A gyermekek többségét a zene, tánc és képzõmûvészet a kreatív gondolkodás kiépítésére serkenti. A rajzolás-festés-mintázás során a beilleszkedési zavarokkal, önértékelési problémákkal küszködõ gyermekek elismerést válthatnak ki alkotásaikkal, és ezzel oldhatóak a belsõ feszültségeik. A mûvészet, akár a sport, képes feloldani a stresszt, segít feldolgozni az iskolai konfliktusokat, megerõsíti az önbizalmat. Szakember segítségével tudatos folyamatokon keresztül képes lesz kifesteni, kirajzolni magából a gyermek mindazt, ami legbelül foglalkoztatja. Pszichológusok is elõszeretettel használják ezeket a módszereket akár súlyos traumák feldolgozásában is.
Érdekes nyomon követni a lelki folyamatokat is. Mi történik, mi változik a mindennapokban, ha a gyermek új színeket kezd el használni? Egyre erõteljesebbekké válnak a formák, a gyenge szálkás vonalvezetésbõl lendületes formavilág bontakozik ki... A gyermekek hangulati zavarait, lázadását a világ ellen jól megfigyelhetjük az egyedi színkombinációkból, és a témaválasztásokból is. Érdekes információkat hordoznak a fa, ház és emberrajzok is. Kamaszkorban szintén fontos az alkotás. Nem csupán a feszültség levezetésének egy módja, hanem önmagunk keresése - estleg megtalálása - is új szintre emelkedik általa. Nem véletlen, hogy mostanában a felnõttek körében is egyre gyakoribbak és népszerûbbek a mûhelyfoglalkozások.
Az otthoni alkotás ösztönzéséhez nem kell mûvésznek vagy rajztanárnak lennie a szülõnek. Fontos, hogy odahaza is teremtsük meg a gyermek számára a kedvezõ alkotói feltételeket. Legyen világos asztal, és jó minõségû képzõmûvészeti eszközök álljanak rendelkezésre. Az ócska, használhatatlan, alacsony pigmenttartalmú kréták és festékek csak elveszik a kedvet az alkotástól. Kapcsoljunk be klasszikus zenét aláfestésnek, amíg gyermekünk rajzol. Biztassuk és dicsérjük meg kitartását! Az elkészült alkotást ne dobjuk ki, hanem megbecsülésünk jeléül tegyük ki az ajtajára, szobájában a faliújságra. Így azt fogja érezni, hogy fontos számunkra az, amit készít, ami a fejében jár. Beszélgessünk a képrõl, amit rajzolt vagy festett, hiszen az önmaga meghosszabbítása. Figyeljük meg hideg vagy meleg színeket használt-e, illetve a rajzlap szélére vagy közepére rajzolt-e. Az alkotás témája sok esetben elárulja, hogy mi foglalkoztatja õt mostanában. Ceruzarajzok esetén érdemes megvizsgálni a vonalak erõteljességét, temperamentumát is. A finom, érzékeny grafikák elmélyült tudatállapotról tanúskodnak. A papírt szinte felkarcoló, nagyívû vonalvezetés, a tiszta színek kontrasztjai pedig a feszültség tompításáról is szólhatnak.
A gyerekek félelmeiket és szorongásaikat is kifestik magukból. Ne lepõdjünk meg, ha szörnyekkel, vagy különbözõ állatokból összeállított lényekkel találkozunk. Ez nem ad aggodalomra okot, hanem az öngyógyító folyamatok beindulását jelzi. Pszichológushoz akkor érdemes fordulni, ha a gyerek sok vért, akasztott embert, sérült halottakat, vagy fekete álarcokat rajzol rendszeresen. Az is elképzelhetõ, hogy csak egy rossz filmélmény van a dolog hátterében. Különös lények esetén dicsérjük meg inkább kreativitását, fantáziáját!
A képzõmûvészet nem csak magányos tevékenység lehet. Nézzünk néhány egyszerû ötletet. Nagy örömre ad okot, ha az egész család képes együtt alkotni. Kitehetünk egy nagy csomagolópapírt a földre, és együtt megrajzolhatjuk egy társasjáték térképét. Készíthetünk az évszakhoz kötõdõ és jellegzetes hangulatú ablakdíszeket. Fessünk sûrû temperával vihart egy kartonpapírra, amelyben a bútort hoztuk haza. Átalakíthatjuk a tv-s dobozt babaszobának. Készíthetünk montázst régi újságokból, papírtányérra maszkot festhetünk. Olykor a legegyszerûbb háztartási eszközöket is felhasználhatjuk az alkotáshoz. Fessünk fogkefével! Nyomkodjunk festékbe mártott parafa dugót a lapra! Készítsünk fakanálból bábot! A szalámis aranyfóliából csillagokat vághatunk ki, majd felfûzve ablakdísz lehet belõlük. Fülpucoló pálcikával nagyszerûen lehet a még nedves festékbe csíkokat húzni. Ha mintázni, gyúrni szeretnénk, akkor pedig a konyhában található sóból, lisztbõl, olajból és vízbõl remek sólisztgyurmát készíthetünk. Ha nem keverünk hozzá semmit, vagy csak ételfestékkel színezzük, akkor attól sem kell félni, ha kicsi gyermekünk azt megkóstolja. Még alsó tagozatban is szívesen játszanak a gyerekek boltosat vagy terítõs játékot azokkal a sólisztgyurmából készült kiflikkel, perecekkel, süteményekkel, amelyeket együtt készítünk el velük. A sütõben kisült formák festhetõek temperával vagy akrilfestékkel.
A közös alkotás nem csupán jó elfoglaltsága a családnak, de fejleszti a kreativitást, szorosabbra fûzi a kapcsolatot a szülõkkel is. Maradandó emlék lesz belõle, az elkészített alkotásról mindig eszünkbe jut majd a tartalmasan együtt töltött idõ. Fontos, hogy az elkészült papírmunkákat dokumentáljuk. Írjuk rá, mikor készült, milyen alkalomra. Lehet egy mappa, amiben rendszerezve gyûjtjük a legértékesebb alkotásokat. Késõbb ez idõkapszulaként is megmutatja majd, hogy nem csak rohanós napokra, sietõs beszélgetésekre volt idõnk gyermekeinkkel… Vigyázat! A gyerekkor elmúlik! Fessünk, rajzoljunk, alkossunk együtt… amíg csak lehet.
