Gyereknevelés
"Anya! Képzeld ma megprankeltük a Danit!" Egy mondat, ami a tizenéves lányom szájából hangzott el a minap. Nem tudtam megállni, vissza kellett kérdeznem. Mit csináltatok?
A mai digitális korban rengeteg információ áramlik gyermekeink felé nap mint nap. Megkockáztatom, hogy a gyermekek nagy része nem tudja helyesen elkülöníteni ezek közül az információk közül az álhíreket és azokat, amelyek igazán fontos üzeneteket közvetítenek - kivéve akkor, ha segítünk nekik!
Kevesebb, mint 3 hét telt el a nyitás óta, amikor a debreceni macskakávézó vezetése úgy döntött, hogy korhatárhoz köti a belépést. Szomorú esemény kapcsán jutottak idáig, ugyanis néhány nappal ezelőtt egy kisgyerek az emeletről egyszerűen lehajította a kávézó egyik cicáját.
A szülők kölönköltözése a kamaszok számára is meredek dolog. Ez az esettanulmány megmutatja, hogy mennyi mindenre érdemes figyelni, hogy minél kevesebb fájdalmat okozzunk a gyerekeinknek.
Nem olyan nehéz, de ha belegondoltok, de a hétköznapokon akkor sokkal nagyobb esélye van annak, hogy ő bosszant fel benneteket. Mivel minimum két lépéssel előttetek (na jó, előttem is) jár, így igazán fel kell kötnünk a gatyát, ha egy kis tinibosszantásra adjuk a fejünket.
Tudtad, hogy van egy magyar étel, és egy gyerekjáték, aminek annyira sokféle neve van, hogy szinte fel sem lehet sorolni? A lapcsánka, a röszti és a tócsni vált talán a legismertebbé, de ezen kívül ahány tájegység, annyi név, sőt szinte ahány falu annyiféleképpen nevezik. De van még valami, aminek a nevében sosem fognak megegyezni az országban. Ez pedig az a játék, amikor két kislány összekapaszkodik keresztezett kézzel és úgy forognak körbe. Te milyen nevét ismered ennek a játéknak?
- merül fel gyakran a kérdés a mozaikcsaládban élőkben, vagyis azoknál, ahol egy háztartásban él a pár két tagja és legalább egyiküknek van korábbi kapcsolatból gyermeke. Izgalmas felvetés és egyben felmerül a kérdés egy másik változata is: "neveljem-e a párom gyerekét, ha én vagyok a "gonosz mostoha"?". Hogyan lehet a lehető legkonfliktusmentesebben menedzselni ezeket a helyzeteket? Nézzünk néhány szempontot ehhez.
A házimunkába való bevezetést érdemes minél előbb elkezdeni azért, hogy a gyerekek ne nyűgként tekintsenek rá. Kicsi korban még nagyon lelkesek, szívesen segítenek. Kezdjétek az asztal körül.
Nagy felháborodást keltett egy videó, amin egy óvodai csoport látható foglalkozás közben. A videót készítő személy sorra odamegy a gyerekekhez, akik műanyag késsel gyümölcsöt szeletelnek. Mindenki csendben dolgozik, kivéve egy kisfiút.
"Eperke, gyere már légyszives!" - Ez a mondat ütöttem meg a fülemet egyik nap. Egy anyuka kiáltott a kislányának. Akkor még oviba jártak a gyerekek. Megkérdeztem az anyukát, hogy honnan jött a névválasztás, mire azt mondta, hogy annyira szerette az Eperke és barátai című mesesorozatot a kislány nővére, hogy Ő adta ezt a nevet a testvérének. Ezen elgondolkodtam. Vajon hány szülő ad még hasonlóan furcsa nevet a gyerekének. Érdekes dolgokra bukkantam.
"Nem játszanak velem és nem akarják, hogy a barátjuk legyek." Olyan mondatok egyike, amit szülőként nem akarsz hallani! Eleinte talán legyintesz és próbálod meggyőzni arról, hogy majd lesznek más barátai. De ha mélyebben belegondolsz, akkor látod, hogy ez nem csak egy elejtett mondat, hanem ez az akkori kis életének legnagyobb traumája. Mit tehetsz szülőként, ha gyermekedet kiközösítik? Hogyan segíthetsz neki?
Fogvesztések és növések, mutáló hang, szőrösödés... ugyan hogyan tudná jól feldolgozni ezeket a változásokat egy kamasz? Ráadásul a pénisze is külön életet kezd élni. Fontos feladatunk a felvilágosítás. De hogyan?
Akinek gyermeke van jól tudja, hogy a babák az első hónapokban szinte elválaszthatatlanok az édesanyától, gyakran az édesapától is. Később, amikor nagyobbak lesznek és elkezdik felfedezni a körülöttük lévő világot, akkor ez az idő egy kicsit hosszabb lesz. Idővel pedig még hosszabb. Te pedig ott állsz szülőként és azon gondolkodsz, hogy elég időt töltesz-e velük. Én azt mondom, hogy ne az idő mennyiségére, hanem az együtt töltött idő minőségére figyelj!
A műanyagmentes, minimálisra - sőt lehetőleg nullára - redukált szemét mennyisége sok családnál fontos szempont lett, mióta a Föld bolygó ilyen nagy bajban van. A családok szintjén ezt tudjuk tenni, és sokan vagyunk, akik tényleg tenni is akarunk ezért.
Nem egyszerű folyamat megtanítani egy gyermeket arra, hogy úgy végezze el a kis- és nagydolgát, mint egy kulturált, emberi lény.
Po Bronson és Ashley Merryman könyve, a NurtureShock: New Thinking About Children (SzülőSokk: a gyerekek új típusú megközelítése), látványos módon foglalja össze a legújabb kutatásokat a "jó gyereknevelésről".
Megmutatunk egy olyan módszert a verstanuláshoz, ami nem csak élmény, de nagyon hatékony is! Ezzel a módszerrel nyerik sorra gyerekek az iskolai versmondó versenyeket, és kapnak ötösöket órán, anélkül, hogy kínlódnának!
Az üzletek polcai már figyelmeztetnek a karácsony közeledtére, erről pedig a családi hagyományok juthatnak eszünkbe. Közös szokásokat azonban nemcsak a fenyőállítás és a bejgli sütés kapcsán alkothatunk. Bármelyik évszakban létrehozhatjuk a saját hagyományainkat, értékes örökséget hagyva ezzel gyerekeinkre.
A nagycsoportos, 5-7 éves gyerekek már igazán tényleg nagyok. Ők már fejlett szociális készségekkel bírnak, és ezeket örömmel és élvezettel használják is. Készülnek az iskolás évekre, de azért még gyerekek, akiknek a fő tevékenysége a játék, és persze a többségük szeret mozgásos játékokat játszani és énekelni is.
A négy-ötéves korosztály, vagyis a középső csoport az az időszak, amikor a nagyon gyorsan szokott szaladni az idő. Jó esetben a kicsi kialakítja barátságait, már közösséggé érik a gyerekcsoport, és ebben az időszakban tanulja meg, hogyan is bánjon másokkal.