Szabadidő

Már igazán csak egy verébugrás, és túl leszünk a küszöbön. Buzgón poroljuk az ünneplőnket a végeérhetetlen ceremóniákhoz, titokban dörzsöljük a markunkat valamely tisztes kitüntetés reményében, s igazítjuk a profilt a történelmi csoportkép villanófényéhez. Felforrósodik a szívünk a grandiózus szónoklatok magasra ívelő trilláin, s boldogan ölelünk magunkhoz minden magyart; utastársainkat Európa felé.

Hivatalosan jövő héten mutatják be az új közösségi internetelérési pontokat jelölő közlekedési jelzőtáblát. Az informatikai tárca szerint az év közepétől több ezer nyilvános terminál várja a netezni vágyókat.

Nemrég jelent meg Dékány Ágoston és Lacza Márta Történelmi lapozó című, elsősorban a történelem és a régészet iránt érdeklődő gyerekeknek szóló könyve.

Míg természetnek, napsütésnek, szabad levegőnek hódolni csak ímmel-ámmal lehet, marad a pláza, a mozi, a színház vagy épp a nappali a kikapcsolódásra. Mert szabadidőt keríteni igenis kell, ha máskor nem, hát hétvégén. Hogy a pihenősebb pár pillanatban egy könyvvel, egy filmmel vagy mással kedveskedünk magunknak, a mi döntésünk. Hogy mi a választék, az már kevésbé. Íme némi fővárosi támpont, nemcsak fővárosiaknak – míg be nem köszönt a jó idő.

Megnézzük a híradót, de nem emlékszünk (vagy oda se figyeltünk), ki a rendező vagy annak asszisztense. Elolvasunk egy regényt, de nem tudjuk, ki fordította. Megnézünk egy honlapot, de ügyet sem vetünk rá, ki szerkesztette. Rossz vagy jó szokás? Megszokás Pedig a háttérben mindig valami nagyon fontos zajlik. A szerkesztők, a segédek, az asszisztensek munkájához nem kötődik arc, sokszor név sem. Ebben az összeállításban néhányukról kiderül, vágynak-e a rivaldafényre. Háttérben maradni amolyan női szokás?

Kötelező és kötelezően választható tantárgyak, amelyeket egyáltalán nem oktatnak sehol, ennélfogva nem is kell őket komolyan venni (?)...

Gondoltad volna azt, ahhoz, hogy igazán jó ökölvívó légy kevés, ha kigyúrt vagy? Igaz, nem árt, ha rendelkezel megfelelő izomzattal, de ez még nem elég a legfényesebb érem begyűjtéséhez. Vajon hogyan lehetsz ökölvívó, elég a lelkesedés vagy testi adottság is szükséges? Többek között ezekre voltunk kíváncsiak, amikor kérdéseinkkel megkerestük Nagy Lajos edzőt és Miló Viktóriát. Mester és WIBF-GBU légsúlyú világbajnok tanítványa, a magyar női ökölvívás jelenlegi legnagyobb egyénisége szívesen avatta be a Csaladinet munkatársát a sikerének a titkába.

Tegnap délután az erkélyünkön megjelent a tavasz. Éppen vendégek voltak nálunk, a beszélgetést egyszer csak édes csivitelés szakította félbe.

Testvéri jó cimborámmal, Picurral - százhúsz kiló jóindulat - nem figyeltünk oda és véletlenül munkába keveredtünk. Egy rossz emelés következtében kificamítottam az egyik könyökömet, részleges ínszalagszakadás, meg egyéb, ezekkel járó bonusok. Az orvos felírt egy kazal gyógyszert, meg gipszet - ez utóbbit külsőleg - és teljes pihenést. Így, miután gyönyörű gipszstukkókat helyeztek el a karomon, hazamentem, belapátoltam a gyógyszereket és lefeküdtem.

„Az a nevelő, aki nem állít fel korlátokat, tehetetlen báb lesz, akit a gyerek semmibe vesz és rabszolgájának tekint.” Rabszolga? Ki akar itt rabszolga lenni?

Valakik titokban meglesték, lefotózták, felvették a természetfilmeseket és az ő utolsó mondataikat. Vajon mi lett ezekkel a személyekkel?!

Munkamegbeszélésre igyekeztem. Lassan már lenavigáltam magam a térképről, mire megtaláltam az objektumot a Duna mellett. Igaz, a közönség segítségét kértem: mielőtt a kétségbeeséstől a Dunának mentem volna, egy taxist kérdeztem meg (érdemes hozzájuk fordulni, sok helyet ismernek). Tényleg tudta, hol van, így útmutatása nyomán végre célba értem.

Meghökkentő és megdöbbentő. Ez lehetett az ember első reakciója a TV2 műsorát nézve, miután letörölte a meghatottság könnyeit az arcáról. Hát nem is szokványos az, amit Kandász Andrea csinált!

Az ember állítólag a saját nyomorán vagy az ahhoz hasonló helyzeteken tud legjobban röhögni. Egyetértek, nálunk is hasonlóképpen készül a sütemény...

Európa számokban A legjobb barátom a kutyám Kislány lett a fiúból Kirándulás diókkal

Most telt be a pohár. Kilószámra gyártottam mindenféle önéletrajzot, fölöslegesen. Az Önéletrajzba véleményem szerint, bárki bármit beírhat. Úgy sem fogják ellenőrizni....

Hősnőnk annak vágott neki néhány évvel ezelőtt, amelynek sok vele egykorú kalandvágyó vagy nyelvet tanulni akaró fiatal lány (vagy éppen fiú) nekivág szerte a világban. Érettségije után nyelvtanulás céljából baby-sitternek állt egy párizsi családnál.

"...A legtöbb dolog, amiben a nő és a férfi különböznek, csak viszonylagos. A különbségeket éppen hogy meg kellene becsülni, fenn kellene tartani, mert ezek teszik vonzóvá egymás számára a két nemet." Osho

Találkozik-e álmai partnerével? Rendben van-e az egészsége? Nyerni fog-e a lottón? A közeljövőben vár-e rá nagy utazás? Többek között ilyen kérdések megválaszolásában nyújtanak segítséget a jóslással foglalkozók, elsősorban hölgyek. Persze ezek a tevékenységek kicsit eltérnek attól, amit naponta láthatunk a mese- vagy TV-filmekben. Akkor lépjünk be egy jósnő szobájába!

Gondolom mellettem sok ember van, aki szereti a változatosságot, és nem szeret évről-évre a szokásos mondókával szerettei elé állni ("Zöld erdőben jártam, kék ibolyát....") Nekik nyújtok most egy kis segítséget, mert hiszem, hogy a locsolkodás nem ment ki a divatból - legyen szó vidékről, vagy városról. Remélem, sok embernek segítek ezzel a cikkel!