Gyereknevelés

A rossz idő beköszöntével sok családban okoz fejtörést, mivel foglalják el magukat a gyerekek délután. A játszótérhez már sötét van, esetleg az eső is esik, jó lenne valami a tévé helyett, amivel nyugalomban elfoglalhatják magukat a kicsik.

Az első gyerek születése nagy megpróbáltatás a fiatal párnak, a második azonban még ennél is jobban felforgatja a megszokott dinamikát. Ekkor ugyanis már nem csak két felnőtt, érett embernek, hanem egy alig néhány éves kisgyereknek is azzal kell szembesülnie, hogy az élete soha többé nem lesz már ugyanolyan, mint korábban volt.

Szeressük a gyerekeinket önmagukért, és feledjük el a hiányosságaikat!

Szülőként válaszolunk a gyerekünk igényeire, ez nem is kérdés. De hol végződik a jogos igény, és hol kezdődik a gyermekuralom, a szülő vég nélküli ugráltatása?

Kamaszt nevelni idegőrlő. Hogy ne emésszen fel lelkileg teljesen az előttetek álló 6-10 (kinél hány) év, és a végén újra harmonikus lehessen a kapcsolatotok, érdemes megfontolni a következőket.

Az átlagos fejkörfogat születéskor 35 cm, a fejkörfogat általában 1-2 cm-rel nagyobb, mint a mellkas körfogat és általában 1 cm-t nő havonta az első életévben.

Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok minden életrevaló gyereket nevelő szülőben felmerülnek előbb-vagy utóbb, tehát nem vagyunk egyedül, mások is küzdenek ezzel a dilemmával.

A Cartoon Network csatorna a Nemzeti Bűnmegelőzési Tanáccsal karöltve idén ötödik éve indítja el nagyszabású, Aki ver, az nem haver kampányát a bullying, gyermekek egymás közötti bántalmazása ellen az iskolák, a média, valamint egy népszerű kampánynagykövet és influenszerek bevonásával.

Gyakori az a tévhit, hogy a gyerekkori traumáknak azonnali, jól látható hatása van. Az esetek jelentős részében a következmények közvetetten és jópár évvel később jelennek meg. A kérdés az, hogy a bántalmazást elszenvedő miként tud együtt élni a magában hordozott trauma élményével, és miként alakul a személyiség szerveződése a traumát követően. Képes lesz-e a jövőben adaptív módon működni, vagy egész életében visszaüt a negatív hatás okozta személyiségváltozás? Talál-e olyan kapcsolatot, amely g

Vekerdy Tamás mellett Ranschburg Jenő volt az, aki a legnagyobb hatást gyakorolta az elmúlt évtizedekben a magyar szülőkre. Konkrét tanácsokat ritkán adott, pont azért, mert tudta: nincs olyan recept, ami mindenkinél működik. A gyerekek lelkét azonban úgy ismerte, ahogy rajta kívül csak nagyon kevesen.

Immár tudományosan sikerült lerombolni egy bántó tévképzetet: kiderült, hogy aki egyetlen gyerekként nő felé, sem feltétlenül önzőbb és beképzeltebb, mint az, aki több testvérrel osztozik a szülő figyelmén.

Réges-régen történt, amit most elmesélek, amikor még igazi, komoly telek voltak, és fogcsikorgató hideggel, hatalmas hóeséssel köszöntött be ez az évszak.

Sok eszköz és szűrőprogram közül válogathatunk, ha keretek között szeretnénk tartani a gyerek internethasználatát. Érdemes azonban ezekkel is okosan élni, mert nincs az a külső kontroll, ami helyettesíthetné a bizalmas szülő-gyerek viszonyt.

A szorongásos zavar az egyik, gyermekkorban leggyakrabban előforduló pszichiátriai betegség, így fontosnak tartjuk, hogy mind a szakembereknek, mind a szülőknek nagyobb rálátásuk legyen a zavarok természetére, hogy időben tudjanak segítséget kérni gyermekük számára.

Az ismert és ismeretlen veszélyektől egyaránt féltik gyermekeiket a tizenévesek szülei. Miközben néhány olyan helyzettel is szembe kell nézniük, amelyek előttük ismeretlenek, sokukat az is riasztja, ha a saját fiatalkorukra gondolnak, hiszen tudják: magukat is számtalanszor sodorták veszélybe.

Ha az óvodás, kisiskolás valamin elszomorodik, hajlamosak vagyunk legyinteni rá. „Nem nagy dolog, ennyiért felesleges sírni.” Pedig neki ott mindez nagyon is számít. És az is fontos lenne, hogy ezt a felnőttek is így lássák.

Tanárukra támadó diákok, társát brutálisan összeverő általános iskolás, kéztöréssel végződő „fegyelmezés” – három olyan hír, amely az utóbbi néhány hétben nyugtalanította a közvéleményt. Úgy tűnhet, a hatóságok és az iskolák tehetetlenek, pedig lenne eszköz a kezükben, de ezek érvényesítéséhez az összes szereplő közös fellépésre lenne szükség.

Nem muszáj üvöltve veszekedni ahhoz, hogy a gyerek biztonságérzete sérüljön, azzal azonban csak jól jár, ha megtanulja, hogyan kell a konfliktusokat intelligensen lerendezni.

Hol van már az az idő, amikor anyuék kirakták otthon a ropit, a mama sütött csokitortát, és mindenki sztoikus nyugalommal viselte, ahogy a meghívott tíz óvodás szétszedi a lakást? A szülinapi bulira ma már komplett iparág épült, ami valahol teljesen érthető, de kérdés: valóban bele kell a családnak roppannia anyagilag a gyerek hatodik születésnapjába?

A kutatás alapján kiderült, hogy a diákok nagyban számítanak szüleikre a döntés meghozatalában, ami nem véletlen, hiszen ők is saját maguknak tulajdonítják a legnagyobb felelősség