A hosszan – legalább két évig, de akár azon túl is - szoptató anyák egy idő után biztos, hogy találkoznak az alábbi megjegyzések valamelyikével, aki pedig hamarabb elválasztotta a gyermekét, talán maga is forgatott hasonló gondolatokat a fejében:

1. Nincs rendben, hogy a gyereknek ennyire szüksége van az anyjára

Minden ilyen korú gyereknek szüksége van az anyjára. Mindegyikük hozzá szalad, ha bánata van vagy megsérült, és mindegyikük igényli a sok összebújást. Egyesek a macijukat vagy a rongyijukat szorongatják közben, mások pedig szopiznak, lényegi különbség nem igazán van.

2. Ebben az életkorban már nem tápláló az anyatej

Az anyatej minden életkorban tápláló. Vitamin- és ásványianyag-tartalma követi a gyerek változó szükségleteit.

3. Nem lenne jobb inkább lefejni és bögréből adni a gyereknek?

Nem, mivel a szoptatás több mint táplálás. A gyerek számára ez az anya közelsége megtapasztalásának egy különleges módja, amelyet nem lehet bögrével helyettesíteni.

4. Nem normális, hogy egy gyerek maga kéri, hogy szoptassák meg

Miért, nem azt teszi első perctől fogva? Először csak nyöszörgéssel, majd hangos sírással, később az anyja pólójának húzogatásával. Az, hogy egy idő után szavakkal kéri, csak egy újabb, természetes állomás. Sok szülő inkább valami semlegesebb szóra tanítja a gyerekét ezzel kapcsolatban, hogy nem rökönyödjön meg a környezetük, amikor „cicit” kér.

5. Egy ponton túl ez az egész már csak az anya szükségleteiről szól

Nincs az a gyerek, akit erőszakkal meg lehetne szoptatni. A hosszú ideig tartó szoptatás elsősorban addig tart, amíg a gyereknek igénye van rá, és az anyának sem terhes. Vannak nők, akik élvezik ezt az állapotot, vannak, akik áldozatként élik meg, de olyanok, akik akarata ellenére erőltetnék a mellüket a gyerek szájába, nincsenek.

6. Biztosan ettől érzik jó anyának magukat

Valószínű, hogy ilyen is előfordul, de a legtöbb hosszan szoptató anyuka elég tudatos ahhoz, hogy tisztában legyen azzal: a jó szülőség kérdése sokkal összetettebb annál, mint hogy egyetlen tényezőre lehessen leszűkíteni. Senki, aki képes a józan gondolkodásra,  nem hiszi, hogy pusztán a szoptatás határozná meg, jó vagy rossz anya-e.

7. Egy ekkora gyereknek már foga van, biztos harap

Ha elő is fordul harapás, az inkább a fogzás kezdetén, 6-12 hónapos kor között jellemző. Később ráérez a gyengéd technikára, amellyel nem okoz fájdalmat az anyjának.

8. Ez már gyakorlatilag szexuális zaklatás

Talán a legdühítőbb az összes tévhit közül. A mell legalább annyira a táplálás eszköze, mint szexuális szimbólum – ha ugyan nem jobban. Mire egy gyerek elkezd érdeklődni a szexualitás iránt, mindenképpen elválasztódik természetes úton is, és a két dolog nem fog összemosódni a fejében.

9. Rossz lesz neki a későbbiekben, ha emlékszik rá

Miért lenne rossz? A szoptatás éppúgy a gyerekkel való gyengéd bánásmód része lehet, mint a meseolvasás vagy a dögönyözés. Valószínűtlen, hogy élénk emlékei maradnának róla, de semmi későbbi gondja nem származik abból, ha valamennyit megőriz belőle.

10. Ha nem választod el, soha nem fogja abbahagyni

Azokban a kultúrákban, ahol természetes az évekig tartó szoptatás, a gyerekek 2,5 és 7 éves koruk között választódnak el maguktól. Igaz, a 7 éves kort nálunk már nem igazán szeretné senki megvárni, egy biztos: kizárt, hogy felnőttkoráig éljen anyatejen valaki.

+1: Rosszul teszem, ha nem szoptatok évekig?

Dehogy! A hosszú szoptatás akkor előnyös, ha az anya számára nem jelent túl nagy terhet. Gyermekek milliói nőttek már fel kiegyensúlyozottan úgy, hogy nem, vagy legalábbis nem évekig éltek anyatejen. A hosszú szoptatás nem más, mint egy lehetőség a sok közül gyermekünk szeretetteljes gondozására.

Kapcsolódó cikkeink:

• Csodálatos animáció mutatja be a szoptatás folyamatát (videó)
• Anyatejes táplálás régen és ma
• Tandem, szoptatás várandósan
• A szoptatás élmény - elkísér egy életen át

Kép: chrisvg / pixabay

betöltés...