, kávét kortyolgatva töltöd a napod, miközben a gyerekek csendesen játszanak.
Tudom, hogy hiányzik az anyagi függetlenséged. Tudom, hogy néha viccesnek érzed, néha pedig nagyon bosszant mikor mások hirdetik, hogy „végre péntek!", mert neked minden nap ugyanaz – hiába van péntek, nem ér véget a munkád. Tudom, hogy sokan nem értik, hogy Te is ugyanúgy dolgozol – csak épp fizetés nélkül, otthon. Komolyan mondom, nem tudom hogy csinálod.

Csodálom a végtelen türelmed, a képességed, hogy vidáman nézz szembe a mindennapokkal, és örömet hozz a gyerekek életébe – még akkor is, amikor lestrapálnak Téged. Csodálom az elkötelezettséged, hogy állandóan jelen légy a gyermekek életében, még ha ez nem is mindig könnyű. Csodálom, hogy úgy tudsz dolgozni, hogy nem vársz semmilyen jutalmat - nincsenek promóciók, se hírnév, se fizetés. Tudom, hogy az a célod, hogy a gyerekek érezzék, hogy fontosak és szeretik őket  - és ezt a lehető legjobban teszed.

Csak azt akartam, hogy tudd, hogy értelek. Mindketten anyák vagyunk. És én értem.

Szeretettel a harctérről: 

Dolgozó Anya
 

Kedves Dolgozó Anya!

Tudom, hogy időnként pálcát törnek feletted, amiért mások gondoskodására bízod a gyermeked, míg dolgozni mész.

Vannak, akik szerint ez azt jelenti, hogy nem szereted úgy a gyermeked, mint mi, Otthon lévő Anyák, és hogy az a legjobb a gyerekeknek, ha otthon vannak az anyjukkal.

Hogy mondhatják ezt rólad?! Tudom, hogy éppúgy szereted a gyermeked, mint minden más anya. Tudom, az, hogy visszamenj dolgozni, nem volt könnyű döntés. Mérlegelted az érveket és ellenérveket, már azelőtt, hogy a baba megfogant. Ez mindig is életed egyik legfontosabb döntése marad. Már akkor gondoltál erre, amikor a középiskola utolsó éveiben tantárgyakat választottál.

Látlak Téged mindenhol. Te vagy az orvos, akihez viszem a gyerekem, amikor beteg. Te vagy a gyermek allergológus, aki diagnosztizálta a földimogyoró allergiánkat. Te vagy a gyógytornász, aki kezelte a férjem hátát. Te vagy az a könyvelő, aki az adóvisszatérésünket intézte. A fiam általános iskolai tanára. A mi óvodánk vezetője. A lányom tornatanára. Az ingatlanügynök, aki eladta a házunkat.
Milyen világ lenne ez, ha nem lettél volna ott nekünk?! Ha engedtél volna azok nyomásának, akik szerint egy anya helye otthon van?!

Tudom, hogy minden munkát aszerint mérsz fel, hogy passzol-e a családi életetekhez. Tudom, hogy mindenki előtt egy órával kelsz fel, csak hogy legyen időd egy kis testmozgásra, vagy egy kis csendre, nyugalomra.

Tudom, hogy úgy veszel részt előre leszervezett találkozókon, hogy közben egész éjjel ébren voltál a kicsi miatt.

Tudom, hogy mikor este hazaérsz, kezdődik a "második műszak". Az ellenzők nem értik, hogy vezetsz egy háztartást ÉS dolgozol is.
Mikor hazaérsz vacsorát készítesz, megfürdeted a gyerekeid és mesélsz nekik. Lefekteted őket és adsz nekik egy jóéjt puszit. Fizeted a számlákat, bevásárolsz, mosol, mosogatsz, ugyanúgy, ahogy minden más anya is teszi.

Tudom, hogy gyakran érzel bűntudatot, amiért több időt vagy távol a gyerekektől, ezért feláldozod a szabadidőd. Tudom, hogy nem szabadnapot veszel ki magadnak azzal, hogy a gyerek bölcsödében van. Tudom elfogadtad, hogy a munkád most a „szabadidőd”. Tudom, hogy amikor a munkahelyeden vagy, egyetlen elvesztegetett perced sincs. Tudom, hogy az íróasztalodnál ebédelsz és nem mész el kávézni, és teljes elkötelezettséggel és koncentráltan végzed a munkád. Mindezek ellenére döntöttél úgy, hogy ott legyél. Mert ott akarsz lenni.

Tudom milyen igényesen választottad ki, hogy ki vigyáz a gyerekekre egész nap, és hogy sok bölcsődében van kitűnő ellátás. Tudom, hogy csak olyan helyen hagyod a gyerekeid, ahol biztos vagy abban, hogy szeretik őket és remekül törődnek velük.

Tudom, hogy sok napot töltesz otthon a gyerekeidet ápolva, amikor betegek - és ezért akár feláldozod a fizetésed egy részét is. Tudom, hogy titokban élvezed ezeket a napokat és örülsz, hogy a gyerekeiddel lehetsz. Tudom, hogy néha bűntudatot érzel, amiért nem vagy mindig ott. De Dolgozó Anya, én ezt tudom.

Te csodálatos példakép vagy a gyerekeidnek. Megmutatod nekik, hogy egy nőnek is lehet karrierje, hozzátehet valamit az otthonon kívüli világhoz, és közben szerető anya is lehet. Te megmutatod a lányaidnak, hogy bármit elérhetnek az életben. Te jeleníted meg az erőt, állóképességet, odaadást, kitartást, és mindezt örömmel és szeretettel teszed.

Csak azt akartam, hogy tudd, én megértem. Mert mindketten anyák vagyunk.

Szeretettel a csatatérről: 

Otthon lévő Anya

Forrás: Carolynee
Kép: Daria Shevtsova / Pexels

betöltés...