Mondja ő és elhiszi,
saját, nagy hírét elviszi.
Terjeszti, megállva egy szóra,
- persze csak őt dicsérő, magasztalóra -.
Törpeként él, gagyog,
mégis úgy ragyog,
mint az óriás, felül mindenen;
és átnéz a többi emberen.
Ám ha jön a tiszta értelem,
egy senki lesz hirtelen
-a szánalmas öntelt majom,-
pici légypiszok, a hófehér falon!
A béka
Megáll az idő ma éjjel
- itt kint a kerti asztalon -
kis zöld béka ül mozdulatlanul
egy tele írt lapon.
A szemében semmi érzelem
- csak néz rám mereven -
egy versem alatt ül,
pont a nevemen!
