Kisgyerekek
Valószínűleg számtalanszor hallottuk már, vagy épp mi magunk is valljuk azt a nézetet, hogy a bántó szavak olykor sokkal jobban tudnak fájni, mintha fizikailag megütnének.
Vajon jó módszer az agresszióra agresszióval reagálni? Egy jól irányzott visszacsapás tényleg megfékezi a bántalmazót? Egy ír pszichológus szerint azokból a gyerekekből, akik megtanulják megvédeni magukat, soha nem lesznek áldozatok.
Több tanulmány is arra a (teljesen logikus) megállapításra jutott, hogy a gyerekek gyakrabban és sokkal hatékonyabban hazudnak, amikor a büntetéssel már előre számolnak. Mivel sok gyermeknél felmerül az igazság elferdítése, érdemes beszélni arról, hogyan lehet szülőként kezelni, változtatni rajta.
Hogyan reagál egy kisgyerek, ha édesanyja közli vele, hogy megette az összes cukorkáját? Ha szerencsénk van, akkor valahogy így:
Valóban a "liberális nevelés" miatt jellemzőek kétéves kor körüli dühkitörések? Vagy épp ellenkezőleg, örülni kell nekik, hiszen jelzik, hogy a gyerek megfelelően fejlődik? Az igazság valahol a kettő között van: a hiszti kisgyerekkorban teljesen normális jelenség, de ettől még nehéz elviselni. Mégis érdemes.
Bret Marshall Spears 5 gyerekes apuka. Mivel 3 lánya van, tudja, hogy melyek azok a dolgok, amelyekre egy lányos apa soha sem készülhet fel. Az alábbiakban megosztjuk veletek Bret tapasztalatait kislányai nevelésével kapcsolatban:
A világot potenciálisan veszélyes helynek tartó, sérülésektől rettegő, túlféltő szülők éppolyan károkat okoznak, mint azok, akik bántalmazzák a gyermekeiket véli John Mardsen, aki amellett, hogy iskolaigazgató Ausztráliában, több sikeres ifjúsági regény szerzője is.
Néha felnőttként sem árt levetni a belénk plántált gátlásokat, és olyan őszintén élni az életet, ahogy gyerekkorunkban tettük. Csak nézz rá a saját gyerekeidre: mi az, amit eltanulhatsz tőlük?
"Fanni olyan jókedélyű, kiegyensúlyozott kislány. Csak úgy sugárzik róla, hogy nyugodt családi háttérből jön" - jegyezte meg a tanító néni, miközben az osztályteremben beszélgettünk.
A túlvédő szülő nem akar rosszat. Cimkézés és ítélkezés helyett ezért azt a kérdést érdemes feltennie magának, vajon miért alakult a családi életük így?
Tudtad, hogy Jeff Bezos, az Amazon alapítója, Helen Hunt Oscar-díjas színésznő, Larry Page és Sergey Brin, a Google alapítói és Gabriel García Márquez Nobel-díjas író életében közös pont, hogy gyermekként mindannyian Montessori oktatásban részesültek?
"A gyerekeim szerették a képernyőt. De a képernyő nem szerette őket" - vallja be egy ötgyerekes amerikai anyuka a blogjában. Először csak egy hónapra tervezték a kütyümentes életet, de olyan jól hozzászoktak, hogy most már eszükbe sem jut a gépet bekapcsolni. A család pedig végre újra normálisan működik.
Már a huszadik század közepe óta tudjuk, hogy a testi kontaktus hiányába akkor is belehalhatnak a csecsemők, ha amúgy a fizikai szükségleteik el vannak látva. Társadalmunkban mégis az az egyik legfőbb nevelési cél, hogy a gyerek idejekorán váljon le az anyjáról.
Az első gyerek születése nagy megpróbáltatás a fiatal párnak, a második azonban még ennél is jobban felforgatja a megszokott dinamikát. Ekkor ugyanis már nem csak két felnőtt, érett embernek, hanem egy alig néhány éves kisgyereknek is azzal kell szembesülnie, hogy az élete soha többé nem lesz már ugyanolyan, mint korábban volt.
Szeressük a gyerekeinket önmagukért, és feledjük el a hiányosságaikat!
Szülőként válaszolunk a gyerekünk igényeire, ez nem is kérdés. De hol végződik a jogos igény, és hol kezdődik a gyermekuralom, a szülő vég nélküli ugráltatása?
Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok minden életrevaló gyereket nevelő szülőben felmerülnek előbb-vagy utóbb, tehát nem vagyunk egyedül, mások is küzdenek ezzel a dilemmával.
Gyakori az a tévhit, hogy a gyerekkori traumáknak azonnali, jól látható hatása van. Az esetek jelentős részében a következmények közvetetten és jópár évvel később jelennek meg. A kérdés az, hogy a bántalmazást elszenvedő miként tud együtt élni a magában hordozott trauma élményével, és miként alakul a személyiség szerveződése a traumát követően. Képes lesz-e a jövőben adaptív módon működni, vagy egész életében visszaüt a negatív hatás okozta személyiségváltozás? Talál-e olyan kapcsolatot, amely g
Vekerdy Tamás mellett Ranschburg Jenő volt az, aki a legnagyobb hatást gyakorolta az elmúlt évtizedekben a magyar szülőkre. Konkrét tanácsokat ritkán adott, pont azért, mert tudta: nincs olyan recept, ami mindenkinél működik. A gyerekek lelkét azonban úgy ismerte, ahogy rajta kívül csak nagyon kevesen.
Immár tudományosan sikerült lerombolni egy bántó tévképzetet: kiderült, hogy aki egyetlen gyerekként nő felé, sem feltétlenül önzőbb és beképzeltebb, mint az, aki több testvérrel osztozik a szülő figyelmén.